Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-179

Az országgyűlés képviselőházának 179. szójabab, amelyből hatszor akkora terület is elkelne, mint amennyi területen most termeinek; azt hiszem, nem több mint 4000 katasztrális holdon. Itt vannak a konyhakerti virágmagvak, amelyekből nagyszerű exportunk van. Méltóztassék megnézni ezeket a területeket, milyen busásan fizetnek. Ezt is minél jobban kellene forszírozni. Azt látjuk, hogy a gyakorlatban mennyire bevált az irányított gazdálkodás, a tervgazdálkodás a kisembert érdeklő paprikatermelésnél, mert paprikából, mielőtt bevezették volna az irányítást, mindössze 80 vagont tudtunk kivinni, míg akkor, amikor bevezettük ezt az irányított termelést, most egyszerre sikerül 300 vagont is exportálni. De, igen t. államtitkár úr, a kisembert fájdalmasan is érinti ez a kérdés, mert fájdalmas művelet az, hogy Kalocsára és Szeged környékére méltóztatott koncentrálni a pap^ rikatermelést, ugyanakkor a zalai és somogyi kisgazdák elestek ettől a lehetőségtől, fájdalmasan estek el tőle. Ha tehát bevezetik ezt a gazdálkodást a kisemberre vonatkozólag, akkor a nagybirtokra vonatkozólag is be kell vezetni ezt a kényszergazdálkodást. Itt van továbbá a házhelyek és a kertek kérdése. A tervgazdálkodás legelső dolga, hogy ha már a nemzetek önellátásával foglalkozunk, akkor foglalkozzunk a családok önellátásával is. Ha mi szétosztanánk a kerteket, egykatasztrális holdas kerteket a városok környékén, amint ez Németországban már békében megvolt, hogy majdnem minden munkásnak, sót az önálló iparosnak is megvan ott a maga önálló kertje és ezáltal tehermentesítik a városi piacot, mert a munkás sajátmaga üres idejében és a családtagokkal meg tudja művelni ezt a területet és ezáltal önmagát egy évre el tudja látni, nem szorul rá a piacra, akkor ezt nálunk is be kellene vezetni. Meg kell állapítanunk, hogy az intenzív kertgazdálkodás maga a tervgazdálkodásnak legelső feltétele. Itt kellene az egészet kezdeni. Mi azonban a vidéket főzni tanítjuk akkor, amikor végeredményben termelni még nem tanítottuk meg, mikor a termelés első eszközét, a földet nem biztosítottuk számára. T. Képviselőház! Összefoglalva a mezőgazdasági tervgazdálkodással kapcsolatos dolgokat, vannak számítások, amelyek szerint ha az átállítás a mezőgazdaság terén nem következik ibe, akkor tíz esztendő multán nem exportáló állam leszünk a mezőgazdasági termeivények terén, hanem importra szorulunk rá. Ha az államtitkár úr kíváncsi rá, szívesen átadom azokat a szakkönyveket, amelyek a külföldre vonatkozólag pontos számadatokat tüntetnek fel. Ha ez így van, akkor kötelességünk ilyen irányban haladni. Ha látjuk, hogy Németországban és Olaszországban ezen a téren mik történtek, akár azáltal, hogy a termésterületet kibővítették, hasznosabbá tették, akár egyéb módon, hogy elmélyítették, intenzívebbé tették a gazdálkodást, akkor azt kell mondanom, hogy nekünk nem elég ezeknek a külföldi államoknak a tervgazdálkodását csak csodálni, hanem kötelességünk volna azt követni is. (Gr. Zichy Nándor: Ezt akarja a pénzügyminiszter úr programmja.) Mindezekről nem hallottunk, igen t. képviselőtársam. En tüzetesen meghallgattam és el is olvastam a programmot. Minderről azonban nem hallottunk benne semmit. {Ellenmondások jobbfelől. — Gr. Zichy Nándor: Sőt! Csak ezekről beszélt! — Mokcsay Dezső: Közhelyeket!) Elsősorban azt a kérdést ülése 19Ul febrvAr 13-án, csütörtökön. 