Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-179

Az országgyűlés képviselőházának 179. Elnök: Piukovich József képviselő urat illeti a szó. Előre kérdezem, méltóztatik-e meghosszab­bítást kérni? Sokkal helyesebb ugyani«, ha mar előre méltóztatnak kérni a meghosszabbítást. Piukovich József: Kérnék 15 perc meg­hosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a kért 15 perc beszéd­idő-meghosszabbításhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a 15 perc meghosszabbítást megadja. Piukovich József: T. Ház! A pénzügy­miniszter úr, mint csúcs miniszter, . február 6-án elmondott beszéde végén nagy gazdasági Programm ját úgy definiálta, hogy a Programm végrehajtásának célja az általános jólét meg­teremtése és emelése. (Helyeslés jobb felől.) Ez a célkitűzés, azt hiszem, valamennyiünk­nek legfőbb feladata kell hogy legyen, mégis pártállásomnál fogva kénytelen vagyok csat­lakozni aihhoz a megállapításhoz, amelyet Horváth Ferenc képviselőtársam tett, amely megállapítás szerint az ország jólétének eme­lésére ez a Programm és ez a esácsminiszteri beszéd nem alkalmas s ez a csúcsiminiszteri beszéd nem lehet alapja egy ilyen nagyvonalú, komoly programm végrehajtásának. Tekintet­tel azonban arra, hogy én kizárólag agrár­síkon mozgó ember vagyok és tekintettel arra, hogy a csúcsminiszter úr beszédében igen részletesen foglalkozott ennek az agrár or szag­nak megoldandó agrárfeladataival, méltóztas­sanak megengedni, hogy kizárólag mint agrár­képviselő szóljak ehhez a kérdéshez. Az a cél, hogy az országot felemeljük s az az igyekezet, hogy általános jólétet teremt­sünk, a csúcsminiszter úr részéről tulajdon­képpen egy olyan meghatározás, mint amikor az ember a lelkében felépíti azt a várat, amellyel védeni akarja a családját és jelen esetben védeni akarja magát a nemzetet. Ah­hoz azonban, hogy egy vár kiállja azt a ren­geteg vihart, amelyet ki kell állnia, az szük­séges, hogy az a vár jól megszerkesztve, olyan anyagból épüljön fel, amely anyag vihartálló és minden egyéb támadást is köny­nyen visszaverő legyen. T. Ház! Én mint agrárképviselő, elsősor­ban magát ezt a várat vizsgálgatom s azt né­zem, hogy ez a vár valóban olyan szerkezetű-e, hogy a nagy viharok és a még adódó sok-sok nehézség ellenére is valóban meg tudja-e vé­deni ezt a nemzetet és jólétet tud-e biztosí­tani ennek a nemzetnek? Őszintén meg keli mondanom, t. Ház, hogy ennek a várnak a fel­építésében olyan súlyos szerkezeti hibákat lá­tok, amelyek már előre lehetetlenné teszik még a legjobb igyekezetet is abban az irány­ban, hogy egy ilyen várral védjük és erő­sítsük az általános nemzeti jólétet. T. Ház! Ennek a várnak szerkezete tulaj­donképpen múlt óv december 17-én született meg, amikor a miniszterelnök úr javaslatára a Kormányzó úr koordinációs céllal és a gaz­dasági tervek elkészítése céliából csúcsmini'sz­terré nevezte ki Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter urat. Ugyanakkor, a Buda­pesti Közlönynek ugyanabban a számában olvastunk arról is, hogy Laky Dezső képviselő­társunk közellátási miniszter lett. Ha ezt a két kinevezést egymásmellé állítjuk, — e mögött egészen bizonyosan a kormány elhatározása és határozott javaslattétele állt — akkor rá kell jönnünk arra, hogy itt olyan szerkezeti hibákból indult el a jövendő boldog Magyar­ország felépítése, amely szerkezeti hibák a ülése 19 Al február 13-án, csütörtökön. 