Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-179

356 Àz országgyűlés képviselőházának VtÚ kelyföldi burgonya kérdése. Tudniillik a gyergyói medence és Háromszék megyének és Udvarhely megyének egy része pusztán burgonyatermelésre van berendezve, amelyet mindig biztosan, más-más árban ugyan, de tudtunk értékesíteni, elsősorban a Regátban, azonkívül pedig a vissza nem tért Erdélyben. Most a helyzet az, hogy a régi piac megszűnt, a szállítást pedig a burgonya nem bírja és ott helyben kell feldolgozni. Az iparügyi miniszter úr szakemberei lenn jártak e vidéken és igazat adtaik nekünk abban, hogy ezt a kérdést csakis keményítőgyár felállításával lehet megoldani. A tervek már elkészültek és a szövetkezeti központ a kérdést kezébe vette, úgyhogy remélhetőleg ennek az évnek az őszére a gyár már üzemképes lesz. Az előbb említettem a gyümölcsfásítás szükségességét nálunk, de ettől eltekintve, tudjuk, hogy Erdélyben meglehetősen nagy gyümölcsmennyiségünk van, amelynek íze minőségileg elismerten nagyon jó, de a kezelése nem teszi még piacképessé. Ha most mi ezt a gyümölcsmennyiséget még további ültetéssel szaporítjuk, akkor kétségtelen az is, hogy ugyanakkor már az értékesítésről is kell gondoskodnunk. Itt a nem nagy befektetést igénylő gyümölcsfeldolgozó konzervgyárak és üzemek jöhetnének tekintetbe. A legfontosabb kérdés a mi kisembereink szempontjából a len, a kender- és a gyapjúfeldolgozás kérdése. Ehhez a román világban még nem nyúlhattunk hozzá, illetőleg szövetkezeti alapon csak egy üzemet sikerült felállítani Székelykereszturon. Most azonban úgy Háromszék megyében, mint Marostordamegyében felállítandólk ilyen üzemek, továbbá egy gyapjúfeldölgozó üzem Csík megyében. Ezek sem nagy befektetést igénylő üzemek és teljesen megfelelnek a pénzügyminiszter úr elgondolásának, hogy elsősorban sok munkaalkalmat teremtsünk. És itt már eljutottunk, mélyen t. Ház, a háziipar kérdéséhez, amelyet ezeknek az üzemeknek kellene ellátniok nyersanyagokkal. A háziiparra vonatkozólag a kérdés kettéválasztandó. Az egyik a népművészet kérdése, amelyet tekintettel arra, hogy az értékesítés lehetősége korlátozott, csak bizonyos fokig tudunk előbbrevinni, azonban szeretnénk egy kimondott egységes népipart megteremteni, hogy ha egy állami intézmény, egy kórház, vagy a katonaság nekünk lead egy rendelést, akkor párszáz asszonynak legyen állandó munkája és muivkalehetősége. De ezt csak akkor tudjuk elérni, ha az oktatás is megfelelően megtörténik és itt bejelentem, hogy az iparügyi minisztérium segítségével mindjárt az első hónapban, ahogy hazakerültünk, egy ilyen iskola létesült Kolozsváron, amelytől nagyon sokat várunk és nagy reményeink vannak ezzel kapcsoaltban. T. Ház! A nagyipar külön olyan téma volna, amelyet ezalatt a rövid idő alatt itt nem lehet tárgyalni. A lényeg az, hogy a magántőke találjon itt elhelyezkedést és azonkívül, hogy az alakítandó gyárak teljesen beleillesztessenek abba a programmba, amelyet a pénzügyminiszter úr adott. A villanytelepek felállítására és a vízierők kihasználására vonatkozóan száz százalékban igazat adunk a pénzügyminiszter úrnak és köszönettel vesszük álláspontját. A pénzügyminisztérium szakemberei kérésünkre már járják a vidékeket és készítik a terveket. A hitelélettel kapcsolatban, és pedig a mezőgazdasági hitellel kapcsolatban, ahol megvannak az intézeteink, megvan a visszleszámítolási hitelünk, megvan az