Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-179

Az országgyűlés képviselőházának 179. Európa éléskamrájává kell válnia a háború után ilyen szempontból, mert erre a szerepre predesztinálnak bennünket természeti viszonyaink. Ehhez azonban a mi kiraboltságunkban elsősorban tenyészanyagról kell gondoskodni. Itt köszönetet mondok egy olyan konkrétumért, amelyet a kormány már juttatott nekünk és pedig azért, hogy a kisgazdák között kiosztásra kerülő kancatenyészállomány egy része már Erdélyben van, az üszőakció pedig a napokban nyer végleges megoldást. (Helyeslés.) Pontos volna Erdélyben az olajos magvak termelésének propagálása is. A földmívelésügyi miniszter már intézkedett is ilyen irányban. A műtrágya kérdésére vonatkozólag, amelyről már annyi szó esett itt, ismét meg kell jegyeznem, hogy nálunk másra van szükség. Nálunk ugyanis egy-egy község határában agrofizikailag és agrokémiailag olyan heterogén viszonyok vannak, hogy ott egy generális intézkedéssel a műtrágyázást elrendelni nem lehet, mert nagyon drága dolog volna, amennyiben sok helyen földet hordanánk a hegyre. A középbirtokosoknál azonban, valamint az olyan községeknél, amelyek a mezőgazdasági kultúra terén már előbbre vannak, igenis, he lehet és be is kell hozni a műtrágya használatát, de ezzel kapcsolatban feltétlenül arányba kell hozni a műtrágya árát a termények árával. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Nagyon fontos ós nálunk — mondhatni — teljesen elhanyagolt terület a mezőgazdasági szakoktatás kérdése, amely irányban magyar vonatkozásban a romániai évek alatt semmi sem történt. Igen dicséretes volt az egyházaink részéről felállított mezőgazdasági iskolák működése, mint ahogyan igen eredményes volt az Erdélyi Magyar Gazdasági Egylet által rendszeresített tanfolyamok működése is. Generálisan azonban most, hazatérésünk után lesz ez a kérdés megoldandó. Ezzel kapcsolatban egy konkrét kérést is terjesztek a mélyen tisztelt kormány elé, mégpedig azt, hogy állíttassák fel Erdélyben egy te?szakipari iskola, mert a tejkultúra mar azon a fokon van, hogy ezt az 'iskolát megbírja, viszont nem lehet oé lünk, hogy miként eddig, ezután is Csermajorba és Magyaróvárra küldjünk ki tanulni embereket. A mezőgazdasággal kapcsolatban kétségtelenül az erdő- és fakérdés is elsősorban megoldandó feladat, amelyet már most meg kell kezdeni, de amelynek hasznát csak majd a harmadik periódusban, unokáink fogják élvezni, ez pedig mindenekelőtt a visszaerdősítés kérdése. (Élénk helyeslés.) Nem méltóztatnak tudni fogalmat alkotni arról, hogy nálunk, Erdélyben, milyen rablógazdálkodás folyt az erdőkkel, legális és illegális utakon és ez is bizonyos tendenciával abban a vonatkozásban, hogy elsősorban a hatalmas nemzeti vagyont jelentő székelyföldi közbirtokosság vagyona tétessék tönkre. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) Ott tartunk Erdélyben, hogy ha ez a gazdálkodási rendszer még egypár évig folyt volna tovább és nem tudtunk volna közben visszakerülni az anyaországhoz, Erdély már-már nem is érdemelte volna ki a Transsylvania nevet. Egy másik nagy problémánk a fával kapcsolatban az, hogy az idegen és nem kívánatos tőke kivonulván a faiparból, ott maradtak raktáron a nagy készletek, nagy szállítási nehézségek mellett, körülbelül 6 millió pengő ülése 19Ul február 13-án, csütörtökön. 