Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-179

344 Àz országgyűlés képviselőházának 179. ülése 1941 február 13-án, csütörtökön. sertésünket, a mi egyhámos jószágunknak megfelelő állatunkat mindennemű foglalás és árverés alól mentesíteni. (Helyeslés balfelől) Akkor lesz annyi tehén és sertés az; országban s a nemzetnek vagyonosodása olyan nagymértékben fog emelkedni, amilyet semmiképpen más intézkedéssel elérni nem lehet. Ez elsősorban a pénzügyminiszter úr hatáskörébe tartozik, különösen adópolitikai szempontból. Be ugyanúgy a magántartozásoknál és egyéb ilyen árveréseknél is meg kell védenünk a kisembernek azt az állatját, amivel a gazdasági életnek fejlesztését akarjuk előmozdítani. Ezzel a kölcsön üggyel és az állattenyésztéssel kapcsolódik, amit nagyon kérnék, az állatbiztosítás olcsóbbítása, esetleg kötelezővé tétele. A védekező anyagokkal kapcsolatban a szérumtermelésnek meghonosításával is nagymértékben lehetne előmozdítani az állattenyésztés fejlesztését. Nem tudom, miért szüntették meg az állami szérumtermelő működését, holott az, mint árszabályozó és mint, szérumot olcsón előállító intézet, sokkal több hasznot hozott az államnak, mint akárhány más intézkedés. (Ügy van! Úgy van! balfelől,) Az állattenyésztéssel kapcsolatban a pénzügyminiszter úr figyelmét hívnám fel arra, hogy a legelőknek megjavítása az egyik leghasznosabb beruházás. IIa állattenyésztést és fejlesztést akarunk, a mi viszonyaink között, ahol bizonyos mértékig még külterjes gazdálkodást folytatunk, a legelők igen fontosak és ezek megjavítására fordított minden befektetés a lehető legjobb befektetések egyike. A mezőgazdasági programúinak egyik lényeges része itt, — amely valószínűleg a miniszterelnök úr intenciójának felel meg, hiszen geográfiai alapokon indul el — az, amelyik azt mondja, hogy tájanként meg akarjuk állapítani, mit, milyen mennyiségben, milyen minőségben, milyen termelési eljárások szerint kell termelni. Ez nagyjából, elvileg nem kifogásolható, óva kell intenem azonban a földmívelésügyi miniszter urat és a pénzügyminiszter urat, s általában a gazdasági minisztereket attól, hogy túlzott rajonírozásokba menjenek bele. A mi szélsőséges éghajlatunk mellett teljes képtelenség szorosan elhatárolni azt, hogy ezen a vidéken ezt termeljék, azon a vidéken azt termeljék. A mi viszonyaink között a változatos, a többféle termeléssel tudjuk a jövedelmezőséget úgy, ahogyan biztosítani. A paraszt embernek ebben nagyszerű gyakorlata, ösztöne van. Azért is megy nagyon nehezen a tagosítás, mert az egyik földön ezt termeli az egyik határban, a másik határban amazt, és hogyha három tagban van a földje ég egyik vagy másik tagon a termést elvitte az árvíz, akkor egy tagon még mindig maradt esetleg annyi, hogy a legalacsonyabb életszínvonal mellett létezni tud és jövő munkáját folytatni tudja. Ezt az elvet nem szabad túlzott rajonírozással megrontani. Általánosságban direktívákat lehet adni, hogy például csapadékos és hegyes vidékeken mit és milyen módon lehet termelni, de attól óvakodni kell, hogy egy olyan beskatulyázási rendszert alkalmazzanak, amire megvan az irányzat, hogy ezt termeljétek itt és azt termeljétek amott. Az ilyen berendezkedés könnyen azoknak a vidékeknek teljes tönkremenetiével járna, mert az időjárásnak és egyéb kockázatoknak a mezőgazdaság annyira ki van téve, hogy azok ellen semmi néven nevezendő tudománnyal védekezni