359 kell feltennem, hogy vájjon egyáltalában bízhatunk-e mi egy tervgazdálkodásban akkor, amikor a leggyakorlatibb kérdések terén nem látjuk a kormány megfelelő intézkedéseit? T; Ház! Vegyük csak a legegyszerűbb kérdést, az elosztás kérdését. Csak egyetlenegy kérdést hozok ide, amely a falut, a vidéket ma mélyen sérti és ez a petróleum kérdése. En nem azt mondom, hogy kevés a petróleum, én tudom, hogy székely testvéreink falvai még rosszabbul vannak ellátva petróleummal. Mi nem azt mondjuk tehát, hogy a petróleum kevés, hanem azt mondjuk, hogy ami van, az helytelenül van elosztva, (Ügy van! Ügy van! a ssélsőbaloldalon.) mert az egyik községben négy liter, a másik községben pedig mindössze hét deci jut egy hónapra. Mi lehetetlennek tartjuk, hogy egy helytelen intézkedéssel azt veszik alapul, hogy a tavalyi évben mi volt a fogyasztás, elfelejtkeznek azonban arról, hogy a városokhoz közel eső községek a városokban szerezték be a szükségletüket, következésképpen ezek a községek most nem juthatnak hozzá elég petróleumhoz, mert a városnak utalják ki azt a mennyiséget, amelyet ezek a községek a tavalyi esztendőben a városban vásároltak meg. Ezáltal az a város, melyben pedig villany van, jobban el van látva petróleummal, mint maga a falu. •A. miniszter úr azt mondja, hogy igenis, takarékoskodni kell az emberi erővel, az emberi energiával is. Hogyan lehet takarékoskodni akkor, amikor falun nem jut a gazdának petroleum az istállójába és reggel nyolc óra előtt nem tud befogni és nem tudja elkezdeni a munkáját. (Ellenmondások jobbfelől és a baloldalon. — B. Szabó István: Befog az!) Kérem, igen t. képviselőtársam, lehet, hogy azokban a községeikben, ahol ön képviselő, befog... (B. Szabó István: Inkább este egy órával előbb lefekszik, de reggel befog!) Befogf (B. Szabó István: Befog!) Engedje meg, igen t. képviselőtársam^ hogy abból a Ievélözönből, amely ebben a kérdésben hozzánk érkezik, csak egyetlenegyet emeljek ki. Azt mondja az egyik gazdaember, hogy: »Kérem, mi, sajnos, olyanok vagyunk itt falun, mint a barmok, sötétben kell elkeltenünk a mi kis vacsoránkat. Ügy vagyunk itt, hogy nekünk nem jut már az istállób a se petróleum és a munkát nem tudjuk elvégezni.« A sötét falvak — sajnos — kultúramentesek. A gyerekeknek nem jut petróleum arra, hogy tanuljanak, a felnőttek nem képesek arra, hogy olvassanak. Az ellátás hiányossága és helytelensége tehát ilyen következményekkel jár. Itt van azután egy másik dolog, a talpbőrelosztás kérdése. Lehetetlenség, hogy minden intézkedés elsősorban a kisembert nyomja. A csizmát nem tudják vidéken megtalpaltatni. Akinek pénze van, kénytelen másikat venni, de nem csizmát vesz, mert azt nem tud venni. hanem bakkancsot. Én azt mondom, hogy itt van nálunk a hiba. Nem állítom azt, hogy mi nem vagyunk sok tekintetben jobban ellátva, mint például Németország. Bizonyos dolgok tekintetében jobban el vagyunk látva. Németor

: szagban azonban, ami van, az van mindenki számára és ami nincs, az mindenki számára egyformán hiányzik, (vitéz Lipcsey Márton: Ott van fegyelem! Nem beszélnek úgy, mint maga! — Zaj és mozgás a szélsőbaloldalon és a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek! Méltóztassanak a közbeszólásoktól tartózkodni. 54*