Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-179

342 Àz országgyűlés képviselőházának 1¥Ù. ülése 19 Ul február 13-án, csüiöriökon. nem tudom megállapítani. A programon egyik része a gazdasági programmpontok végrehajtása, másik része pedig annak a pénzügyi alátámasztása. Tiszteletteljes véleményem szerint a pénzügyi alátámasztás lényegesebb és a fontosabb, alapja az egész gazdasági programúinak, mert bármilyen szép programmot is alkotunk, ha megfelelő pénzügyi alátámasztás nincs, az csak a levegőben lógó ábrándkép vagy légvár lesz. Pénzügyi vonatkozásban maga a miniszter úr is elismerte azt, hogy tervének megvalósítása természetesen egészséges pénzügyi és tőkegazdálkodást igényel, erről az egész pénzügyi vonatkozásról azonban igen keveset, mondhatnám a legkevesebbet beszélt. T. Ház! Elsősorban gazdaszempontból kell megnéznünk ezt a pénzügyi részt. À miniszter úr beszédében azt mondta (olvassa): »Különösen gondoskodnunk kell hosszabblejáratú hitelek biztosításáról, amire már van is példa, mert a mezőgazdasági maximum 15 éves középlejáratú hitel megteremtésével azt hiszem, hogy megmutattam az /utat, amelyen járni lehet.« Ezzel kapcsolatban kénytelen vagyok rámutatni arra hogy ez a pénzügyi Programm nem kielégítő és nem fogja kellőkép szolgálni a termelés érdekét, annak a teruielésneki érdekét, amelyre ' az egész gazdasági Programm fel van építve. Ezt a legfeljebb 15 éves, legfeljebb 55%-os beruházási hitelt, vagy pedig a rövidlejáratú 8%-os kölcsönt a mezőgazdasági termelés sem beruházás formájában, sem pedig a folyó termelés költségei mellett nem bírja ki. Nem akarok a miniszter úrra licitálni, hogy ő 5'5%-os hitelt adott és én még ennél jobbat kérek. Konkrétumokkal kell és be is tudom bizonyítani azt, hogy a mezőgazdaság ilyen hitelt nem bír ki. Elég hivatkoznunk a múltra, amikor a gazdagépakció, azután a többi hitelakciók öt esztendő alatt annyira eladósították a mezőgazdaságot, hogy az előző 50 esztendő alatt nem volt nagyobb a mezőgazdaság eladósodása, mint az alatt az öt esztendő alatt, amikor ezek az akciók folytak. De ezeken az általánosságokon túl meg kell néznünk ezt a hitelakciót, melyet a pénzügyminiszter úr gazdasági pr ©grammjának megalapozására adott, abból a szempontból is, hogy mit jelent ez a kisgazda számára. Tegyük fel, hogy egy kisgazda igénybeveszi ezt a beruházási' hitelt, mert egy tehenet iakar vásárolni. Ehhez minimálisan 800 pengőre van szüksége. A pénzt meg is fogja kapni, mert van 3—4—5, esetleg 10 hold földje. Ha most azt vizsgáljuk, hogy a tehén gazdasági hasznosításából hogyan térül meg ez a 800 pengő, ez néhány számadat alapján könnyei! megállapítható.. Méltóztassék egy kis türelemmel lenni ez iránt az egyszerű dolog iránt, amely ha primitív! is, mégis a gyakorlati életnek egy példája. Ha a tehenet most meg fogja venni az a kisgazda, ez a tehén májustól június végéig meg fog enni 6 q zöldtakarmányt, ami csak 1 pengőjével számítva 6 pengő költséget okoz. Júliustól októberig meg fog enni 24 q-t, ami ugyancsak 1 pengőjével 24 pengőt jelent. A tél folyamán megeszik 60 q répát, ami igen minimálisan 1*50 pengővel számítva 90 pengőt tesz ki. Ezenkívül kell neki 10 q széna, ami 7 pengőjével számítva 70 pengő. A répára kell a tehénnek törek és polyva mintegy 20 q, ami 3 