Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-166

Az országgyűlés képviselőházának 166, ülése THO. december 10-én, kedden 17 (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Felteszem a kérdést, méltóztatnnak-e a törvényjavaslatot általánosságban elfogadni? (Iqen!) A Ház a javaslatot általánosságban elfogadta és azzal részleteiben az igazságügyi bizottság fog foglalkozni. Napirendünk szerint következik a büntető ítélethez^ fűződő hátrányos jogkövetkezmények korlátozásáról és megszüntetéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Mielőtt az előadó úrnak a szót megadnám, a t. Ház tudomására hozom, hogy a javaslat tárgyalásához az egyes pártok a következő vezérszónokokat jelentették be: a Magyar Élet Pártja Benkő Géza és vitéz Váczy György képviselő urakat, a Nyilaskeresztes Párt Mosonyi Kálmán képviselő urat, a Magyar Megújulás Pártja Nagy László képviselő urat, a Független Kisgazdapárt Révész László képviselő urat, az Egyesült Keresztény Párt vitéz Makray Lajos képviselő urat, a Szociáldemokrata Párt pedig Malasits Géza képviselő urat. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Mezey Lajos előadó urat illeti a szó. Mezey Lajos előadó: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A büntető ítélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények korlátozásáról és megszüntetéséről szóló jelen törvényjavaslat a magyar közélet régi kívánalmait óhajtja megoldani. Közel három évtizedes kezdeményezés után kerül ez a kérdés ismét a törvényhozás elé. Ez a törvényjavaslat iíj jogintézményt kíván megvalósítani, a rehabilitáció jogintézményét, amelylyel régi sebeket kíván gyógyítani a legmagasabb keresztény etika, a megbocsátás és az emberszeretet szellemében. Sem a rehabilitáció jogtörténeti kérdésével, sem pedig az egész anyag jogfilozófiai kérdéseivel nem kívánok foglalkozni, mert egyrészt maga a javaslat, másrészt pedig a javaslatnak klasszikusnak mondható indokolása olyan mélyrehatóan foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, hogy lévén az egész probléma szakkérdés, azt hiszem, ezt a klasszikus indokolást az igen t. képviselőtársaim által elolvasottnak tekinthetem. T. Ház! Ahogyan a bűnösségről és a büntetésről való felfogásunk mindenkor a korabeli társadalmi felfogástól függ, ugyanúgy a büntető ítélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények korlátozása vagy megszüntetése is a korabeli társadalmi felfogásnak a függvénye. Amikor ezt a meghatározást kifejtettem, egy mondatban érintettem az egész rehabilitáció filozófiai történetét. A jelen törvényjavaslat a bírói rehabilitáció elvére helyezkedik és egyrészt előzetesen zárja ki a korlátozó rendelkezéseket, másrészt pedig bevezeti az utólagos megszüntetés elvét. Az egész törvényjavaslat két nagy alapelven épül fel. Az egyik a büntető ítélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények előzetes kizárásának elve, a másik pedig e hátrányos jogkövetkezmények utólagos megszüntetésének elve. Vannak a, büntetőtörvénykönyveken kívül fennálló olyan jogszabályok, amelyek a büntető ítéletekhez és a büntetés kiállásához különös korlátozó rendelkezéseket fűznek. A rehabilitáció tehát az, hogy miként szüntesse meg ezeket a hátrányos jogkövetkezményeket a társadalom, illetve a bíróság, illetve a törvényhozás. A jelen törvényjavaslat, amint már említettem, a legmagasabb keresztényi elveken nyugszik, a megbocsátás és az emberszeKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ IX. retet jniagais elvén és abból folyólag, amikor kizárja a törvényi rehabilitációt, amely általánosít, amely nem egyéniesít, amelynek tehát nem lehetnek olyan mélyreható, gyógyító és a további bűncselekményektől visszatartó motívumokat képező eredményei, mint a bírói rehabilitációnak, akkor termévszetszerűen egyben arra a magas álláspontra is helyezkedik' az egész törvényjavaslat, hogy érdemesség nélkül senkinek sem adja meg a hátrányos jogkövetkezményektől való mentesség kedvezményét. Az egész javaslatnak nagyvonalú vázlatát akarom itt adni és amikor felvázolom a javaslatot, csupán az ezekkel kapcsolatos jogelveket akarom érinteni az előbb már kifejtett okoknál fogva is. A javaslat a bírói rehabilitáció elvére helyezkedvén, ezt az általános, nagy elvet csak egyetlenegy esetben töri át: a fiatalkorú bűnösökkel szemben. Már a javaslat 1. §-a megállapítja, hogy ezek alól a hátrányos jogkövetkezmények alól miként és hogyan mentesül az elítélt. A javaslat 1. §-ának első pontja a fiatalkorút eleve kiemeli a hátrányos jogkövetkezmények alól, vagyis mentesül a hátrányos jogkövetkezmények alól, aki a bűncselekményt fiatal korában követte el, azonban itt is kivételeket tesz magasabb állami és társadalomvédelmi szempontokból. Nevezetesen nem mentesül a fiatalkorú sem, ha katonai bűntett az, amelyet fiatal korában követett el, vagy pedig a katonai büntető bíróság kizárólagos hatáskörébe tartozó hűtlenség bűntette az, amivel vádolva vau. Szintén a hátrányos jogkövetkezmények elő-' zetes kizárásának kérdését foglalja rendszerbe az 1. § második pontja, amikor a királyi bíróságot felhatalmazza arra, hogy eleve akként szabhatja meg a büntetést, hogy annak hátrányos jogkövetkezményei az elítéltre nézve nincsenek. Természetese, hogy a bíróság az eset összes körülményeinek szorgos mérlegelésével hozván meg a maga ítéletét, a vádlott, az eset etikai értékét mérlegeli és ezeknek szorgos egybevetésével dönt. Az etikailag* menthető cselekményeket általában kisebb súlyú cselekményeknek jelöli meg a javaslát. Különösen fontos, teljesen új és értékes a javaslatnak az a rendelkezése, amely a pénzbüntetéssel sújtott vétségek tekintetében állapít meg idetartozó rendelkezéseket, kimondván, hogy ha a bíróság vétség miatt pénzbüntetést szabott ki, akkor a cselekményt rendszerint csekély súlyúnak kell tekinteni és az ilyen cselekményre természetesen alkalmazni kell a korlátozv, 'illetőleg mentesítési rendelkezéseket. Igen értékes és büntetőjogilag jelentős a javaslatnak rendelkezése is, amely a büntetés végrehajtásának felfüggesztése esetére intézkedik, kimondván nevezetesen azt, hogy ilyenkor a korlátozó intézkedések megszűnnek a próbaidő elteltével, amennyiben ezen próbaidő alatt az elítélt olyan bűnvádi eljárás alá nem vonatott, amely miatt később a bíróság a felfüggesztett büntetés végrehajtását kényszerül ellene elrendelni. Igen t. Ház! A korlátozó rendelkezések utólagos megszüntetésének kérdésével és ennek feltételeivel klasszikus precizitással és mélyreható büntetőjogi érzékkel foglalkozik ez a javaslat. Megállapítja, miként-lehet ezeket a hátrányos jogkövetkezményeket (megszüntetni és itt rögtön kivételt is tesz azokra az esetekre nézve, amelyekben ilyen utólagos megszünte3