Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-178

306 Az országgyűlés képviselőházának 178. ülése 19 Al február l&én f szerdán. után most a szellemiekre térve át, ezek közül csak két feladattal foglalkozom most, amelye­ket ezidőszerint különösen aktuálisaknak és olyanoknak tartok, hogy megvalósításuknál &Z állami birtokoknak lehetőleg közre kell míí­ködniök. Az egyik két növénynek, a szójabab­nak és a kétéves somkórónak kitenyésztése. Különösen az elsővel kapcsolatban, azt hiszem, minden túlzás nélkül mondhatom, hogy szinte elképzelhetetlen kihatása volna állattenyészté­sünkre és azon keresztül egész mezőgazdasá­gunkra, ha sikerülne ennek a valóban csoda növénynek olyan válfaját kitenyészteni, amely­nek a mi viszonyaink között is biztos sikerrel volna termelhető. De a kétéves somkóró is rendkívül bő termőségű és igénytelensége foly­tán, amennyiben annak káros kumarintartal­mát megfelelő kitenyésztéssel sikerülne leszál­lítani, mezőgazdaságunknak egyik legértéke­sebb pillangós növénye volna úgy takarmányo­zás, mint zöldtrágyázás szempontjából. Ezért arra kérem a miniszter urat, hogy ennek a két növénynek a kitenyésztését egyrészt az állami birtokoknak adandó ilyenirányú utasítások­kal, másrészt pedig az erre vonatkozó kutató­és kísérletező munkára serkentő díjak kitűzé­sével minél jobban előmozdítani méltóztassék. A másik ilyen elvont természetű kérdésre tulajdonképpen már interpellációm elején rá­mutattam. Ezt abban látom, hogy az állami birtokok a mezőgazdasági termelési költségek megállapításának rendkívül körülményes, de nagyon fontos munkájába minél intenzíveb­ben kapcsolódjanak bele. T. Ház! Az ország földbirtoknolitikai és termeléspolitikai átállítása alig képzelhető el irányított termelés. irányított gazdálkodás nélkül, de még kevésbbé képzelhető el a terme­lés helyes irányítá .Síi íi nélkül, hogy az arra kihatással levő^összes tényezők, elsősorban a termelési költségek ismeretesek volnának. Ép­pen ezért az ennek alapjául szolgáló reális és megbízható adatok kitermelése és összegyűj­tése a mai viszonyok között az állami birtokok egyik legfontosabb és legaktuálisabb feladata kell hogy legyen. Hogy ez mennyire nemcsnk mezőgazdasági, hanem egyetemes nemzeti ér­dek is, abban a tekintetben elég rámutatnom a zsírellátás és a tejellátás tekintetében elő­állott nehézségekre, amelyek egészen bizonyo­sén nem öltöttek volna akkora mértéket, ha ezeknek árait a reális termelési költségek alap­ján úgy állapították volna meg, hogy azok a termelésre ösztönzőleg hassanal« Ezzel kapcso­latban legyen szabad egypár napja aktuális fontos kérdésre rámutatnom. Ez Dedig az, hogy az erőtakarmányok forgalmának korláto­zása folytán beadott igénylések kielégítése b j­b^tŐleg minél kisebb késedelemmel történjék. Minden félreértés elkerülése végett szüksésres­nek tartom hangsúlyozni, hogy amikor ezt a kérdést felvetem, nemcsak hogy nem gondolok arra. hogy ezzel megbízott szervnek, a Mező­gazdák Szövetkezetének szemrehányást tegyek, hanem ellenkezőleg, szükségesnek tartom foko­zott mértékben hangsúlyozni, hogy ennek a szövetkezetnek ezzel foglalkozó osztálya szinte emberfeletti, önfeláldozó munkát végez, amely­nél többet az adott létszám mellett nem is lehet elvégezni. En csak a kérdés fontosságára sze­retnék rámutatni, amely a termelési síkon leg­inkább a tejtermelő gazdaságoknál, a fogyasz­tás síkján pedig ezek között a főváros részére termelő gazdaságoknál, legnagyobb. Ezek kö­zött egészen különleges