Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-179

346 Az országgyűlés képviselőházának 179 Mert lehetetlenség az, hogy a közellátási miniszternek még csak koordinációs hatásköre se legyen. A közellátási problémáknál nem arról van szó, hogy a meglévő kevés zsírt, az alig rendelkezésre álló gyapjút, szövetet és egyebeket szétosszuk és nem abból áll a működése a közellátási minisztériumnak, hogy az árkormánybiztosi hatáskörön keresztül jólrosszul bizonyos irányelveket megszabjon, hanem a közellátási miniszternek legfőbb feladata az, hogy a ma problémáinak kézbentartása mellett felkészüljön azoknak a feladatoknak a megoldására, amelyek esetleg félév múlva, egy év múlva, két év múlva, vagy Öt év múlva aktuálisakká válnak. Ezt pedig nem tudom elképzelni a nélkül, hogy ez a koordinációs hatáskör ne az ő kezében Legyen. Azt mondhatnám, hogy szinte zsenialitást látok az elrontás és a helytelen beállítás terén, (Zaj és ellenmondások jobbfelől.) mert már az indulásnál, a szerkezeti" résznél súlyosan eltévesztette a kormány a dolgot. Tessék ezt revizió alá venni, mert meggyőződésem, hogy amikor a jövendő magyarság várát építjük fel, akkor nem lehet ennek a várnak egyes részeit olyan anyagokkal összetartani, amelyek nem összetartok. Tessék olyan mészhabarcsot, olyan valamit hozni, amely még szorosabban összefogja a gazdasági minisztereket, ne pedig olyan szerkezetet, amilyet itt látunk, amely széthulló. Ha mint agrárképviselő vizsgálom ezt a kérdést, meg kell őszintén vallanom, hogy ez a Programm, amelyet a pénzügyminiszter úr mint csúcsminiszter adott, tulaj do nképpen nem is lehet alkalmas arra, hogy különösebb ' bírálatot mondjunk róla, mert hiszen erről a programmról nem lehet beszélni, ha már a*, alapszerkezetben ilyen súlyos hibák vannak és ha ezeknek a hibáknak a kiküszöbölésére nem történnek és nem történhetnek intézkedések. A , túlsó oldalon ülő képviselő urak közbeszólásaiból arra merek következtetni, hogy minden úgy van a legjobban, ahogyan elindították a múlt év decemberében, (vitéz Lipcsey Márton: Nem kell egyoldalúan bírálni és sötét szemüvegen nézni!) Ezt a programmot nem tartom T-i tára alkalmasnak, még pedis: azért, mert súlyos szerkezeti hibákat látok vele kapcsol«tban. Lehetetlenség ebben a rendszerben, ebben a szerkezeti formában megoldani az új Magyarország problémáit. Méltóztassanak mégis megengedni, hogy hozzászóljak a pénzügyminiszter úr beszédének ahhoz a részéhez, amelyben szinte feltűnően sok agrárproblémát vetett fel. T. Ház! Mi végtelenül örülünk annak, amikor nemcsak a szakminiszter, — mondjuk a földmiveiésügyi miniszter — hanem a kormány minden tagja át van hatva attól a gondolattól, hogy ezt az országot csak akkor építhetjük fel jól, biztosan és erős alapokon, ha aï agrárszempontokat és érdekeket honoráljuk. Ezt talán úgy fejezhetném ki helyesebben, hogy ebben az országban valódi és eredményes agrárpolitika csak akkor következhetik be; ha totális agrár életszemléletet tudunk belevinni egész életünkbe. