Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.
Ülésnapok - 1939-178
300 Az országgyűlés képviselőházának 178. zúra azonban kihúzta és nem engedte meg*. Ekkor a miniszterelnök úr egyéni intervenciójára 5 nap múlva megengedték ennek a hírnek a közlését. Engedelmet kérek, vagy nem volt helyes az a cikk és sértette a közérdeket, 5 nappal előbb és akkor nem lehetett 5 nap után sem közölni, vagy pedig az ellenkezője áll, de így elsikkasztani egy hírt, ez teljesen és tökéletesen lehetetlen. De ez a hír megjelent a miniszterelnök úr intervenciójára.' Mindenki ismeri Oláh Györgynek »Egy kilépő naplója« című érdekes és ügyes írását, amely az »Egyedül vagyunk«-ban jelent meg. A cenzúra a naplóból kitörölte a következő részt (olvassa):, 1940 június 22. Bárczay Ferencet május 294 megjelenése óta nem láttuk <s most jött meg a hír, hogy Bárczay Ferenc és Ujfalussy Gábor titkos tanácsosok lettek.« Ezt nem /volt szabad leközölni a naplóban. Nem. tudom, hol van az az államérdek, közérdek vagy magánérdek, amely ennek a hírnek leadását tilthatta volna? Lehetetlenség a cenzúrának ily módon való kezelése. Egy másik eset. Mindenki ismeri a miniszterelnök úr vitáját Imrédy Bélával az igazgatósági tagságok és az összeférhetlenség kérdésében. Tudjuk nagyon jól, Imrédy azt mondja, hogy bizonyos igazgatósági tagság és képviselőség összeférhetlen. A miniszterelnök úr pedig azt mondja, hogy maga az állás nem Összeférhetlen, az csak bizonyos körülmények fennforgása esetén lehet összeférhetlen. Egészen véletlen, hogy Hitler, a Németbirodalom vezére, nem rég az igazgatósági tagságokról beszélt és ezt mondotta (olvassa): »Ezek után megvan az igazgatósági tagnak a joga ahhoz, hogy 60—80—100.000 márkát felvegyen, mint kártérítést. Egyébként ez nálunk is így volt, mert az igazgatósági tag rengeteget mulasztott és természetesen a nagy erőfeszítést meg kellett fizetni. Ezt a kinövést minálunk megszüntettük, mert hiszen az csak a nyereségek elleplezése volt, semmi egyéb s mindenekelőtt megvesztegetés, mert hiszen legelsősorban az igazgatósági tagok nálunk is a képviselők voltak azelőtt.« Hitler beszédének ezt-az ismertetését a cenzúra kihúzta a Nemzetőrből. Engedelmet kérők, hol van itt a közérdek sérelme, hol van a jog arra. hogy Hitler beszédének ez a része Magyarországon ne legyen ismertethető 1 ? Véleményem szerint jóhiszeműen erre .senki emberfia nem válaszolhat igennel A másik eset a Pesti Újsággal történt, Kolozsvárt megjelent egy ottani lapban, hogy egy volt sziguricafőnök berúgott, az utcán fetrengett és bevitték a rendőrségre, ami azonban Kolozsvárt megjelenhetett, annak megjelenését a Pesti Újságban nem engedélyezték. A következő eset. A Pesti Újság közöl a parlamenti tárgyalásokról egy tudósítást, amelyben azt írja. hogy: »A mentelmi ügyek tárgyalása során elsőnek Gosztonyi Sándor mentelmi bejelentésével foglalkozott a Ház. Ennek során Mosonyi Kálmán szólott hozzá a bizottsági jelentéshez.« Ezt kihúzták. (Derültséff a szélsőbaloldalon.) Hát bocsánatot kérek, mi van ablban, hogy Mosonyi felszólalt? Ezt sem szabad már közölni? (Palló Imre: Ezek már komikumok!) Kóródy Tibor írt egy cikket a névtelen rágalmazóról, illetve a névtelen támadások tárgyában. A cenzúra nem engedte megjelenni. Ügy látszik, a cenzúránalk, — vagy a mögötte. ülőknek — tetszik az, hogy névtelenül piszkolnak itt embereket, nem mernek a napfényre kiállni s nem engedte ezt a cikket sem megjeülése 19Ul február lÊ-én, szerdán. lenni. Ez erkölcsi szempontból is tűrhetetlen, mert minden becsületes, jóhiszemű embernek, mmden rendelkezésre álló törvényes eszközzel kell küzdenie a névleien rágalmazó ellen, a névtelen piszkolódások ellen. