Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-166

18 Az országgyűlés képviselőházának 166 tésnek helye nincs. Nevezetesen nincsen helye utólagos megszüntetésnek, ha az ítélet halálbüntetést, életfogytig tartó fegyházbüntetést, 10 évet meghaladó fegyház- vagy börtünbüntetest, azonkívül pedig szigorított dologházoa való utalást állapít meg. Ugyanígy nem lehet mentesíteni azt sem, aki hivatalvesztést vagy politikai jogainak felfüggesztését kimondó büntető ítélet hatálya alatt áll, ugyanúgy azt sem, aki ellen bűntett vagy szándékos vétség miatt bírói eljárás van folyamatban. Megállapítja a javaslat azokat a büntetőjogi feltételeket, amelyek mellett utólagos mentesítésnek van helye. Ezeknek a feltételeknek együttesen kell jelen lenniük. Nevezetesen megállapítja a javaslat, hogy bűntett miatt a büntetés kiállásától számított öt esztendő után, más esetben a bünetés kiállásának napját követő három év után lehet kérelmezni a mentesítést, de csak akkor, ha az elítélt az elítélés óta tisztességesen viselkedik, ha a bűncselekménye által okozott kárt tőle telhetőleg jóváteszi és azonkívül, ha az elítélt arra egyébként is érdemesnek mutatkozik. Ezek a feltételek szintén abból a magas etikai koncepcióból • folynak, amelyet fejtegetéseim kezdetén érintettem, hogy a társadalomba, a tisztességes emberek sorába való felvétel bizonyos etikai kondíciókhoz kell, hogy köttessék, mert amint érdeke az elítéltnek, hogy kiállott büntetésével és tisztességes viselkedésével később némileg jóvátett cselekménye elfeledtessék, ugyanúgy érdeke magának à társadalomnak is, hogy mielőtt tagjai sorába felemeli ezeket az elítélteket, róluk bizonyos vonatkozásokban meggyőződést szerezzen, bírói kogníción keresztül. Igen t. Ház! Még megjegyezni kívánom azt, — ami igen fontos — hogy ez a, javaslat nem érinti a hivatás, a hivatal, az iparűzés-tekintetében kimondott határozatokat, nem érinti a katonai büntető bíróság korlátozó rendelkezéseit, nevezetesen a katonai bíróságnak az előléptetéstől való elvonásra, a lefokozásra. az elvesztett rendfokozat későbbi visszaadására vonatkozó rendelkezéseit, továhbá nem érinti katonai szempontból a tartalékos tiszti képesítésre vonatkozó általános rendelkezéseket. Nem érinti az országgyűlési képviselővé választhatóság feltételeiről rendelkező jogszabályokat, (Meskó Zoltán: Miért nemí) nem érinti az állami alkalmazásra és ezzel ellátás szempontjából egyenlő jogi elbírálás alá eső alkalmazásra vonatkozó szabályokat, a nemzetközi rendelkezéseket és a büntető cselekményből, mint olyanból eredő magánjogi igényekre vonatkozó jogszabályokat. Rendelkezik a javaslat az eljárási szabályokról is. Ami az eljárási szabályokat illeti, az egész javaslatban a gyakorlatiasság elve érvényesül. A kérelmezőnek rendszerint az első fokon eljárt királyi bíróságnál kell kérnie; a korlátozás alóli mentességre irányuló eljárás megindítását. Erre vonatkozólag azután a szerint, hogy katonai híróság, rendőrhatóság járt-e el, különféle intézkedéseket tartalmaz a javaslat, amelyeket — amint mondottam — a gyakorlatiasság szelleme hat át. Igen fontos a javaslatnak az az intézkedése, hogy a megindult eljárás zárt, nem nyilvános és vétséget kreál a javaslat az eljárásról a bíróságnak vagy az érdekeltnek hozzájárulása, engedélye nélkül tett minden közléssel kapcsolatban és ezt a vétséget egy esztendeig terjedhető fogházzal bünteti. Igen