Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-179

362 Az országgyűlés képviselőházának 179. ülése 1941 február 13-án, csütörtökön. na'k azt a t jogát, hogy egy nemzet, egy n ép gazdasági életét úgy kell egységbe foglalni, hogy állami vezetés, irányítás és szervezés mellett a közérdek, a nemzet java, a nép, a dolgozó magyar nép holdogsága jusson érvényre az egyéni meggazdagodással, az egyéni akarattal szemben. (Ügy van! Ügy van!) A múltnak ez a szomorú tapasztalata még azok előtt is világos, akik még mindig hordozzák ennek a rendszernek az uszályát. Előttünk játszódott le ez a szomorú tapasztalat és minden magyarnak fényes bizonyságul szolgált arra, hogyan, miképpen nem szabad gazdálkodni a népek életében, hogy a gazdasági élet erőinek szabadjára való eresztése a nemzet sírját ássa és koporsóját ácsolja, gyökerét sorvasztja. A letűnt korszak, amelynek koporsójánál igen nagy örömmel énekeljük a Circum dederunt-ot, egyes egyének számára hozott ugyan sikereket, de^ a keresztény magyar nemzeti társadalom számára csak romlást, pusztulást, anyagi és erkölcsi erejének lábbal tiprását hozta. A letűnt gazdasági liberalizmus nem a magyar faj. hanem idegen faj önző céljait szolgálta és nem a keresztény pénzeszsákokat duzzasztotta, — amelyeknek védelmében pedig mindig kiválóan tudtak hivatkozni még az egyházak előtt is az Isten VII. oarancsolatának tiltó rendelkezéseire, de amikor a magyar nép és a magyar nemzet vagyonáról, gazdasági létérdekeiről volt iszó. amikor ezek forogtak veszedelemben és amikor ezeknek elrablása folyt, akkor Isten VII. parancsolatát a papok találmányának nevezték. T. Ház! A nemzeti vagyon, amely mindig közös kincse egy nemzetnek, idegen célokat szolgált. Élvezésében és birtoklásában olyan lehetetlen elváltozások állottak be. amelyeknek hatása alatt megszűnt a munka igazi becsülete, a munkaszolgálat érdeme és egyes hatalmi érdekek és meggazdagodási vágyak hatása alatt szépen létrejött minden vonalon az ipari, a gyári, a földműves munkások, sőt még a szellemi, munkásoknak is proletársorsba való znllesztése. A közösség, a nemzet semmit sem élvezett ezeknek munkájából és ha egyes társadalmi rétegek kaptak is valamit belőle, a közösségre nézve csak kár és hátrány származott ebből. Ennek az! egyéni, részleges, önző célú termelésnek ötletszerűsége okozta a gazdasági életnek azt az aránytalanságát, amelynek káros hatásait még most is érezzük és ez okozta nálunk is a szociális nyomorúság rettenetességeit, amelyeknek jelen pillanatban nemcsak . az árvízsujtott magyarlakta terültek lakossága van kitéve, hanem éppen olyan mértékben ki van téve Erdély és különösen a Székelyföld. Országunkat, édes, szép, drága hazánkat a Teremtő nem felemás országgá alkotta, mert az Úristen nem alkot felemás dolgokat, az emberek szoktak felemás dolgokat csinálni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Az Úristen nem alkotta ezt az országot földrajzi szempontból sem felemássá és gazdasági életét sem alkotta felemássá; az Üristen alkotása a szépség egysége vagy az egység szépsége; a harmónia jellemzi minden művét, az érvényesül minden vonalon. Hogy ezt észrevették magyar gazdasági oldalon is, a magyar gazdasági életben is, ezzel — akármit is beszélünk, el kell ismernünk — hogy igen is a gazdasági életben új kort nyitottak Magyarország számára, olyan új kort, amely után már régóta »buzgó imádság epedez százezrek ajakán«. Ennek az úi kornak a gazdasági expozé szerint be