Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-179

Az országgyűlés képviselőházának 179. épületét, akkor is azt látjuk, hogy ezeket is mind teljesen újjá kellene építeni. Mondom, mindnyájan járjuk a falut és látjuk, hogy a falusi lakások és gazdasági épületek kriminálisán elhanyagolt állapotban vannak. T. Ház! Ezeknek a házaknak és épületeknek újjáépítéséhez, egészséges lakások, s egészséges istállók és ólak megteremtéséhez szükségünk van kamatmentes mezőgazdasági beruházási hitelekre. Nem akarok túlzásba esni és nem akarom, hog^y az a parasztember felvegye azt az ezer-kétezer pengőt és azt gondolja: nem kell érte kamatot fizetnem és nem is kell majd a kölesönt sem visszafizetnem, hanem az az álláspontom, hogy a termelési hiteleket, mondjuk, egy esztendőre kell adni, a beruházási hiteleket pedig a beruházás természetéhez képest hosszabb időre és a kölcsön csak addig legyen kamatmentes, amíg a gazda pontosan fizeti a megállapított törlesztést. Ha. tehát a gazda például október elsején, a kitűzött határidőig nem fizet, akkor ez után már fizessen késedelmi kamatot. Ezzel biztosítva volna az, hogy az a szegény ember igyekezni fog minden erejét megfeszítve, tartozását törleszteni, hogy ne kelljen az ő munkaerejét, az ő egész évi küzdelmét kamatra elfizetni. Az én tisztelt nemzeti szocialista képviselőtársaim állandóan beszélnek az úgynevezett kamatrabszolgaságról. Lehet, hogy túlerősnek: hangzik ez a szó, de mi. falusi emberek valóban azért nem tudunk boldogulni, azért vagyunk tőkeszegények és azért nem találjuk meg munkánknak még azt az ellenértékét sem, mint a közönséges napszámos, mert amit keresünk, azt kamatra kell elfizetni. Ezért kell tapasztalnunk falun azt a mérhetetlenül igénytelen és leszorított életszínvonalat, amely abban mutatkozik, hogy talán hétszámra egyszer ehetnek meleg ételt a falusi emberek, ezért látunk ott rongyos embereket, ezért nem tudunk a gyermekeknek ruhát adni, mert ha egy parasztembernek ezer vagy kétezer pengő kölcsöne van, — akár termelési, akár beruházási kölcsön — akkor az utána fizetendő kamat az ő nyolc-tíz holdjának összes tiszta jövedelmét elviszi és így ő munkájának napszámértékét sem kapja meg. Ezért van menekülés a faluból, ezért özönlenek az emberek a legnehezebb és természetüktől legtávolabb eső gyári és egyéb munkára, mert látják, hogy egy életen... Kérek egy negyedóra meghosszabbítást, Elnök; Megadja a t. Ház a negyedóra meghosszabbítást'? (Igen!) Csoór Lajos: Mert látják azt, hogy... Elüök: Méltóztassék megvárni, amíg a kérdést felteszem és a határozatot kijelentem, mert kénytelen vagyok a házszabályokat alkalmazni. A Ház tehát megadja a negyedórai meghosszabbítást. Csoór Lajos: A menekülést a faluból már azzal megakadályoznánk, ha lehetővé tennénk, hogy a hitelpolitikával a parasztember odajuthatna, hogy látná tényleg az ő munkájának legalább a legminimálisabb hasznát. Ez a beruházási kamatmentes hitel a községek fejlesztésére is rendkívüli mértékben hasznosítható volna. Vannak 3—4—5, sőt 10.000 lakosú községek, ahol nincs megfelelő orvosi lakás és ezért nem kapunk oda orvost. A községek üres területeit és utait gyümölcsfákkal lehetne beültetni s öt esztendő múlva ezek terméséből a köztartozások jelentékeny része lenne fedezhető, így azután lehetne fürdőt vagy egyéb ülése 19Ul február 13-án, csütörtökön. 