óriási szükséglet gyors hitelre, két akadályra kell felhívnom a kormány figyelmét. Mind. ütése 19hl február 13-án, csütörtökön. kettő eliminálható. Az egyik az, hogy a mi telekkönyveink nem dolgoznak és ebből már nagyon sok kárunk származott. Elismerem, hogy nagy munkára volna szükség és feltétlenül szükségesnek tartom nagy apparátus beállítását és egy-két hónapon belül ennek a kérdésnek, bogy úgy mondjam, teljesen azsúrba hozását. A másik pedig az úgynevezett revíziós, vagyis adósságelengedő törvényeknek megmaradt csökevénye, a telekkönyv egy feljegyzése, az úgynevezett menció, amelyet részletezni nem áll módomban, de amely szintén meggátolja azt, hogy ha két kézzel akarunk indokolt esetben valakinek segíteni, ezt megtehessük hitelnyújtás által. Itt már nagyon egyszerű a megoldás; egy egyszerű jogszabályt kellene hozni, amely megállapítja ennek a feljegyzésnek törlési módját. A kisiparosok kölcsöneivel kapcsolatban — a kisiparosság ugyanis egyik legértékesebb része volt a mi magyarságunknak — örömmel kell leszögeznem, hogy a megfelelő komoly intézkedések már folyamatban vannak s ez a kérdés is hamarosan megoldáshoz fog kerülni. Az eddig elmondottakban sokszor említettem ezt a szót, hogy: szövetkezei. Méltóztassék megengedni, hogy néhány szót szóljak külön az erdélyi szövetkezetekről. (Halljuk! Halljuk!) Itt ugyanis a kisebbségi élet alatt tisztán a saját erőnkből, mindenféle szubvenciók és monopóliumok nélkül megalakított egészséges szervezetről van szó. (Tetszés.) Tudom, hogy számban kiesik vagyunk, de morá^ lisan nagyon egészséges magvat képeztünk M magunknak, úgyhogy ezt szeretnénk az új körülményeink közt is fenntartani. (Elénk helyeslés.) Amennyiben ez sikerül, amire vonatkozólag pozitív ígéretünk van, akkor az új, könnyebb viszonyok között gyönyörű működést fogunk tudni kifejteni. Itt azonban rá kell térnem egy nagyon fontos kérdésre, tudni

: illik arra, hogy a mi két erdélyi szövetkezeti központunk és az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesületünk egészen kiváló garnitúrával, tisztviselőkkel dolgozott s ezek az egész kisebbségi életben a létminimumért dolgoztak. Amikor átkerültünk, rögtön előállott az aránytalanság az ottani és magyarországi kollégák fizetése között. Mi akkor igyekeztünk ezt a kérdést nivellálni és a nivellálás részben sikerült, részben folyamaiban van, de meg mindig 25—30%-kal alatta vagyunk az anyaországi fizetéseknek. Ez a garnitúra mindennek ellenére kitart, egyetlenegy sem hagyta ott a régi helyét és nincs rá példa, hogy konjunktúrából más intézményhez szegődtek volna el. En tehát nagyon kérem a kormányt, méltóztassék módot találni arra, hogy legalább valamilyen formában ezeknek a tisztviselőknek a* nyugdíjáról történjék gondoskodás. (Helyeslés.) Az adókérdéssel kapcsolatban csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy feltétlenül es imperative, mielőbb be kell avatkozni ebbe a kérdésbe, mert lehetetlenség, hogy a székelyföldi kisember ma öt-hat hold után ugyananynyi adót fizessen, mint amennyit fizetett a bánáti román kisgazda ugyanilyen területért. (Igaz! Ügy van!) T. Ház! Felszólalásomat most már be kell fejeznem és így csak egy kijelentést szeretnek megtenni mindnyájunk nevében, akik Erdélyből behívattunk éspedig azt, hogy mi a pénzügyminiszter úr expozéjában bízunk, hiszünk benne és hisszük, hogy feltétlenül eredményeket fog elérni. Hogy az anyaországbeliek re-