355 értékben ós mivel a tőkének az útja a kereskedők Kivonulásával bedugult, tehát a Székelyföldön, elsősorban a csíki részeken elő székelyek teljesen ellátatlanul maradtak, itt ifimet konkrétumot kell megköszönnöm a kormánynak, hogy meghitelezési akcióval lehetővé tette, hogy ezek a területek ismét pénzhez jussanak es a munka bizonyos keretek között megmduinasson. (Helyeslés jobofelöl.), JSIagyon távoli terv, mert ehhez már sok pénz keli, de felemlítem, hogy a háromszéki és udvarhelyi keniényía-erdöterületeken, amelyeknek fája a fuvart még kevésbbé bírja, mint a fűrészáru, ahol tehát a probléma meg nagyobb, meggondolás tárgyáva volna teendő a faipari, elsősorban faleparoló üzemek felállítása. Ezzel tudniillik egyrészt elérhető, amit a pénzügyminiszter úr is kiemelt expozéjában, hogy a helyszínén könnyebben szállítnató és értékesíthető termékekké változtassunk át bizonyos adott fa-nyersanyagot, másrészt a mostani benzinhiányra való tekintettel volna célszerű a falepárolás és a fagáz bevezetése motorikus járműveink üzemanyagául. De, mint mondottam, ehhez feltétlenül nagy tőke szükséges. Igen fontos kérdéshez érkeztünk el, amikor a mezőgazdasági iparról beszélünk. Ez, mondhatnám, iírdelyben ma nincsen. Egy iparág van elég szépen kidolgozva, ezt is mi magunk, kisebbségi életünkben, szövetkezeti alapon építettük ki, ez pedig a tejipar. Az 1928-as, 1930-as években fogtunk ennek a kérdésnek a rendezéséhez, amikor az adósságelengedő törvény Komániában láthatóvá tette, hogy hiteléletről évekig nem lehet szó. Hogy tehát magyar kisgazdáinkat más úton pénzhez juttathassuk és így bizonyos jövedelemhez is. fogtunk hozzá a tejipar bevezetéséhez. Akkor három működő tejszövetkezet volt, ma pedig van 140. (Éljenzés.) Akciónkig korlátolt menynyiségben 5—6 fillérért volt értékesíthető a tej, ma pedig korlátlan mennyiségben felveszik ezek az üzemek a tejet, és a magyarországi áraknak megfelelően literenként 19—20 fillért fizetnek a tejért. (Éljenzés.) Ezzel a kérdéssel kapcsolatban kaptunk a földmívelésügyi minisztériumtól felszólítást arra, hogy dolgozzunk ki egy tervet, amely az egész viszszatért Erdély tejkérdését megoldaná. Mély tisztelettel kérek meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a képviselő úr beszédidejét meghosszabbítani! (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Gr. Bethlen László: Ezt a tervezetet elkészítettük, beadtuk a földmívelésügyi minisztériumba s az ott elvileg jóváhagyatott. Ezzel kapcsolatban egy momentumra hívnám fel a kormány figyelmét éspedig arra, hogy ami nem történt meg a Felvidéken és konstatálni lehetett, hogy ennekfolytán bizonyos zavarok keletkeztek, azt próbáljuk meg Erdélyben. Arról van szó ugyanis, hogy a meglévő üzemek kapacitása szerint raj onirózni kell a területet. Nem arról van szó, hogy bárki is monopolisztikus jogokat akar szerezni, még kevésbbé kartelszerű megállapodásokról, hanem a nyugalmi helyzetről, mert annyi energia pazarlódik el azáltal, hogy nincs meg a rajonirozás, hogy azt az energiát sokkal célszerűbben fel tudnánk használni másutt is. Itt legyen szabad megjegyeznem, hogy én, aki meglehetősen tanulmányoztam az anyaországi tejviszonyokat, az anyaországban is nagy lehetőségeket látok ezzel a mezőgazdasági iparral kapcsolatban. Egy másik igen fontos problémánk, a szé-