Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-179

Az országgyűlés képviselőházának 179. ülése 1941 február 13-án, csütörtökön. 351 vekre vonatkozólag semmiféle konkrétumot, amely nekünk bizalmat adna, nem látunk. Valóban időszerű volt végre beszélni ezekről a kérdésekről. Ha már az elgondolást hallottuk messzi nagy távlatból, mi szerettünk volna hallani akár egy ötéves, akár egy tízéves programmot, konkrét tervet. Mert lehetséges valamire azt mondani, hogy ezt meg akarom valósítani, de nem mindegy, hogy éa például húsz év múlva is ugyanezt fogom-e hirdetni, mint ahogy erre a múltból számtalan példa van, vagy pedig azt meg is valósítjuk-e. En megvalósíthatok például egy nagy, átfogó földbirtokreformot öt, tíz vagy tizenöt év alatt tervszerű leg, azonban nem lehet ilyen égetően sürgős és fontos kérdéseket megoldani akkor, ha azoknak csak az előkészítését nyolc esztendőre tűzzük ki, mint ahogy a miniszterelnök úr legutóbbi nagy beszédében mondotta, hogy a földbirtokreform előkészítése egymaga nyolc esztendőt vesz igénybe, de esetleg talán hat esztendőre tudná ezt a terminust redu kálni. Kérdezem: akkor húsz esztendő óta mit csináltak a földmívelésügyi minisztériumban, mit csináltak a földmívelésügyi minisztérium vármegyei és községi szervei, a jegyzők, az adóbeszedők és az adókivetők? Tisztában voltak-e ezek a földdel és a földkérdéssel? Hiszen ezt nekik ismerniök kellett volna, mert az adót évről évre be is hajtották, sőt sok helyen el is árverezték e miatt a földet. Ha egv ilyen földreform előkészítése nyolc évbe kerül, tessék elképzelni, hoerv 1949-ben mi lesz itt ebben az országban? Hol leszünk mi már nagyon sokan, hol lesz a mai világ, a mai világszemlélet, hol lesz a rég-i begyepesedett Európa 1949-ben

