Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-179

Az országgyűlés képviselőházának 179. széről elhangzott felszólalásokból kitűnőleg nem egészen ez a közfelfogás, ennek ellenére még egy élmény alapján tudjuk meg is indokolni álláspontunkat. Tudniillik a mi részünkre oly felejthetetlen szeptemberi napokban olyan apparátussal jött be a 22 éves kölcsönös árvaságunk után az anyaország, olyan hadsereggel, olyan renddel, fegyelmezettséggel, céltudatossággal, hogy nem. győztünk csodálkozni, főleg azon nem, hogy a 22 évvel ezelőtt letiport, lealázott nemzet egymaga ki tudta ezt saját magából termelni. (Elénk éljenzés és taps.) Amely nemzet ezt meg tudta csinálni, abban a nemzetben hinni keli (Ügy van! Ügy van!) és ha ez a nemzet visszatért fiaival karöltve dolgozik, az a további eredményekre is feltétlenül kihat. (Élénk helyeslés.) Csak egy észrevételt méltóztassék megengedni, hogy megtegyek mindnyájunk nevében. Ügy haza fiai vagyunk, együtt akarunk megerősödni, további eredményeket elérni. Ennek azonban egy akadályát látjuk mi, erdélyiek. Mi szeretnők azt, ha a belső hangulat, a belső atmoszféra enyhülne, ha a belső feszültséget enyhíteni lehetne. (Elénk helyeslés.) Csakis ez az út vezethet a megerősödéshez, már pedig egy lángban élő világ közepén nekünk erőseknek kell lennünk. A pénzügyminiszter úr expozéját elfogadom. (Hosszantartó, élénk éljenzés és taps. — A szónokot számosan üdvözlik ) Elnök: Szólásra következik? Porubszky Géza jegyző: Szöllősi Jenő! Elnök: Szöllősi Jenő képviselő urat illeti a szó. (Felkiáltások: Nincs itt!) A képviselő úr nincs itt, feliratkozása töröltetik. Szólásra következik? Porubszky Géza jegyző: Maróthy Károly! Elnök: Maróthy Károly képviselő urat illeti a szó. Maróthy Károly: T. Képvislőház! Nagy figyelemmel, nagy örömmel és hozzátehetem, igen nagy tanulsággal is hallgattuk erdélyi képviselőtársunk felszólalását^ mert hiszen éppen azokat a fontos konkrét tényeket adta elő, amelyeket a pénzügyminiszter úr beszédében sajnos, nagyon is nélkülöztünk és ezekhez a fontos konkrét tényekhez azután hozzáfűzte a maga okos, előrelátó kívánságait. Erdélyre nézve valóságos kis tervgazdálkodással jött ide tisztelt képviselőtársunk, éppen azzal a tervgazdálkodással, amelyet országos vonatkozásban konkrét formában nem láttunk a csiícsminiszter úr részéről. Sőt tovább megyek. A végső konzekvenciában is egyetértek igen tisztelt képviselőtársammal, aki azt mondotta, hogy Magyarország huszonkét évi elnyomatás után olyan apparátussal jelent meg Erdélyben, hogy ez igenis bizalmat kelt benne az itteni kormányzat iránt. Hozzá kell azonban fűznöm, hogy a nemzet vitalitása legyűrhetetlenüí nagy és elsősorban ez a magyarázata annak, hogy kellő apparátussal tudott megjelenni Erdélyben, (vitéz Lipcsey Márton: Ugyan, kérem, ne handabandázzon. — vitéz Patacsy Dénes: Legalább ne rontsa a nemzetben ezt a szép gondolatot.) Az igen tisztelt csúcsminiszter úr külföldi terveket hívott fel a magyar tervgazdálkodás alátámasztására. Legyen szabad erre megjegyeznem a következőket: Oroszországban már 1921-ben megalakították a tervgazdálkodási tanácsot és évek munkája után 1926-ban végre valóban megindult a tervgazdálkodás; öt éven keresztül folyt, mégpedig, legalább is a jelentések szerint, olyan sikerrel, hogy azután négy évre szállították le az ötéves tervgazdálkodás előzetes tervét. Németországban ugyancsak telKÉPVISELOHÁZI NAPLÓ IX. ülése 19Ul február 13-án, csütörtökön. 