Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-179

352 Az országgyűlés képviselőházának 179. ülése 19U február 13-án, csütörtökön. szocialista gazdálkodásnak nagy koponyája, azt mondja, hogy a nemzetiszocialista gazdálkodási rendben a gazdasági imperializmusok felszámolandók, mert a gazdasági élet természeténél fogva nem tűrhet imperializmust. Ezt az elvet nemcsak külpolitikai, hanem belpolitikai tekintetben és a belső és a külső gazdaság tekintetében is egyformán érvényesíteni kell. Ezt azonban csak olyan gazdasági rendszerben érhetjük el, amelyben a jövedelem egyedüli értékmérője, kútforrása a munka, az egyén munkateljesítményének jutalmát pedig egyenértékű munkateljesítmények cseréje útján éri el. T. Ház! Az új Európa, azt hiszem, új életet jelent. Az új Európában számolnunk kell azzal, hogy miután a világszab a dkőm'űvesség és a világzsidóság innen kivonult, szorosabb népi megértés fog bekövetkezni, az országhatárok, a vámsorompók sok tekintetben meg fognak lazulni és sok tekintetben a vám egyikmásik fontos közszükségleti cikknél talán el is fog tűnni. Ha mi ezeket a kérdéseket az új nagy Európa, az új világ szemszögéből nézzük, akkor itt számolnunk kell a mi jövő életünkkel, a gépnek és a földnek munkájává], kereseti és más lehetőségekkel. T. Ház! Tisztelettel kérek egv negyedóra meghosszabbítást. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a kért hosszabbítást megadni? (Felkiáltások: Megadjuk!) A Ház a negyedóra meghosszabbítást megadta. Vajna Gábor: T. Ház! Az új Európa piacán, amelyet európai viszonylatban az államok közösen fognak megbeszélni és szabályozni, nem lehetünk többé a vámsorompókon ós az alacsony munkabéreken keresztül versenyképesek. Mert eddig exportáltunk ide is, oda is, versenyképesek voltunk a német, svéd vagy más iparral, de sajnos, hol állott a mi munkásunk keresete munkabére, kultúrája, kultúrigénye és hol állottak életlehetőségei a külföld munkásaival, a nemzetiszocialista munkásokkal szemben? Már pedig ha egy új, nagy átfogó programmot óhajtunk megteremteni, ehhez meg kell a teljes összhangot teremteni a gép és a munkás, a megmunkáló között. Elégedetlen, üreshasú vagy sokszor hetekig. hónapokig munkanélküli munkásokkal dolgozókkal nem lehet új nagy életet elkezdeni és azt felépíteni. Nem lehet kőkorszakbeli mező gazdaságot folytatni vagy megengedni, hogy akadjon gazdag, 3—4000 holdas úr, r

aki azt mondja, hogy én megfizetem az adót, senkinek semmi köze ahhoz, hogy én felszántom-e és bevetem-e ezt a földet. A közösség szempontjából a föld a magyar népközösségé, mindnyájunké, a termeivényekért birtokán felelős minden ember, és ha valaki a közösségi gondolatot nem tudja megérteni, akkor itt igenis szükség van az állam felsőbb beavatkozására. T. Háiz! Azt kérdezem, mi lenne tehát a tennivaló, amit nem láttam a pénzügyminiszter úr, illetve a esúesminiszter úr beszédében kidomborítva? Amint az előbb is hangoztattam, szeretnők látni legelőször is a munkaadónak, a munkásnak, a dolgozónak, a tőkének, a keresetnek az élet egész mikéntjének összhangbahozását a nagy közösség, az ország közös céljai érdekében. Ehhez legelsősorban megelégedett emberekre, dolgozókra, lelki békére van szükség. De nem lehet a lelki békét nádpálcával, bottal, gummibottal vagy fenyegetésekkel, börtönnel és internálótáborral megteremteni. A krisztusi szeretetet és az igazi megértést, amelyet hirdetünk, próibáljtik meg is valósítani lényegében, valóságában. Nem szabad, hogy olyan különbségek legyenek ember és ember között, amelyek megalázóak, mint amiről tanúságot tett példáiul az egyik úr, akit szándékosan nem akarok megnevezni, amikor egyik beszédében az országgyűlés másik házában azt mondotta: Azt szeretném, ha a magyar paraszt minél kevesebbet politizálna és többet dolgoznék. Nem lehet olyan felterjesztéseket tenni, mint amilyet tavaly említettem a Házban egy alkalommal, amely azt mondja, hogy a környező gyárak és ipartelepek magas, 2—3 pengős munkabérei megrontják a falu népét, a falu népe a köuynyen szerzett pénzt eldorbézolja. és< lélekben elszakad a falutól, ezért javasoljuk, hogy a munkabéreket ne csak minimálni, hanem maximálni is lehessen. T. Ház! Nem szabad azt sem hirdetni, amit egy volt igen t. miniszterelnök úr hirdetett, hogy tulajdonképpen egy út van: visszatérni a demokráciák felé, egy megújhodott demokrácia felé, amely megújhodás szükségét már ő is elismeri. Többek között azt mondja az új koreszmékről, hogy: mulandó okokból származó irányzatok, amelyek a mulandó okokkal eltűnnek, nem nevezhetők uralkodó koreszméknek. Nem ismeri el a nemzeti szocializmust. De leszögezi azt is, hogy a kor uralkodó eszméi mindig erősebbek voltak a velük szembenálló hadseregeknél, még ha ezek száz győzelmet arattak is. Vegye tudomásul mindenki, hogy a demokráciának vége van és hogy a koreszmék nem mulandó okokból keletkeztek, nem a nemzeti szocialisták idézték elő ezeket, az úr hivatkozik, az a nyomorúság, az a szégyenteljes világ, amelyben a^ magyar nép, /le Európának és a világnak népei is hosszú évszázadokon keresztül szenvedtek. • (Az elnöki széket Törs Tibor foglalja el.) Az okok tehát nem mulandók. Nem lehet azt mondani, hogy a koreszméknek nincs alapjuk, mert múló okokra támaszkodnak. Ezek az okok évszázadokra vezetnek vissza és nem egy-két esztendőre. T. Képviselőház! A programúiban, amint bevezetőmben hangsúlyoztam, konkrét célkitűzéseket szerettünk volna hallani és

/ szerettük volna, ha megteremtve a lelki békét, a belső egységet az országban, ezek érdekében minden propagandát, minden eszközt felhasználtak volna. De ha ez megvan, akkor a propagandának igazságosnak és tisztességesnek kell lennie. Ha el akarok érni egy szent nemzeti célt és erre rá akarom beszelni, szuggerálni hallgatóimat, egy ország népét, akkor megfelelő eszközöket is kell használnom. Nem szabad azonban az egyik oldalról azt mondani az árvízzel kapcsolatban, hogy Isten kezében vagyunk, a másik oldalról pedig a hivatalos propagandáiban azt hirdetni, hogy Magyarországon az árvízveszély tulajdonképpen meg van szüntetve, nagyszerű, kiváló mérnökeink százai és a esatornaháiózatok valóságos rendszere őrködnek, hogy a talajvizek és a belvizek országos áradást ne okozzanak. Ugyanakkor pedig, mint a sajtó is megírta, az árvíz, miatt a sertéseket taxin viszik ki a nagytétényi hizlaldából a tétényi lőtér területére. Ezt nem szemrehányásképp mondom, mert ez már múlt, ezzel ne törődjünk, de ha a jövőben valamit el akarunk érni, akkor csak igazságos eszközökkel tudunk