fontos intézkedése a javaslatnak az úgynevezett tiszta erkölcsi bizonyítványokra . ülése 1940. december 10-én, kedden vonatkozó rendelkezés, valamint az az intézkedés, amely arról szól, hogy ilyen bűncselekményekkel kapcsolatban kiknek szabad értesítést adni az Országos Bűnügyi Nyilvántartó Hivatal részéről. Az olyan bűncselekményeket, amelyekhez nem fűződnek, vagy amelyekkel kapcsolatban már megszűntek ezek a további büntetőjogi korlátozások, jogkövetkezmények, nem szabad feltűntetni az erkölcsi bizonyítványokban. Viszont az ilyen bűncselekményekről csak az illető személy ellen folyamatba tett bűnvádi el aras során, a királyi bíróságnak vagy a királyi ügyészségnek megkeresésére szabad értesítést adni és ezenkívül, ha az ilyen mentesített egyén közhivatalban vagy iparűzéssel kapcsolatban kíván elhelyezkedni, egész előéletének feltárása, igazolása és az abba való betekintés Cbijából egyedül csak az illetékes szakminiszter felhívására szabad az Országos Bűnügyi Nyilvántartó Hivatalnak értesítést adnia. Ez miüd azt célozza, hogy az ekként elintézett és lezárt ügyek a társadalomban ne legyenek továbbra is diszkusszió tárgyai. Azt célozza, hogy a • mentesített egyénnek a tisztességes emberek társadalmában való elhelyezkedése meg legyen könnyítve. Érdemes volna felolvasni néhányat abból a száz és száz, kisembertől eredő levélből, amely részben az igazságügyminisztériumba, részben hozzám, mint az ügy előadójához befutott azóta, amióta ez a javaslat tárgyalásra, szőnyegre került. Csak egyet bátorkodom röviden ismertetni. Egy 40 éves keresztény ember írja ezt, akit 19 éves korában elítéltek a következő tényállás miatt. 19 éves volt, egy hétgyermekes szegény földmíves családnak a gyermeke, amikor az édesapja az utolsó két zsák búzáját elvitte a malomba őrölni és őt küldte el a megőrölt lisztért. A molnár közölte vele, hogy a liszt nincs meg, mert ismeretlen tettesek ellopták. Amikor kétségbeesve hazament és közölté az édesapjával, az édesanyjával, akiknek 1 hét szegény gyermeke várta a lisztből sütendő friss kenyeret, az édesapja, aki nem tudott írni, diktált neki egy levelet a molnárhoz, amelyben azzal vádolta meg a molnárt, hogy ellopta a búzát és ha nem kártalanítja, feljelenti a főszolgabírónál. A saját nevében írta alá ez az egyszerű 19 éves fiatalember a levelet a szülei intézkedése szerint és ennek a vége természetesen a bünető kódexünk szerint az lett, hogy zsarolásért hat hónapra ítélték el. Kiállta a büntetést és azóta, 21 _ esztendő óta ez a tisztességes ember, aki végigküzdötte a világháborút, aki őrmesteri rangfokozatig jutott el a Volhyniában dúló harcokban, nem tud elhelyezkedni még vármegyei útkaparónak sem, mert az erkölcsi bizonyítványában fel van tüntetve, hogy 19 éves korában zsarolásért hathónapi fogházbüntetést szenvedett. T. Ház! Ezzel a javaslattal kapcsolatban Finkey Ferenc nagy büntetőjogászunk a többek között ezt írja (olvassa): »Amennyiben ez a javaslat a mai formájában bekerül a magyar törvénytárba, mindenesetre olyan üdvös és szükséges új jogintézménnyel fogja gazdagítani a magyar jogrendszert, amelyre méltán büszkék lehetünk.« Mély tisztelettel kérem, hogy a javaslatot mind általánosságban, mind részleteiben elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon, a középen és a baloldalon.) Elnök: A vezérszónokok közül szólásra következik? ' Mocsáry Ödön jegyző: Mosonyi Kálmán!