Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-179

352 Az országgyűlés képviselőházának 179. ülése 19U február 13-án, csütörtökön. szocialista gazdálkodásnak nagy koponyája, azt mondja, hogy a nemzetiszocialista gazdál­kodási rendben a gazdasági imperializmusok felszámolandók, mert a gazdasági élet termé­szeténél fogva nem tűrhet imperializmust. Ezt az elvet nemcsak külpolitikai, hanem belpoli­tikai tekintetben és a belső és a külső gazda­ság tekintetében is egyformán érvényesíteni kell. Ezt azonban csak olyan gazdasági rend­szerben érhetjük el, amelyben a jövedelem egyedüli értékmérője, kútforrása a munka, az egyén munkateljesítményének jutalmát pedig egyenértékű munkateljesítmények cseréje út­ján éri el. T. Ház! Az új Európa, azt hiszem, új éle­tet jelent. Az új Európában számolnunk kell azzal, hogy miután a világszab a dkőm'űvesség és a világzsidóság innen kivonult, szorosabb népi megértés fog bekövetkezni, az országha­tárok, a vámsorompók sok tekintetben meg fognak lazulni és sok tekintetben a vám egyik­másik fontos közszükségleti cikknél talán el is fog tűnni. Ha mi ezeket a kérdéseket az új nagy Európa, az új világ szemszögéből néz­zük, akkor itt számolnunk kell a mi jövő éle­tünkkel, a gépnek és a földnek munkájává], kereseti és más lehetőségekkel. T. Ház! Tisztelettel kérek egv negyedóra meghosszabbítást. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a kért hosszabbítást megadni? (Felkiáltások: Megadjuk!) A Ház a negyedóra meghosszabbí­tást megadta. Vajna Gábor: T. Ház! Az új Európa piacán, amelyet európai viszonylatban az álla­mok közösen fognak megbeszélni és szabá­lyozni, nem lehetünk többé a vámsorompókon ós az alacsony munkabéreken keresztül ver­senyképesek. Mert eddig exportáltunk ide is, oda is, versenyképesek voltunk a német, svéd vagy más iparral, de sajnos, hol állott a mi munkásunk keresete munkabére, kultúrája, kultúrigénye és hol állottak életlehetőségei a külföld munkásaival, a nemzetiszocialista munkásokkal szemben? Már pedig ha egy új, nagy átfogó programmot óhajtunk megterem­teni, ehhez meg kell a teljes összhangot terem­teni a gép és a munkás, a megmunkáló között. Elégedetlen, üreshasú vagy sokszor hetekig. hónapokig munkanélküli munkásokkal dolgo­zókkal nem lehet új nagy életet elkezdeni és azt felépíteni. Nem lehet kőkorszakbeli mező gazdaságot folytatni vagy megengedni, hogy akadjon gazdag, 3—4000 holdas úr, r aki azt mondja, hogy én megfizetem az adót, senki­nek semmi köze ahhoz, hogy én felszántom-e és bevetem-e ezt a földet. A közösség szem­pontjából a föld a magyar népközösségé, mind­nyájunké, a termeivényekért birtokán felelős minden ember, és ha valaki a közösségi gon­dolatot nem tudja megérteni, akkor itt igenis szükség van az állam felsőbb beavatkozására. T. Háiz! Azt kérdezem, mi lenne tehát a tennivaló, amit nem láttam a pénzügyminisz­ter úr, illetve a esúesminiszter úr beszédében kidomborítva? Amint az előbb is hangoztat­tam, szeretnők látni legelőször is a munkaadó­nak, a munkásnak, a dolgozónak, a tőkének, a keresetnek az élet egész mikéntjének össz­hangbahozását a nagy közösség, az ország kö­zös céljai érdekében. Ehhez legelsősorban meg­elégedett emberekre, dolgozókra, lelki békére van szükség. De nem lehet a lelki békét nád­pálcával, bottal, gummibottal vagy