343 kulturális beruházásokat is eszközölni a falvakban és ezáltal is megakadályoznánk azt a menekülést a faluból, amit ma szomorúan kell tapasztalnunk s ami azt hiszem, az ország elgyengülésére vezet. Ha tehát a kamatmentes beruházási hitel rendelkezésünkre állana, akkor úgy a mezőgazdasági termelésben, mint a községek és tanyák helyzetében nagy fellendülés következhetnék be. Meg is lehet jelölni, hogy erre hol volna fedezet. Méltóztassék figyelembe venni, hogy óriási áldozatkészséggel 60 millió pengőt juttattunk a családvédelmi alapnak azért, hogy itt-ott építsünk egy ingyen házat, itt-ott adjunk munkalehetőséget, itt-ott segítsünk az elesett embereken. Ez a 60 millió pengő 2 milliárd pengő összegnek a tisztességes kamata. Ha tehát mi a mezőgazdasági termelésre, amelynek évi értéke nem több, mint 2 milliárd pengő, nem 2 milliárd pengő kamatmentes hitelt, hanem csak 1 milliárd kamatmentes hitelt nyújtanánk, olyan gazdasági fellendülés lenne, olyan gazdasági termelési fokozás mutatkoznék az országban, ami szükségtelenné tenné azt, hogy mi egyes embereknek juttassunk ingyen házat, egyes embereknek adjunk 50 vagy 100 pengő segélyt, vagy ilyen ég hasonló módon oldjunk meg nagy szociális kérdéseket. Ezek az építkezések, ezek a beruházások a falvakban lehetségesek, nem kell hozzájuk nyersanyag sem. Ott még nem építenek vasbetonnal, ott még nincs szükség külföldi anyagokra. Kő, tégla, fa kell és egy kevés vas az ajtók megvasalására. Tégla is, fa is quantum satis rendelkezésünkre áll, tehát hazai nyersanyagokból tudnánk az egész országot újjáépíteni és ez volna az az országépítés, amit a mélyen t. kormány programmjául kitűzött. A mai helyzet szomorú tragikumát mutatja a kamatkérdés, a földosztások kérdése, a Faksz.-házak kérdése, hiszen látjuk, hogy nem tudják az emberek ezeket fizetni és majd csak 50 év múlva fognak adósságaikból kikecmeregni, ha egyáltalán kikecmeregnek a kiosztott földek árának fizetéséből. Ha ezt a kamatmentes törlesztést lehetővé tennénk, rohanvást igyekeznének az érdekeltek minden fillérüket beleadni a tőketörlesztésbe és így a Faksz.házak árát hamarosan kifizetnék, de így (Reibel Mihály: A kamat eszi meg őket!) a kamat eszi meg egész fizetési képességüket. Ezért kérem a pénzügyminiszter urat, hogy ennek a gazdasági programúinak alapjául állítsa előtérbe azt. hogy kamatmentes termelési és beruházási hitelt biztosítson a mezőgazdaságnak úgy, hogy kamatot csak akkor kelljen már fizetni, hogyha az a kölcsönvevő, az adós, a megállapított határidőig nem fizet és azután fizetne csak késedelmi kamatot. T. Ház! Nagyon előrehaladt az idő, ezért erről a pénzügyi kérdésről nem akarok már tovább beszélni, de még van egynéhány kérdés, amit szeretnék megemlíteni. A pénzügyminiszter úr igen helyesen az állattenyésztés fejlesztését tűzte ki a gazdasági programúinak a mezőgazdasági vonatkozásban egyik alapfeltételéül. Ez igen helyes, az állattenyésztő azonban megkíván egy föltétlen előfeltételt, éspedig az állattartásnak biztonságát. Addig, amíg a tehenünket, a disznónkat, a lovunkat bármiféle tartozásban nyolc nap alatt elvehetik és elárverezhetik, addig állattenyésztésről, annak fejlesztéséről nem t lehet

t beszelni. A pénzügyminiszter úrhoz és majd az igazságügyminiszter úrhoz fordulnék azzal a kéréssel, hogy méltóztassék a mi egy tehenünket, pár 52*