nem lehet. Ti Képviselőház! A földreform kérdéséről is van bizonyos rész ebben a programmban, amit itt előttem szólott képviselőtársaim közül már sokan megtárgyaltak és meg is támadtak. A miniszterelnök úr álláspontját mindnyájan ismerjük a földreform-kérdésben. Bizonyos mértékben, mondjuk, koncedálni kell ezt az álláspontot, de legalább korrigáljuk ezt az álláspontot azzal, hogy ha a miniszterelnök úr már négy, hat vagy nyolc esztendőre akarja kinyújtani az egész földreform lebonyolítását, akkor erre az időre, amíg ez megtörténik, kötelezően elő kell írni azt, hogy az egyes nagyobb gazdaságok hány munkást legyenek kötelesek alkalmazni. A telepítési törvényben egy ilyen intézkedés már van, ez azonban olyan kevés munkáslétszámot tett kötelezővé a nagyobb gazdaságokban, hogy ezzel sem a termelés előmozdítása, sem a munkafölösleg leesapolása nem történik meg. Ha az intenzív gazdálkodáshoz szükséges munkáslétszámot kötelezően előírjuk az uradalom részére, akkor az kénytelen lesz bizonyos mértékben fokozni és előmozdítani termelését, egyrészt azért, hogy munkásait fizetni tudja, másrészt, hogy jövedelmezőségét biztosítani tudja. Röviden, hogy munkásait foglalkoztassa és ne kelljen őket munka nélkül fizetnie. Ebben az esetben bizonyos tekintetben enyhítettünk aszociális feszültségen, másrészt pedig előmozdítottuk az ország gazdasági termelésének fokozását. T. Ház! Az a megállapítás, amely a telepítési törvényben van

v amely szerint 25 holdra kell alkalmazni egy éves gazdasági cselédet, nagyon keveset jelent akkor, amikor egy parasztcsaládnak 8—10 hold' földből nemcsak megkell élnie, de igen sok adót is kell fizetnie. Igenis lehetővé és kötelezővé kell tenni, hogy minden nagyobb uradalomnál legalább 10-^12 vagy 15 holdra legyen egy éves gazdasági, munkásnak megfelelő munkaerő, természetesen a hónaposokat és a napszámosokat megfelelően átszámítva éves gazdasági alkalmazottakra. örülök, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr jelen van, mert a mezőgazdasági programmhoz szintén volna egy tiszteletteljes indítványom közlekedési szempontból. Gondolkodni kellene ugyanis arról, t. miniszter úr, nem kellene-e a vasúti tarifát egységesíteni. Látjuk, hogy az ország fekvése folytán mennyire kinyúltak az országhatárok, de különben is ezelőtt is már a tiszántúli határmenti vidékek óriási hátrányban voltak azokkal a vidékekkel szemben, amelyek akár a budapesti piachoz, akár az exportpiachoz közelebb estek. A vasúti tarifák egységesítése alatt azt gondolnám, hogy e^y százkilométere.s távolságot kellene megállapítani és talán bizonyos mértékben felemelt tarifát kellene alkalmazni háromszáz kilométer távolságra r is, azért, hogy az a gazda, az a termelő. — akár ipari termelő, akár mezőgazdasági termelő — az ő szerencsétlen körülményei folytán, hogy Szatmárban lakik és nem Szolnok megyében, ne jusson hátrányba és ne legyen az ő terményének kéthárom pengővel olcsóbb ára, egyéb rezsiköltsége pedig: lényegesen drágább, mint annak, aki csak százkilométeres távolságra lakik Budapesttől. Ez tisztán kalkuláció dolga és az Államvasutak még egy ilyen egységes vasúti tarifa mellett is megtalálhatja ugyanazt a jövedelmezőséget, amelyet eddig megtalált. Sajnálom, hogy az időm lejárt. A programmal kapcsolatban már beszédem elején nyilatkoztam; egyéb mondanivalóm nincsen. Elnök: Szólásra következik? Spák Iván jegyző: Piukovich József!