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldaon.) Egy másik eset. A Pesti Újságban akartak egy cikket közölni arról, hogy a mindennapi elet fenntartásához kevés az 140 pengős napszambér, s megírta a cikkíró, hogy nyáron volt 5—6 pengő is, most 140 pengő és ez kevés, de ezt nem engedték közölni. Hol van a közérdek, hogy ezt ne lehessen közölni? (Egy hang a szélsőbaloldalon: A cenzornak kellene annyit fizetni egy napra!) Kunder Antal írt a Nemzetőrben egy cikket és abban azt mondja, hogy a kormány tervszerűtlen gazdasági politikát csinál. Azt, hogy: »tervszerűtlen«, nem volt szabad közölni. (Egy hang a baloldalon: Most már ők is elismerik!) Megírta a takarmányszükséglettel kapcsolatban, hogy egy esztendővel ezelőtt ennek a megoldási módnak semmi akadálya nem lehetett volna, de annyi ideig gondolkodtak rajta, hogy most már valóban van akadálya ennek a dolognak. Ezt sem volt szabad közölni. Bocsánatot kérek, így nem lehet cenzúrázni. Hol a közérdek ebben a kérdésben? Az egyik azt mondja, hogy tervszerű, a másik azt mondja, hogy tervszerűtlen a gazdálkodás. Ha az egyiknek joga van tervszerűnek nevezni, akkor (Kunder Antalnál: joga van azt mondani, hogy tervszerűtlen. (Palló Imre: Az evangéliumot is kicenzúrázzák! — Zaj.) Például Bajniss Ferenc egyik cikkében azt mondja, hogy Amerikában még a tudósok is azt mondották, hogy a prohibiciós törvényt vagy helyezzék hatályon kívül, vagy érvényesítsék és ezzel kapcsolatban írja, hogy jogi véleménye a zsidótörvény tekintetében is az, hogy vagy hatályon kívül kell helyezni, vagy végre kell hajtani. A cenzúra ezt sem engedte. (Derültség a szélsőbaloldalon.) A Rotschild-film elleni bojkottot megbuktatta 69 filmszínház, de már a cikkből azt, hog^y melyik ez a 69 filmszínház, kihúzták. Ez érdek a cenzúránál? Ez nem objektív cenzúra. Oláh György kedves képviselőtársam naplójában is van pár nagyon érdekes dolog, s arról szól Oláh György, hogy »kuriózumként idejegyzem: véletlenül Mecsér a Német-Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke, Khuen-Héderváry Károly a Magyar-Angolé«. Nem szabad közölni, mert ez hallatlan nemzeti érdeket sért, Most egy másik cikkben ismerteti egy francia véleményét a reakcióról. Ebben azt mondja a francia, hogy van egy nyilt reakció, amely brutális és van egy másik reakció, amely ugyanazt hirdeti, mint a reakció ellentéte, ellenben sokkal veszélyesebb ez a második fajta reakció, mert ő tulajdonképpen a haladás bajnokának tünteti fel magát, holott a legnagyobb reakcionárius. A francia véleményt a naplóban a cenzúra nem engedte hozni, talán azért, mert az a helyzet van itt, hogy akik tegnap pereatot kiáltottak a másikra, a jobboldali gondolat hirdetőire, azok ma a jobboldali i gondolat zászlóvivői, közben azonban, szerintük, helyesen és kedvük szerint a régi orthodox liberális kapitalista rendszernek a támogatói, (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Ez nem közérdek. Ha ezt kihúzták, joggal tételezhető fel: azért húzták ki, mert féltek attól, hogy ezek a magyarok önmagukra fognak ismerni. (Derültség és taps a szélsőbaloldalon. — Palló Imre: Éljenek a csáklyások! — Zaj.)
