Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-179

354 Az országgyűlés képviselőházának 17Ù. ülése 19ki február 13-án, csütörtökön. Gr. Bethlen László: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A pénzügyminiszter /úr hatalmas expozéja hármas tagozódású és méltóztassanak megengedni, hogy e tagozódásnak megfelelően, csak a két első időszakkal foglalkozzam, amely alatt megteendő gazdasági természetű intézkedésekre, megvalósítandó tervekre térek ki. Hogy azonban még jobban megszükítsent mondanivalóim körét, méltóztassanak megengedni, hogy elsősorban erdélyi viszonylatban szóljak hozzá expozéjához. (Matolcsy Mátyás: Az expozéban egy szó sem volt Erdélyről!) és pedig konkréten ismertetve a t. Házzal a mi ottani szükségleteinket és a mi gazdasági talpraállításunk problémáit. Esetleges félreértések elkerülése végett le kell szögeznem, hogy nekünk természetesen szívünkön fekszik az egész ország közgazdasági élete és a tervgazdálkodás bevezetése az egész ország területére, még nem tartjuk azonban ildomos; nak a magunk részéről, hogy — annyi kiváló szakemberünk lévén — mi már részleteiben beleszóljunk az általunk nem eléggé ismert anyaország gazdasági kérdéseibe, viszont mint behívott erdélyi képviselő, kötelességemnek tartom, hogy ismertessem a Házzal a mi viszonyainkat, amelyekkel a mélyen t. Ház esetleg még nincs teljesen tisztában. T. Ház! Mindenekelőtt tudnunk kell azt, hogy a hazatért Erdéllyel egy 22 évig rablógazdálkodás módjára kezelt terület került vissza az anyaországhoz, amelyet — különösen a magyarlakta területen — tudatosan elszegényítettek, amely elszegényítésnek az utolsó felvonás utolsó jelenetében mi magunk kénytelenek voltunk szemtanúi lenni akkor, amikor erőszakkal evakuálták gazdaságilag e területet, mielőtt az anyaországnak visszaadatott. Ebből következik, t. Ház, hogy az első feladat a befektetések eszközlése ezen a területen, amely befektetés azután észszerűleg felhasználva, úgy az anyaországnak, mint a visszakapcsolt részeknek gazdasági jólétét fogja szolgálni. Itt azonban méltóztassék inegengednj,hogy felolvassam a pénzügyminiszter úr expozéja végének egyik mondatát, amely szerint (olvassa): »A terv végrehajtásában mindenkinek részt kell vennie munkaerejének teljes ïatbavetésével, tehetségének teljes kifejtésével úgy, mintha minden ember magától a nemzettől kapott volna erre megbízatást.« A pénzügyminiszter úrnak ez a gondolata, ez a mondata teljesen fedi a mi felfogásunkat, és nyugodt lelkiismerettel kijelenthetem minden komolyan gondolkodó erdélyi munkaképes ember nevében, hogy ahol dolgozni kell, ott ott leszünk, sőt továbbmenve, nem hiszem, hogy volt még valaha adós, aki tartozását morálisan annyira szívén viselte volna, mint mi viseljük azt az anyaországgal szemben. (Taps a jobboldalon és a középen.) Mielőtt az expozé taglalására rátérnék, méltóztassék megengedni, hogy felhasználva az alkalmat, köszönetet mondjak a kormánynak azért, hogy a bevonulást közvetlenül követő napokban, pontosan szeptember 14-én, már felállította az Erdélyi Gazdusági Tanácsot, amely tanácsban minden szakember ott van, minden érdek képviselve van szakemberek által, és amely tanács a mai napig is állandó kontaktusban van a kormánnyal. Köszönetet mondok azért, mert véleményünket, amelyet bizonyos vonatkozásokban kikér, rendesen méltányolja, sőt az általunk