kell következnie, mégpedig azért, hogy gazdasági ei«őinket felesleges veszteségek nélkül ki tudjuk használni és a most kialakuló világban olyan keményen tudjuk szolgálni nemzetünket és olyan keményen tudjuk megállni helyünket, hogy az új kor minden igényének szellemiek és anyagiak terén egyaránt megfellhessünk. Ezt akarja — ha jól értettem — szerény nézetem szerint a gazdasági csúcsminiszter úr is expozéjában (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) és mivel ezt akarja, szerény véleményem az, hogy hazájának a legjobbat akarja. (Ugy van! Ügy van! jobb felől.) Szakítani kell a régi, elavult, a kor igényeinek meg nem felelő felfogásokkal, rendszerekkel, mert, mi tűrés-tagadás, bizony a régi liberális rendszernek még sok-sok maradványa itt sötétlik Magyarországon is. Kereszténnyé és magyarrá kell tenni az új gazdasági életet is, hogy az új kor követelményének európai és nemzeti szempontból egyaránt meg tudjon felelni. Nemzeti és népi egységünk gyökerét erősíti tehát ez az expozé, amikor új magyar tervgazdaságot akar beállítani hazánk területére. A nemzeti egység gyökerét megerősítő tervgazdálkodás módszerét igyekszik megjelölni, amikor a német és az olasz módszert mintának, példának veszi. Ügy gondoljuk, hogy a mai háború közepette ennél jobb módszert nem is találhatunk, hiszen mindnyájan tudjuk, hogy úgy az olasz, mint a német mód*szer lényege az, hogy az első a közjó és nem az egyén érdeke. Ez pedig a legkeresztényibb felfogás. Az állam minden termelést a közjó érdekébe állít be és a közjón keresztül akarja az egész ós az egyén érvényesülését az egyén áldozathozatala, munkája által is a nemzeti érdekek ég értékek kihasználásával a lehető legmagasabb fokban biztosítani. Ez pedig a legmagyarabb felfogás. Ez a felfogás pedig, ha az áldozatok és kötelességek hosszú sorát nézzük, akkor látjuk, hogy igenis az áldozatok és kötelességek igen hosszú sorát állítja az egyén, a munkaadó, a tőke és az állam elé. Az egyéntől azt kívánja, hogy áldozatokat kell hoznia munkaképességének fokozása, saját igényeinek leszállítása által. A munkaadónak, a tőkének pedig kötelessége a többtermelés előállításában úgy résztvenni, hogy a tőkével járó nagyobb haszon ne az egyesek Wertheim-kasszáiban, hanem az állam, a közérdek kasszájába kerüljön. Az államnak pedig kötelessége, hogy vigyázzon arra, hogy a munkás kapja meg méltó bérét mindig, minden vonalon és ne legyenek a nagy aránytalanságok, mert méltó a munkás az ő bérére, a tőke pedig szolgálja a nemzet érdekeit. Ezt a miniszter úr négy rövid pontban foglalta össze. Sokan azt gondolták és várták és megmondom őszintén, én • magam is azt vártam, hogy valami konkrétumot hoz a gazdasági expozé. De azóta aludtam rá kettőt, vagy hármat, sőt többet, átolvastam a beszédet részleteiben is többször, hallottam képviselőtársaim pro és contra hozzászólását és a legnagyobb objektivitással azt kell mondanom, hogy konkrétumokat nem lehet várni, mert hiszen ilyen konkrétumokat nékünk, akik különleges viszonyok között vagyunk Európa közepén, sem importálni, sem hirtelen improvizálni nem lehet. Ezeket az elveket, gazdasági princípiumokat, mivel a dogmatika a princípiumokat, az elveket szögezi le, nevezhetném a gazdasági élet dogmatikájának is. A dogmatika tételekből áll. A tételek kifejtése csak azután következik és nem lehet egyszerre mindent megemészteni. Mivel pedig teljes fölszámolása a régi liberális rendszernek és mivel a régi liberális rendszer