345 pénzügy miniszter úrnak, mint csúcsminiszter­nek a beszédéből is igen sokszor kiütköztek és, mondhatom, sok változásban súlyos csaló­dást jelentetitek számunkra éppen agrárpoli­tikai vonatkozásban. Mert az ország jólétének emelését ezekben az időkben nem tudjuk más­kép elképzelni, csak úgy, hogy a legégetőbb és legsürgősebb kérdéseket oldjuk meg és ezek alkotják a közellátás problémáját. A közel­látás problémája jelentheti az élelmet, a ru­hát, a meleg otthont, szóval minden olyan kérdést, amelyekről nem hiszem, hogy valaki egy percig is arra gondolna hogy a legsúlyo­sabb időkben is elodázhatok lennének. Akár­mint gondolják egyesek, hogy két vagy hat hónap múlva mi történik, bármi történjék, egészen bizonyos, hogy amíg itt élünk és él­nünk kell, ezek a kérdések állandóan aktuáli­sak maradnak. T. Ház! Ha megnézzük, hogy a közellátási kérdések éppen a kormánypolitika szemszögé­ből hogyan oszlanak meg, akkor azt látjuk, hogy ezeknek a kérdéseknek egyik legfonto­sabb szolgálója és őre a földmívelésügyi mi­niszter. Ha azonban a nyersanyagok feldolgo­zását nézem, akkor feltótlenül el kell ismer­nem igen fontos szerepét az iparügyi mi­nisztériumnak is. Ha pedig az anyagelosz­tásra gondolok, akkor ott látom a kereske­delemügyi minisztérium szolgálatát. Minthogy a iiyersanyagfeldolgozás és elosztás nem ön­cél, hanem magukért az emberekért van, akik községi és városi közületekben élnek, logikus, hogy szorosan belekapcsolódik ide a belügyi közigazgatás is. Ha tehát ezeket a nagy, fon­tos kérdéseket így látjuk szétosztva az egyes közigazgatási ágak között és ha viszont tud­juk, hogy az élelem biztosítása az első és leg­fontosabb közellátási probléma, amelynek meg­oldását nekünk feltétlenül biztosítanunk kell, akkor egészen logikus, hogy iha én az ország jövő boldogulását egy csúcsminisztériummal akarom megoldani, az említett négy minisz­térium közül könnyen tudok választani, mert erre a legközelebb eső miniszter a feladatok tömegénél fogva is éppen a földmívelésügyi miniszter. Nem ez történt. A felett most nem kívánok vitatkozni és bírálatot mondani, hfcgy vájjon nem lett volna-e helyesebb, ha a föld­mívelésügyi miniszter lesz a csúcsminiszter. De ha már nem ő lett a csúcsminiszter, viszont egy közellátási minisztert látunk itt magunk előtt a közellátási ügyek élén, akkor természetes dolog lett volna és magától adó­dott volna, hogy ez a közellátási miniszter, aki az általános jólét emelésére hívatott, le­gyen a koordinációs miniszter is, tehát az a miniszter, aki a gazdasági miniszterekkel a legszorosabb kapcsolatot tartja fenn ési aki az egész közellátás problémáját egy kézben tartja, mint csúcsminiszter. Valijuk be őszin­tén, hogy azok a célok, amelyeket a pénzügy­miniszter úr, mint csúcsminiszter megjelölt, a közellátás problémáinak teljes megoldása nél­kül el nem érhetők. Ha viszont ez így van, akkor azt is meg kell állapítanunk, hogy tar­talmilag tulajdonképpen a közellátási minisz­ter a esúcsminiszter. Ezzel szemben a forma­litáisoknál, a külső formáknál azt látjuk, hogy a gazdasági csúcsminiszter a külső formák­ban és a szerkezeti vonalon Keményi-ÍSchnel­ler pénzügyminiszter úr. T. Ház! En ezt a kérdést azért vetettem fel, mert mint agrárképviselő itt látom a sú­lyos hibákat. Rosszul startoltunk, nem jól in­dult el az egész dolog.

Next

/
Thumbnails
Contents