Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-178

Az országgyűlés képviselőházának 178. ülése 1941 február 12-én, szerdán. 305 Elnök: Várady József képviselő urat illeti a szó. Várady József: T. Képviselőház! Az állami mezőgazdasági birtokok kiterjedése kereken 62.000 katasztrális holdat tesz ki, nem közömbös tehát, hogy ezen az országos viszonylatban is számottevő területen milyen gazdálkodás folyik, áll ez a »gazdálkodás« kifejezésnek nemcsak szűkebb mezőgazdasági, hanem annak legszélesebb körű, átvitt értelmezésére vonatkozólag is; ennek megfelelően interpellációm is ki fog terjedni a kérdésnek mind anyagi, mind szellemi vonatkozásaira. Az előbbiek közül először az állami birtokok jövedelmezőségének kérdésével, mint olyannal kívánok foglalkozni, amelynél leginkább prédominai — legalább is látszólag — az anyagi vonatkozás. Azért mondom hogy látszólag prédominai, mert bár kétségtelen, hogy ugy az adózó polgároknak, mint az államháztartásnak jelenlegi nehéz helyzetében a tisztán pénzügyi szempontok nem hagyhatók figyelmen kívül, mégis van ma ennek a kérdésnek egy olyan oldala is, amely az előbbinél talán semmivel sem kevésbbé fontos. Nézetem szerint ugyanis ma nem utolsó sorban azért is fontos, hogy az állami birtokok minél számottevőbb tiszta jövedelmet produkáljanak, mert ez a legjobb bizonyíték arra, hogy ezeken a birtokokon nemcsak szemre mutatós, hanem valóban jó és főleg reális gazdálkodás is folyik; reális gazdálkodás alatt pedig azt értem, hogy az elért egészen kimagasló termelési eredmények arányban állnak az azokra fordított kiadásokkal és ez által megbízható támpontul szolgálhatnak a termelési költségeknek manapság oly rendkívül fontos reális megállapítására. Mivel a kérdésnek erre a részére később még visszatérek, annak pénzügyi vonatkozására nézve pedig megnyugtató feleletet ad az állami birtokoknak a folyó évi költségvetésben szereplő 1,101.000 pengős igen tekintélyes üzemi feleslege, ezt a kérdést azzal zárhatom le, hogy ebben a tekintetben az állami birtokok vezetősége^ iránt a legnagyobb elismerés kifejezésre juttatásának lehet csak helye. T. Ház! Az, állami birtokok anyagi vonatkozású feladatainak második csoportját clZ cl kérdéskomplexus alkotja, hogy vájjon menynyire teljesítik ezek a birtokok azt a kötelezettségüket, hogy az ország részére bizonyos mezőgazdasági termel vényeket állítsanak elő. A dolgok természetéből következik, hogy ezek a feladatok elsősorban minőségi és csak másodsorban mennyiségi feladatok. Az állami birtokoknak legfontosabb ilyen par excellence minőségi feladata az, hogy az ország gazdaközönségét a legkiválóbb tenyészállatokkal és elsőrangú nemesített vetőmagvakkal lássák el. Úgy gondolom, eléggé közismert az, hogy az állami birtokok ezt a feladatukat is a legkiválóbb módon végzik el, ezért ezzel kapcsolatban csak arra szorítkozom, hogy a miniszter urat arra kérjem, tekintettel a jelenlegi rendkívüli viszonyokra, amelyek minden magyar érték megbecsülését különösen szükségessé teszik, méltóztassék fokozottan ügyelni arra, hogy az állami birtokok minőségi produktumai elsősorban csak minőségi célokra használtassanak fel. Ez a növénytermelés terén, főleg a nemesített vetőmagvaknak nemcsak második, , hanem későbbi harmadik és még későbbi utóterméseire, az állattenyésztés terén pedig arra vonatkozik, hogy