pengővel számítva 60 pengőt jelent. A tél folyamán kell 50 q abraktakarmány is 100 pengő értékben. így a takarmányra a kiadás összesen 350 pengő. Kell ezenfelül 15 q szalma, ami 30 pengő, kell 20 kiló só, aminek ára 8 pengő, a tehenet tolyatni kell, ez, 8 pengó, pásztorbért kell fizetni, ami 20 pengőt jelent, az istállóban a világításhoz kell petróleum 4 pengőért, állatorvosra is kell gondolni, erre 10 pengőt kell számítani, a tehén tartása tehát összesen 430 pengőbe kerül. A tehén az év folyamán átlagban 8—9 liter tejet fog adni, az egész esztendőre tehát körülbelül 2000 liter tejet lehet számítani, ami 19 filléres árat véve alapul, 380 pengő bevételt jelent. Ha a fedeztetés sikerült és borjú lett, ennek az ára 100 pengő, az összes 'bevétel tehát 480 pengő és ezzel áll szemben a 430 pengő kiadás. A 800 pengőnek 5—6%-os kamata maga 48 pengőt tesz ki, az egész különbözetet tehát, amely a tehéntartás hozamából mutatkozik, maga a kamatszolgáltatás viszi el. Igen ám, de öt év alatt ki kellene fizetni a 800 pengőt is, ez pedig egy esztendőben 160 pengő kiadást jelent. Erre már nines fedezet, az a szegény parasztember tehát nem tudja letörleszteni annak a kölcsönpénzből megvett tehénnek az árát. Igaz, hogy kap trágyát, de ezzel szemben egy fillérrel sem számítottam fel a munkáját az épület rongálódását, a biztosítási és egyéb költségeket. Végeredményben tehát az a gazda egész éven át kínlódott a tehenével, családja egész esztendő alatt egyetlen liter tejet sem ihatott meg és még mindig nem tudja fedezni a hozamból ennek az úgynevezett beruházási kölcsönnek a kamatát és törlesztési részletét. Ez egy egyszerű példa a mi gyakorlati életünkből. Hiszen arról van szó most, hogy a parasztgazdálkodást előmozdítsuk, intenzívebbé tegyük és a paraszt állattenyésztését fejlesszük. Éppen ennek a lehetővé tételére hivatott fedezetet hiányolom a pénzügyminiszter úr programmjának pénzügyi részében és ezért kérném ezt a programmot oly irányban módosítani, hogy méltóztassanak a mezőgazdasági termelés részére mind termelési, mind pedig beruházási hitelek formájában kamatmentes kölcsönt, hitelt folyósítani. Ma a hitelgazdálkodás korszakában élünk, a mezőgazdaság sem tud hitel nélkül létezni, de különösen nem tud ilyen súlyos hitelfeltételek mellett létezni, mert amint már voltam bátor hivatkozni rá, ezeknek következménye volt az, hogy az előző öt esztendő alatt anynyira eladósodott a mezőgazdaság, hogy védettséget kellett bevezetni. Ez azonban felborította az egész hiteléletet, úgyhogy az államnak százmilliókat kellett kiadnia, hogy az adóssiáígokat rendezze úgy-ahogy, mert ezek még mindig nincsenek egészen rendezve. Ezek mind nyilvánvalóan megmutatják, hogy egy gazdasági csúcsprogramm alapfeltétele az, hogy pénzügyi vonatkozásban kellő hitelről gondoskodjanak. T. Képviselőház! Az állattenyésztéssel kapcsolatban voltam bátor egy példát felhozni. Mindnyájan járjuk a falukat s tudjuk és látjuk, hogy száz falusi házból nyolcvanat újjá kellene építeni s el kellene tüntetni azokat az odúkat, azokat a vizes, nedvesfalú lakásokat, amelyekben tenyésznek a népünket pusztító betegségek. Ha pedig bemegyünk a kisgazdának nemcsak a házába, az ő tisztes hajlékába, hanem — ami nála ugyanolyan fontos — az istállójába vagy megnézzük többi gazdasági