Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-179

Az országgyűlés képviselőházának 179. eredményt elérni s ehhez meg kell teremteni az atmoszféráit^ a lelki békét, mert e nélkül a gépeket nem szív ós lélek fogja kiszolgálni, hanem csak számok: első, második, harmadik vagy tízezeredik szám. A lelket, a hitet kell az emberiség dolgozó millióinak visszaadni. T. Ház! Nem akarok a szociális kérdésekről beszélni, mert előttem szólott t. képviselőtársaim ezeket már részletesen kifejtették. Az ipar és a mezőgazdaság racionalizálása és gépesítése a következő kérdés, amellyel foglalkozni akarok. Olaszországban az antarchia az elmúlt öt esztendő alatt óriási eredményeket ért el minden tekintetben. Ott megvolt a Programm, megvolt a célkitűzés és megvolt hozzá a megfelelő propaganda. Egyes termelési ágak termelési eredményei megnégyszereződtek, mert mindenki érezte, hogy dolgoznia kell és ha dolgozik, akkor lesz eredmény. A mezőgazdaság gépesítéséről volna szó elsősorban, mert a mezőgazdasági termelést nem lehet bolettákkal, ráfizetésekkel elintézni. Ha Amerikában olcsóbban tudnak termelni és idehozván a gabonát, itt még mindig olcsóbban tudják eladni, mint mi a saját gabonánkat, akkor itt valamilyen hibának kell lennie. Nem lehet arra az álláspontra helyezkedni, hogy a gépek drágáik. Ha a pénzkérdést megoldjuk, — és a pénznek az alapja a termelő nemzeti munka — ha a pénzt nem dobáljuk ki másra, csak termelésre, konkrét munkára, akkor nem^ kell inflációtól, a pénz elértéktelenedésétől félnünk. Ha tehát a pénznek az alapja a termelő munka, akkor lehet nyugodtan gépesíteni, lehet gépesíteni szövetkezetek alakjában a falvakban is. Csak a zsidó sajtó hirdette valamikor, hogy_ ezt nem lehet megcsinálni, holott mint a cionista kiadványokban olvastam, Palesztinában a zsidók például gépszövetkezeti alapon oldották meg ezt a kérdést. A magyar népet csak tanítani kell és erre a célra a földmíves iskoláknak, tanfolyamoknak százait kell beállítani. Nálunk túlnagy a termelés jogászban, de kevés mérnökben, orvosban, gazdaemberben. Mi tízezervagónos tételekben tízpengős áron exportálunk műtrágyát Egyiptomba és Indiába. Én azt mondom, hogy inkább fizessen rá a kormány a műtrágyára, de szoktassa rá a magyar kisgazdát és tegye neki lehetővé, hogy használjon műtrágyát. Állítson fel a kormány vármegyénként 10—15—20 kis mintagazdaságot és azokban mutassa meg, hogy miért van szükség műtrágyára, azután segítse a gazdákat műtrágyával. Ha ezt teszi, akkor azok nagyobb eredményt fognak a termelésben elérni és lesz többtermelés. T. Ház! Az iparban ugyanez a helyzet. Ha a vámvédelem csökkenni fog, akkor ipari felszerelésünk elavultsága miatt sok tekintetben nem leszünk versenyképesek. Szinte hihetetlenül hangzik, hogy a magyar szén majdnem olyan drága, mint a behozott, úgynevezett porosz szén. Bányáink elavultak, a termelés nagyon költséges, a berendezések egészségtelenek. Ezzel kapcsolatban rendszerint pénzhiányra hivatkoznak. Ez a sarkpontja a gazdasági életnek, amelyhez mindig vissza kell térni. A: pénznek a modernizálásra, fejlesztésre rendelkezésre kell állnia, mert azáltal, hogy modernizálom a nehézipart, a kisipart, a szövetkezetbe tömörült kisipart, a termelés olcsóbbá válik és az embereket jobban megnyerem a magam számára, mivel nem veszem ki a zsírjukat és véres verejtéküket. T. Ház! összhangba kell hoznunk a külkereskedelmet a belföldi szükséglettel és bizonyos ülése 19Ul február 13-án, csütörtökön. 