1

? Ha az előkészület nyolc^ esztendeig tart, akkor milyen lesz majd a végrehajtás? Ezért mi nem bízhatunk ilyen konkrétum nélküli meghatározásokban, ^ mert egy nyolcéves előkészület után a végrehajtásra számíthat az ember száz esztendőt. Képzeljük csak el, mi volt 1840-ben! Azóta született mesr a szabadság, testvériséer és egyenlőség, a sajtószabadság, a jobbágyfelszabadítás és egyebek. Mi lesz majd 1941 után 2041-ben? A gazdasági kérdés ma már nem egyszerűen arany- vagy valutakérdés, hanem elsősorban munkakérdés, a termelők és dolgozók együttes harca új nyersanya erőkért, új termeivényekért, a földalatti és a földfeletti kincseknek, a gépnek, az erőnek, a tudásnak maximális kihasználásáért, hogy az emberiségnek, a kultúrembernek, a homo sapiensnek minél többet tudjunk a közösséer jegyéhen nyújtani. T. Ház! Az új idők új áramlatokat és elgondolásokat, új értékeket vetnek fel a munka arcvonalán, de egyben új követelményekkel is lépnek fel a munkáltatókkal szemben. A rádió és repülőgép korszakában gépesített mezőgazdaságra és a legmodernebb gépesített iparra van szükség. Mindezek ugyancsak egyet szolgál!)atnak: a kultúrember jólétének emelését, hogy az ember lehetőleg minél kevesebbet dolgozzék tesíi erővel, hogy az ember a motornak a leiké, a gép pamacrolója és ura legyen, ne pedig a gépnek a kiszolgáltatottja és a terhes munkának a vivője. Ne az ember legyen a gép szolgája, hanem a gép szolgálja ki az embert. Utoljára említem, t. Ház, a problémák közül a pénz kérdését. A pénzt szintén nem lehet töbrfé egyszerű 'izetési eszköznek nevelni és a pénz nem lehet többé az aranyhegyeknek,, « bankok kazamatáinak gyűjtőfogalma. A. pénz csak közvetítő, munkaértékmérő lehet a dolgozók és a munkaadók, a termelők és a vásárlók között. Ezért, t. Ház, ennél a pénzkérdésnél meg kell egy kissé állnunk, mert a pénz volt a múltban az emberi boldogság megteremtője, de egyben sírásója is. A pénz mindenható volt. A pénz volt az államok élete vagy csődje, az öröm és az öngyilkosság. A német nemzeti szocialista munkaállam papírmárkákból épített fel egy 10—12 milliós hadsereget, épített egy Siegfried-vonalat, építette betonutak tízezer kilométereit és munkáslakások százezreit. Az egyszerű papír jólétet teremtett. Ennek csak egy oka lehetett és volt, az, hogy a Német Birodalom a pénz alapjául nem az aranyhegyeket vette, hanem a termelő munkát, az öntudatos nemzetiszocialista dolgozók millióinak acélos izmait. T. Ház! Nem ismerem a Magyar Nemzeti Bank igen t. részvényeseit, csak azt az egyet tudom, mert látom a hivatalos kimutatásból, hogy a Nemzeti Bank 1940. évi munkaija után a tartalékalap dotálására 5%-ot és a nyugdíjalapra is 5%-ot szavazott meg, de ezenkívül külön a kormány engedélyével még 2-5 millió pengőt szavazott meg a nyugdíjalap dotálására. A részvényesek 6-5%-ot kaptak, nem papírpengőt, hanem aranykoronát, úgyhogy ez papírpengőre átszámítva 7-53 pengőt jelent. A Nemzeti Bank megkapta az államnak egy felségjogát: a pénzkibocsátási jogot, a kamatszedés jogát. Vágó Pál volt képviselőtársunk még 1939-ben egy tervezetet nyújtott be a t. Házhoz egy törvényjavaslat előkészítésére, amelynek a címe az volt: »Tervezet a korszerű nemzetgazdasági országépítésről«. Ebben a mi nemzetiszocialista állásifoglalásunkat részletesen leszögezte. Azóta ez az állásfoglalásunk nagyon sok tekintetben fejlődött és haladt. Egyet ugyanis ne felejtsünk el: az új Európában és az új Magyarországon mi/nden erő összefogására, minden erő kifejtésére van szükség, hogy szép, boldog és megelégedett ország legyünk, ebben a kérdésben pedig nagy szerepet játszik a pénz. Mussolini azt mondotta, hogy a nemzetiszocialista munkaállamban két dologra van szükség: kell egy olyan állam, amely a tőkének parancsolni tud, és kell olyan tőke, amely az államnak engedelmeskedik. A kereszténység annakidején elfogadta Arisztotelész megállapítását a pénzről és kamatról. Arisztotelész azt mondotta, hogy a pénz maga terméketlen valami, a kamatszedés természetellenes és szégyenletes, amit keresztény ember jóerkölcsök szerint nem tehet meg. Ezek az idők elmultak és most a Nemzeti Bank szedi hivatalosan a kamat egy részét és utána ezen az alapon szedi a többi bank is közvetítés címén és más címen. Egyet nem szabad elfelejtenünk. Az új államban — ha megfelelő intézkedéseket nem hozunk — a kamat meg fogja ölni a legjobb szándékot is, mert a kamat semmi más, mint a dolgozók verejtéke egy nagy részének, tekintélyes nagy részének elvitele le a betonpinoékbe, ahol az aranyat és a pénzt halmozzák egymás hegyére-hátátra. T. Ház! Az 1939 : XXV. ta. a Nemzeti Bank szerződését, amely éppen lejáróban volt, 1963 december l-ig meghosszabbította. Szerettem volna az igen t. csúcsminiszter úrtól hallani, hogy célkitűzéseinek megvalósításához ebben a munkában ezt a kardinális kérdést előtérbe tolja és bejelenti, hogy a Nemzeti Bank szabadalmát meg óhajtja szüntetni és a Nemzeti Bankot és ezen keresztül a pénzgazdálkodást az állam éredekeltségébe szorosan be akarja vonni, hogy a pénz tényleg nemzeti, nagy célokat tudjon szolgálni. (Palló Imre: A tőzsdét bezárni!) Schacht Hjalmar, a német nemzeti53*