helyzetet foglalnak el a Fővároskörnyéki tejgazdaságok, azért, mert itt egyrészt magasabb fokon áll a tejgazdálkodás, másrészt pedig, mivel az itteni rossz takar­mánytermelési viszonyok következtében nagy tej produkció s ezzel a főváros tej ellátásának zavartalansága csak a rendest meghaladó fo­kozott erőtakarmányozás mellett biztosítható. Éppen azért, amikor azt kérem, hogy ezek a fővároskörnyéki tejgazdaságok az átlagosnál nagyobb erőtakarmányellátásiban részesüljenek, ezzel nemcsak az én budakörnyéki kerületem választópolgárságának és gazdaközönségének, hanem az összes fővároskörnyéki • tejtermelő­gazdáknak is tolmácsolom a kérését, T. Ház! Hátra volna még az állami mező­gazdasági birtokoknak nem mezőgazdasági ter­mészetű, de éppen olyan fontos egyéb felada­tainak kérdéskomplexuma. Ide tartozik első­sorban a valláserkölcsi, a család- és gyermek­védelmi, egészségügyi, közművelődési, nemzet­nevelési és általában az összes szociális és kul­turális szempontoknak az állami birtokok ve­zetésében való szempontjainak minél intenzí­vebb szemelőtt tartása és érvényesítése. Egé­szen természetes dolog, hogy az állami birto­kokkal szemben támasztott igények ebiben a tekintetben is igen nagyok. Aminthogy nem éljük be azzal, hogy az állami birtokok éppen csak jövedelmezőek legyenek, hanem megkí­vánjuk azt is, hogy azok minden más vonatko­zásban is elsőrangút produkáljanak, ugyanúgy természetes, hogy szociális és kulturális téren is megkívánjuk, hogy az állami birtokok az or­szág gazdaközönségének minden tekintetben mintaképül szolgáljanak. Bár nincsen semmi konkrét okom kételkedni abfban, hogy ez így is van, mégis, tekintettel arra, hogy a szociá­lis szempontoknak minél szélesebb körre való kiterjesztése és minél intenzívebb _ gyakorlati megvalósítása pártunk Programmjának egyik sarkalatos pontja, azért szükségesnek tar­tom, hogy erre vonatkozólag az állami me­zőgazdasági birtokokkal kapcsolatban a leg­illetékesebb helyről, tehát a miniszter úrtól, illetve az őt helyettesítő államtitkár úr részé­ről megnyugtató nyilatkozat hangozzék el a Ház nyilvánossága előtt; éppen ezért tisztelet­tel kérdem az államtitkár urat, hajlandó-e úgy erre, mint az interpelláció során előadott többi kérdésemre nézve részletesen nyilatkozni, (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr ne­vében Bráczay államtitkár úr kíván vála­szolni, Bárczay János földmívelésügyi államtit­kár: T. Ház! Várady József képviselőtársam­nak a földmívelésügyi miniszter úrhoz elmon­dott 'interpellációjára, mely a mé'nesbirtokok­nak jövedelmezőségére, azonkívül a ménesbir­tokokon folytatott gazdálkodásra vonatkozóan kért felvilágosításokat, a következőkben van szerencsém válaszolni (Halljuk! Halljuk!) A ménesbirtokoknak — eltekintve attól a kötelezettségüktől és feladatuktól, hogy első­sorban a három ménesbirtoken, tehát Mező­hegyesen, Bábolnán és Kisbéren elhelyezett méneseknek takarmánnyal és abrakkal való el­látásáról gondoskodjanak — természetesen fel­adatuk az is, hogy ezek a mezőgazdasági üze­mek minden tekintetben anyagi szempontból is rentábilisak legyenek és megfeleljenek azok­nak a követelményeknek,. amelyeket a példa­adás s a tanítás szempontjából az állami keze­lésben íévő és államilag vezetett, irányított birtokokon^meg kell valósítani. Különösen at­tól az időtől kezdve, amikor az államháztartás nehéz gondokkal küzdött, ezeket a birtokokat üzemesíteni kellett és ezért a feladatokon túl,

Next

/
Thumbnails
Contents