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Ennek a totális agrár élet szemléletnek nemcsak a földmívelésügyi miniszternél, hanem főleg a pénzügyminiszternél kell jelentkeznie. A pénzügyminiszter úr — bár nem jelezte — bizonyára ezt a totális ag rár életszemléletet kívánta kihangsúlyozni akkor, amikor részletesen foglalkozott az agrár problémákkal. Ne méltóztassanak rossz névén venni, ha mi azt a. totális agrár életszemléieülése 19Ul február 13-án, csütörtökön. tet, amely után mi, agráremberek mindanynyian vágyakozunk, nem tévesztjük össze az agrársíkon jelentkező feladatok szakszerű megoldásával. És itt vannak nekem igen súlyos aggodalmaim, mert a pénzügyminiszter úr mint csúcsminiszter éppen az agrárprogramm felállításánál és ismertetésénél olyan messzire ment, hogy egyes kérdések részleteinél már olyan szakmegállapításokat is megkockáztatott, amelyek az életben nem állják meg a helyüket. Itt látom azt, hogy a pénzügyminiszter úr mint csuesminiszter talán sokkal tovább ment a feladatok elvégzésében, amikor az agrár kérdéseket nem szakszerűen hozott ide a Ház elé. Legyen szabad egy konkrétumot is felemlíteni, ez pedig arra a kifejezésre vonatkozik, amely szerint a termelés növelése érdekében, de bizonyos vonatkozásban a földbirtokreform végrehajtása érdekében is az agrokémiai, agrofizikai és éghajlati viszonyok vizsgálatát kell nekünk elsősorban megejtenünk. Teljes mértékben honorálom azoknál: a tudósoknak az erőfeszítését, akik ezen a téren dolgoznak; teljesen elismerem annak a Kreybig Lajosnak a munkáját is, aki a Magyar Királyi Földtani Intézet egyik osztályát vezeti; teljes mértékben elismerem azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a miniszterelnök úrnak, mint egyetemi tanárnak és munkatársainak, Kádárnak, azonkívül Magyary Zoltán professzor úrnak, továbbá Ihrig Károlynak a tanszéke ezen a területen végez és meg vagyok róla győződve, hogy ezek hasznos részei, hasznos szektorai lesznek annak a munkának, amely a boldogabb Magyarország kiépítését szolgálja, méltóztassanak azonban megengedni azt a megállapítást, hogy ezekkel a tudományos munkákkal kapcsolatban éppen az az érzésünk, hogy egy irányban, sőt sokszor azt mondhatnám, egyoldalú munkát végeznek, amit pedig nem szabad megtenni, mert a spe cializálódás világát éljük és döntő szerepe van annak, hogy minden egyes részletkérdés megoldására megfelelő ember legyen, mert ennek döntő hatása lehet az egész feladat elvégzésére. Amikor azonban a pénzügyminizter úr, mint csiícsiminiszter az agrokémiai és agrofizikai vizsgálatokra hivatkozik, mint nagyon fontos és döntő szerepű dolgokra, legyen szabad nekem is hivatkoznom éppen arra a Kreybig Lajosra, akivel egészen ártatlanul igen erős polémiába kerültem, amelyből mindenesetre egy^ komoly tanulságot levonhat az ország közvéleménye, azt, hogy mennyire helytelen volna egy-egy ilyen szakember kezébe adni a kérdések megoldását, mondjuk, például a kényszertalajjavítás vagy a földbirtokreforro kérdését. A hozzám intézett igen részletes levelében Kreybig Lajos olyan messzire ment, hogy megállapítja például, hogy az ő munkája nélkül Magyarországon már nem is lehet semmiféle komoly agrárproblémát megoldani; sőt levelében még azt is írja, hogy azt ajánlja az uraknak és a politikusoknak, hogy ne avatkozzanak bele a földbirtokreform kérdésébe. Eltekintve attól, hogy ezek az r agrokémiai és agrofizikai vizsgálatok csak részben elősegítő munkák, és legalább is ilyen jelentőségük van az agrobotanikai vizsgálatoknak is, -a meglevő növényasszociaciókkal nem is kívánok itt foglalkozni — kétségtelen, hogy a pénzügyminiszter úrnak ezeket is bele kellett "volna vonnia a beszédébe, hogy lassúk, hogy a szakvonalon telje« egyensúlyt lát maga előtt. Nem tartotta meg azonban az egyensúlyt, hanem kiragadott egy-két fogalmat és irányt,