kiváló ősöknek olyan utódai, amelyek lényegében a tenyésztésre megfelelnek, azonban kisebb, úgynevezett szépséghibákban szenvednek, ennek ellenére is tenyésztésre használtassanak fel, mégpedig elsősorban a népies tenyésztés színvonalának emelésére. T. Ház! Ez után a minőségi kérdés után két, a mennyiségi termelés körébe tartozó feladatra térek át, amelyeknek aktualitása szintén a mostani rendkívüli viszonyokból adódik. Az egyik a mostani zsírhiánnyal áll összefüggésben, amely szerintem szükségessé teszi, hogy országszerte már csak példaadásképpen is, elsősorban az állami birtokokon a szarvasmarhahízlalás átmenetileg redukáltassék azért, hogy az így megtakarított abraktakarmányok a sertéshízlaláson keresztül a zsírhiány csökkentésére legyenek felhasználhatók. Teljesen tudatában vagyok annak, hogy ennek végrehajtása nem könnyű dolog, különösen azt is tudom, hogy egy kiegyensúlyozott üzemnek ilyen ad hoc átállítása nemcsak nehéz, hanem tulajdonképpen a legtöbbször a jövedelmezőség rovására is mehet, mégis azt mondom, hogy ennek az átállításnak meg kell történnie, mégpedig meg kell történnie abból 'a parancsoló szociális meggondolásból kiindulva, hogy inkább mondjon le az állam esetleges exportlehetőségekről, inkább mondjon le bizonyos jövedelemtöbbletről, de elsősorban inkább mondjon le néhány tehetősebb ember kedvenc ételéről, például a hízott rostélyosról vagy a fiatal hízott tinóból készült marhahúsról azért, hogy szegényebb magyar testvéreink több zsírhoz jussanak, amellyel szííkös ebédjüket beránt hassák. T. Ház! Bizonyos tekintetben addig, amíg az ország földbirtokpolitikai átállítása folyamatban van, ez is rendkívüli helyzetnek tekinthető. Ezért itt vetek fel egy ezzel összefüggő kérdést, mégpedig azt, hogy tekintettel arra, hagy a földbirtokreform végrehajtása során azok a földek, amelyek most a közép-és nagybirtokok kezében jórészt ökörigával, traktorokkal, esetleg gőzekével műveltetnek, kisgazdakézre jutásuk után mindenesetre lcff; nagyobbrészt lóigával munkáltatnak meg, ami szerintem okvetlenül szükségessé teszi, hogy idejekorán kellő intézkedések tétessenek arra nézve, hogy a termelés folytonosságának ^biztosítása érdekében megfelelő mennyiségű es minőségű lóanyag álljon rendelkezésre. A multévi katonai behívások tapasztalata szerint egvúttal fontos honvédelmi érdek is ez a kérdés s éppen azért, ha mindkét szempontot szem előtt tartjuk és minden előítélettől mentesen keressük azt a lótípust, amely ugy a honvédelem érdekeinek, mint a foldhozmttatottak igénveinek, nevezetesen azok korlatolt anyagi erejének leginkább megtelel, ezt a lótípust, feltétlenül a málhás lónak is alkalmai, igénytelen, ezért olcsó, úgy beszerzés, mint eltartás szempontjából olcsóbb es kisebbtesta lóban találjuk meg. Mivel pedig ezeket a jo tulajdonságokat magában egyesítő es a vaag háborúban jól bevált lengyel konyikihoz bagniohuzul lófajta tenyésztésével ezidoszermt hazánkban csak a turjaremetei menés foglakozik, nagyon kérem a foldmiv^esugyi miniszter urat, méltóztassék megfontolás tar Síavá tenni, nem volna-e célszerű ezt az egeízen kiváló ' ló fajtát m*;**^£gg£ alátámasztásával, ösztönzésével es megszeivc ősével mint esetleg újabb ilyen iránya aliSnT ménesnek felállításával minél aoWban es gyorsabban eltérj észtem. T. Ház! Az anyagi természetű kérdések