iniciált kérdésekben is a megoldás többnyire a mi javunkat szolgálja. Ezután áttérnék az expozé taglalására, esne dig gazdasági ágazatonként. Mivel azonban természetesen csak elsősorban erdélyi dolgokkal kívánok foglalkozni s mivel azonkívül csak az első két időszakba tartozó tervekkel és intézkedésekkel óhajtok foglalkozni, ez a taglalás természetesen nagyon sporadikus lesz. Elsősorban vegyük a mezőgazdasági kérdéseket. Itt a pénzügyminiszter úr első pontként megemlítette, hogy ameliorációkkal és egyéb eszközökkel elsősorban a rendelkezésünkre álló területet kell kibővíteni a termelőképesség szempontjából. Erdélyben legeísősorban a legelők feljavítása jöhet szóba, mert arról nem méltóztatnak fogalmat alkotni, hogy milyen felelőtlen gazdálkodás folyt az elmúlt 22 év alatt és milyen siralmas állapotban vannak közlegelőink. Itt a legnagyobb kényszer alkalmazásával venném kézbe a dolgot, mert ha látszólag és pillanatnyilag terhet is jelent kisgazdaközönségünknek legelőinek rendbehozatala, meg vagyok győződve róla, hogy két-három év múlva ők lesznek a leghálásabbak azért az erélyes kézért, amely kényszerítette őket a legelők rendbehozására. (Krúdy Ferenc: Mindenütt lígy van, itt is!) Az öntözés kérdésével kapcsolatban nálunk vannak vidékek, ahol határozottan hasznosan lehetne ilyen befektetéseket eszközölni, ez a terület azonban olyan kevés, viszonyítva az ilyen szempontból számbajöhető anyaországi területekhez, hogy erről mi most egyelőre lemondanánk, s ez már az úgynevezett ideális Programm keretébe tartoznék. Addig is azonban felhívnám a kormány figyelmét árra, hogy nálunk nem az öntözendő, hanem az alagcsövezendő terület nagy. Sok olyan terület van, amelynek alagcsövezése már megtörtént, de ahol ez az alagcsövezés az elmúlt huszonkét év alatt teljesen tönkrement. Itt sem arra gondolok, hogy az állam fektessen be pénzt, hanem gondolok arra, hogy megfelelő típusú kölcsön segítségével tétessék lehetővé a tulajdonosok számára az alagcsövezés rendbehozatala. Az ármentesítéssel kapcsolatban le kell szögeznem azt a határozott tényt, hogy nálunk Erdélyben igen érzékeny árvízkárok szoktak lenni. Az is tény, azonban, — és tavaly is úgy volt — pedig a tavalyi egészen kivételes év volt, -*- hogy ezek a károk nem Öltenek olyan katasztrofális méreteket, mint amilyeneket itt, Magyarország régi területén megilletődött szemmel látunk. Természetes tehát, nem állván korlátlanul rendelkezésre anyagi erő a kormánynak, erről most le kell mondanunk, ez a munka is majd a harmadik periódusban lesz lehetséges. Fontos feladatot ró reánk kopár, szakadékos hegyoldalaink befásítása, mert ezek ma semmiféle hasznot nem hajtanak. (Ügy van!) Itt is kétféle megoldásra volna azonban szükség. Az arra alkalmas területeket elsősorban gyümölcsfával, s csak az erre alkalmatlan területeket kellene egyéb erdei fával beültetni. A tagosítás nálunk is probléma. Nem anynyira belső Erdélyben, ahol ilyen szempontból elég jó viszonyok vannak, hanem a Partiumban és elsősorban a székelyföldön, ahol ez a kérdés teljesen megoldatlan. Elsősorban erre hívnám fel tehát a mélyen tisztelt kormányzat figyelmét. A mezőgazdaságot érintő többi kérdések tárgyalása során előttem szólott képviselőtársaim is kijelentették, hogy Erdélyben nagy súlyt kell helyezni az állattenyésztés fejlesztésére, hiszen ennek a területnek mintegy