fenyegeté­sekkel, börtönnel és internálótáborral meg­teremteni. A krisztusi szeretetet és az igazi megértést, amelyet hirdetünk, próibáljtik meg is valósítani lényegében, valóságában. Nem szabad, hogy olyan különbségek le­gyenek ember és ember között, amelyek meg­alázóak, mint amiről tanúságot tett példáiul az egyik úr, akit szándékosan nem akarok meg­nevezni, amikor egyik beszédében az ország­gyűlés másik házában azt mondotta: Azt sze­retném, ha a magyar paraszt minél kevesebbet politizálna és többet dolgoznék. Nem lehet olyan felterjesztéseket tenni, mint amilyet ta­valy említettem a Házban egy alkalommal, amely azt mondja, hogy a környező gyárak és ipartelepek magas, 2—3 pengős munkabérei megrontják a falu népét, a falu népe a köuy­nyen szerzett pénzt eldorbézolja. és< lélekben elszakad a falutól, ezért javasoljuk, hogy a munkabéreket ne csak minimálni, hanem maximálni is lehessen. T. Ház! Nem szabad azt sem hirdetni, amit egy volt igen t. miniszterelnök úr hirdetett, hogy tulajdonképpen egy út van: visszatérni a demokráciák felé, egy megújhodott demo­krácia felé, amely megújhodás szükségét már ő is elismeri. Többek között azt mondja az új koreszmékről, hogy: mulandó okokból szár­mazó irányzatok, amelyek a mulandó okokkal eltűnnek, nem nevezhetők uralkodó koreszmék­nek. Nem ismeri el a nemzeti szocializmust. De leszögezi azt is, hogy a kor uralkodó esz­méi mindig erősebbek voltak a velük szem­benálló hadseregeknél, még ha ezek száz győ­zelmet arattak is. Vegye tudomásul mindenki, hogy a demokráciának vége van és hogy a koreszmék nem mulandó okokból keletkeztek, nem a nemzeti szocialisták idézték elő ezeket, az úr hivatkozik, az a nyomorúság, az a szé­gyenteljes világ, amelyben a^ magyar nép, /le Európának és a világnak népei is hosszú év­századokon keresztül szenvedtek. • (Az elnöki széket Törs Tibor foglalja el.) Az okok tehát nem mulandók. Nem lehet azt mondani, hogy a koreszméknek nincs alap­juk, mert múló okokra támaszkodnak. Ezek az okok évszázadokra vezetnek vissza és nem egy-két esztendőre. T. Képviselőház! A programúiban, amint bevezetőmben hangsúlyoztam, konkrét célkitű­zéseket szerettünk volna hallani és / szerettük volna, ha megteremtve a lelki békét, a belső egységet az országban, ezek érdekében minden propagandát, minden eszközt felhasználtak volna. De ha ez megvan, akkor a propagandá­nak igazságosnak és tisztességesnek kell len­nie. Ha el akarok érni egy szent nemzeti célt és erre rá akarom beszelni, szuggerálni hall­gatóimat, egy ország népét, akkor megfelelő eszközöket is kell használnom. Nem szabad azonban az egyik oldalról azt mondani az ár­vízzel kapcsolatban, hogy Isten kezében va­gyunk, a másik oldalról pedig a hivatalos pro­pagandáiban azt hirdetni, hogy Magyarorszá­gon az árvízveszély tulajdonképpen meg van szüntetve, nagyszerű, kiváló mérnökeink százai és a esatornaháiózatok valóságos rendszere őr­ködnek, hogy a talajvizek és a belvizek orszá­gos áradást ne okozzanak. Ugyanakkor pedig, mint a sajtó is megírta, az árvíz, miatt a serté­seket taxin viszik ki a nagytétényi hizlaldából a tétényi lőtér területére. Ezt nem szemrehá­nyásképp mondom, mert ez már múlt, ezzel ne törődjünk, de ha a jövőben valamit el akarunk érni, akkor csak igazságos eszközökkel tudunk

Next

/
Thumbnails
Contents