357 jes sikerrel vezették be az előre kitervelt . és számszerűleg alátámasztott tervgazdálkodást. Portugáliában Salazar is teljesen hasonló módon hozta rendbe az államháztartást és építette fel Portugáliát a romokból, amelyekbe a forradalmak döntötték. Ugyanakkor nálunk csak hivatkozás' történik ezekre a számszerű adatokkal alátámasztott külföldi tervgazdálkodásokra. A miniszterelnök úr már két vagy három héttel ezelőtt tett ilyenirányú nyilatkozatot és azt mondotta, hogy nekünk is az a kötelességünk, hogy termeljünk minél többet és minél jobbat. Ez általánosságban mozgó kijelentés, amellyel természetesen mindnyájan egyetérthetünk; benne foglaltatik a kívánási módszer; sajnos, a csúcsminiszter úr is megmaradt e mellett, a helyett, hogy konkrét javaslatokat hozott volna. Ö is ugyanazt mondotta, hogy kívánunk itt bizonyos dolgokat, ő maga is kívánt egy csomó dolgot, (vitéz Lipcsey Márton: Nagyon cinikus! — Zsáinboki Pál: Iratkozzon fel! — Abonyi Ferenc: Halljunk már valami okosat! — Az elnök csenget.) Megállapítom, hogy tervgazdálkodás helyett ilyen kívánási rendszer uralkodik nálunk. Kívánunk valami nagyot és azt hiszük, hogy ezzel máris előbbre jutottunk. Megkérdezhetnék persze azt is, hogy valójában ezek volnának hát azok a konkrét tervei a kormánynak, amelyeikkel kormányozni akar? Az, hogy mit kell csinálni, nálunk már húsz éven keresztül nem volt vitás, ellenben vitás az a kérdés, hogy hogyan kell csinálni azt a valamit, mivel kell csinálni és mik-or kell csinálni, ezekre azonban nem kaptunk választ. Hallottunk a pénzügyminiszter úrtól ilyen kijelentéseket: a magyar gyümölcs kitűnő, a szakismereteket terjeszteni kell, az észszerű vízgazdálkodás szükséges. Szóval olyan dolgokat és olyan megállapításokat, hogy a földet művelni kell, a bányát ki kell bányászni. Ezeknél sokkal kevésbbé általános. sokkal inkább konkrét tanításokat kapunk mi a mezőgazdasági és közgazdasági szakkönyvekből és Heller Farkas a műegyetemen már 22 év óta tanítja a modern közgazdaság elveit. T. Ház! Halljuk a választ, hogy ebben a trianoni csonka országban bizonyos egyoldalúság volt és még a pénzügyminiszter úr sem átall most arra hivatkozni, hogy ez természetes folyománya trianoni megcsonkítottságunknak. Huszonkét év után már lehetetlen Trianonnal védekezni, a multak minden mulasztátását ráfogni és rákenni. Ezek öreg és már valósággal politikai és közgazdasági jelszavaknak beillő kijelentések voltak; a miniszter úr csak egyetlenegy dologgal jött, ami líj volt, azzal, hogy új igazságok friss ízével adta mindezt elő bizonyos lendülettel, ami azt a gondolatot adja nekünk, hogy talán az igen t. miniszter úr mindezekre csak most jött • rá. Távol áll tőlem, hogyi én csak negatív kritikát mondjak; pozitíve megmondom, hogy a pénzügyminiszter úrtól mi mit szerettünk volna hallani. Kár az igen t. túloldalnak most eltávozni, mert olyan dolgokat is hallhatna, amelyeket a túloldal is megszívlelhetne. T. Ház! Az első, amit mi vártunk volna a pénzügyminiszter úrtól, az, hogy jelentse ki, a Nemzeti Bankot állami irányítás alá veszi, szakít az aranyfedezeti rendszerrel és ehelyett bevezet valami más rendszert. (Gr. Zichy Nándor: Rég megmondta!) Micsoda? (Gr. Zichy Nándor: Hogy az aranyfedezeti rendszerrel szakít!) Dehogy! (Gr. Zichy Nándor: El kell olvasni!) Beszélt erről a miniszter űr, 54