353 I tekintetben nemcsak háború idején, hanem békében is készülnünk kell a háborúra a régi latin közmondás alapján: »Si vis pacem, para bellum«. Már békében is rá kell térnünk az autarchiára és ezért lehetetlenség az, hogy mi a talpbőröknek vagy általában a bőröknek a íelét külföldről hozzuk be és ugyanakkor óriási mennyiségű élő állatot szállítunk ki, mert nem vagyunk a feldolgozásra felkészülve. Természetes, hogy a régi demokrata gazdálkodásnak nagyon jó volt dupla üzletet csinálni, kivinni az élő állatot és külföldről valahonnan újból üzletkötések útján visszahozni a bőrt. Itt van a baj, az alapvető baj, hogy a Máv. nincs fagyasztott hús vagy gyümölcs stb. szállítására berendezve. Egy nagy átfogó programmal lehetővé kell tenni, hogy amit csak lehet, feldolgozott vagy félig feldolgozott állapotban vigyünk ki, mert ha ezt el tudjuk érni, akkor viszont nem -lesz nekünk olyan cikkek behozatalára szükségünk, amelyeket innen élő formában szállítunk ki. Az eddigi lehetősóar azért is előnyösebb a régi gazdasági elgondolás hívei számára, mert ennél a vagyonkisíbolási és átmentési lehetőségek számtalan alakja és módja kínálkozik. A kereskedelem árjáísításáról is szerettem volna valami konkrétumot hallani. A díszgójok tömkelege lepte el a vezető pozíciókat, holott a vezető pozíciók betöltésénél az ipartelepekből, a bankokból, a földből, azokból az emberekből kell kiindulni, akik ott dolgoztak, akik ott kiismerik magukat és nem lehet az alantasabb emberek kedvét elvenni azzal, hogy soha vezetőpozíciókat el nem érhetnek és ha bizonyos fokot elértek, ott meg kell állaniok, mert a vezetőséget máshonnan hozzák. (Palló Imre: Jöttek az Aladárok! — Maróthy Károly: Az Aladárok, meg az Edömérek!) Ebben a kérdésben nagy bűne volt a régi szabadelvű rendszernek. A zsidóság azt hirdette ötven éven keresztül, hogy szégyen a kereskedelem, az ipar a magyarnak, a magyar úr, az munkáltasson, táncoljon, mulasson, rendezzen szép megyebáiokat, nem való ez a közönséges munka a magyarnak. így a zsidóság térfoglalása mind nagyobb lett és ha most ezt meg akarjuk szüntetni, akkor egy gazdasági csúesminiszternek erős kézzel, diktátori hatalommal kell ebbe belenyúlnia és így kényszeríteni ki azt, hogy a megfelelő emberek a megfelelő helyekre kerüljenek és ne csak az történjék, hogy tíz keresztényt beteszünk egy iparvállalatba, hogy azok valahol a földszinti szobában körmöljenek, hanem azoknak módjuk legyen ki is tanulni a munkát. Hála Istennek, visszaadatott nekünk Erdély és a Székelyföld. A székelység és az erdélyi magyarság 22 esztendő alatt megtanulta az ipart és a kereskedelmet és most módja lesz ennek a népnek arra, hogy a földből kinőtt, becsületesen dolgozó, hozzáértő, vállalkozó kedvű fiait ideküldje az anyaországba, hogy a megfelelő pozíciókat elfoglalják. Lejárt az időm, befejezem beszédemet. Minthogy, mint bevezetőben említettem, a miniszter úr beszédében nem láttam a konkrétumokat a részletkérdésekben, expozéjával nem tudok egyetérteni. (Helyeslés és tavs a szélső baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Spák Iván jegyző: Mátéffy Viktor! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentkezése töröltetik. Szólásra következik? Spák Iván jegyző: Gróf Bethlen László! Elnök: Gróf Bethlen László képviselő urat v . illeti a szó.