Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-178

Az országgyűlés képviselőházának 178. T. Ház! Azt hiszem, hogy a szemelvényekből elég volt. Ellenben meg akarom még mondani azt, hogy Imrédy Bélának volt egy gyönyörű cikke, szintén a Nemzetőrben, amelyben azt mondotta, hogy Szent István eldöntötte már, hogy mi a nyugati kereszténységhez és nem a keleti kereszténységhez tartozunk, ennélfogva Magyarország útja ki van jelölve. Ezt a t cenzúra nem engedélyezte, holott ez tény, faktum,. ígj van. (Ügy van! Ügy van! — Derültség a szélsőbaloldalon.) Én csak azt mondhatom erre, amit Szabó Dezső mondott: A kritika a közélet higiéniája, a kritika a szellemi élet oxigénje; aki elnyomja a kritikát, az minden közéleti bacillust rászabadít a nemzetre, aki fél a kritikától, voltaképpen attól fél, hogy meglátja a saját arcát. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Én lojális, jóhiszemű vagyok, de hogy a tegnapi parlamenti ülést is meghamisították az újságban, az Üj Magyarságban Horváth Ferenc, Rajniss Ferenc beszédeit kihúzták, ez tűrhetetlen. Ezt nem a miniszterelnök úr akarhatja, s hozzá mint úrhoz, mint dzsentlmenhez, mint magyar államférfiúhoz fordulok: szüntesse meg a cenzúrával való ezt a visszaélést és ezeket a hamisításokat, amik itt folynak. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a miniszterelnök úrnak. Következnék Vay Miklós báró képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz, a képviselő úr azonban interpellációját törölte. {Zaj.) Csendet kérek, ' képviselő urak! Ronkay Ferenc képviselő úr interpellációja volna a következő, amelyet a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úrhoz intézett, annak elmondására azonban a képviselő úr halasztást kért. Méltóztatnak a kért halasztást megadni? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a halasztást megadják, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) Többség! A Ház a kért halasztást megadja. A következő interpellációt Vasváry Lajos képviselő úr jegyezte be az iparügyi miniszter úrhoz. A képviselő úr interpellációját törölte. Ezek után következik Gesztelyi Nagy László képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Nagy Ferenc jegyző (olvassa): »Interpelláció a belügyminiszter úrhoz a magyar fajta védelme tárgyában. 1. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy a falvak és tanyák népe részint a hiányos táplálkozás, részint a sok tömegbetegség következtében satnyul, csenevészedik és pusztul? 2. Hajlandó-e a belügyminiszter úr intézkedni, hogy Magyarországon mielőbb létesüljön fajegészségügyi intézet és az egyetemeken induljon meg a kötelező egészségügyi oktatás? 3. Kíván-e a belügyminiszter úr mielőbb intézkedni azirányban, hogy az öröklődő betegségekről országos kataszter vétessék fel? 4. Minő intézkedéseket kíyán a földmívelésügyi miniszter úrral egyidőben tenni, hogy a falusi és tanyai kisemberek lakásügye, ivóvízellátása, ruházata, táplálkozása minden vonatkozásban , szolgálja a magyar faj fizikai megerősödését, szaporodását és terjeszkedését?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. , Gesztelyi Nagy László: T. Képviselőház! A KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IX. ülése 19 Al február 12-én, szerdán. 3Ó1 nép- és családvédelmi alap áldásos hatása az egész országban jelentkezik, amit azonban most r a sok vízkár nagymértékben tompít, (Palló Imre: Én nem tapasztaltam az áldásait!) de ennek ellenére megindultak a munkálatok a falusi és tanyai lakosság egészségének, szociális helyzetének javítása érdekében. Gazdasági alátámasztást ad ez az alap sok nyomorgó becsületes magyarnak és elindítja őket a boldogulás felé. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) Sajnos, ezen a téren több még a teendő, különösen a magyarságnak, a magyar fajnak megerősödése érdekében. Mindnyájan tudjuk, hogy a belügyminiszter úr és két első munkatársa, Johan Béla és Bonczos Miklós államtitkár urak szociális és közegészségügyi téren emberfeletti munkát végeznek az ország javára és érdekében. (Ügy van! Ügy van!) Ezen a téren azonban sok még a teendő. (Palló Imre: Isten éltesse őket!^ Én ezekről a teendőkről kívánok röviden néhány szóval megemlékezni. A fajfenntartás, a szaporodás szempontjából vannak hanyatló és fejlődő nemzetek, fiatalodó és öregedő népek. A fogyás állandóan emelkedik nyugat felé, a szaporodás pedig még megvan keleten. A fogyás oka a kényelem, a gazdasági nehézségek, a könnyebb élet, a félelem a jövőtől, a nők kényelemszeretete, a felelősségérzet hiánya, az egocentrikus önkuiiusz. (Palló Imre: Meg kell reformálni a nőket! — Derültség.) Egy nép fizikai pusztulására kiható okok a következők: a tüdő vész, a csecsemő- és gyermekhalandóság, az egyke, a rossz víz s ennek folytán a tífusz, a rossz lakásviszonyok, az egyoldalú táplálkozás, a megfeszített munka, különösen a munkásoknál. A Kormányzó úr ő főméltósága az 1935. évi országgyűlést megnyitó beszédében ide vonatkozólag a következőket mondotta (olvassa); »A gazdasági és szociális politikában nagy figyelmet kell fordítani a széles néprétegek megerősítésére és gondozására. Ezt a célt fogja szolgálni a népegészségügyi szolgálatnak a falusi lakosság felé való fokozottabb kiterjesztése. Szükség van az intézményes családvédelemre, az egyke elleni rendszeres védekezés megindítására, a kisgazda, a kisiparos és a kiskereskedő munka és kereseti lehetőségeinek szaporítására és a munkásság szociális szükségleteinek istápolására.« Nálunk Magyarországon nincs még fajegészségügyi intézet, amely ezzel a kérdéssel tudományos alapon is foglalkoznék. Németország problémái közt ez egyike ma a legfontosabbaknak. Nálunk még az egyetemeken sem tanítják ezeket a kérdéseket, holott pedig ez felette szükséges volna. Ha megnézzük a nyugateurópai államok mortalitását, összehasonlítjuk Magyarország.natk mortalitásával, akkor szomorúan kell látnunk azt, hogy évről-évre egy-egy kis hadsereg . pusztul el ezáltal, hogy bizonyos betegségektől nem tudjuk teljesen megvédeni a fajtánkat. Tüdővészben 16—17.000 ember pusztul el évente Magyarországon. Sajnos, hiába vesszük ki egy-két hónapra a családi környezetből ezeket a hetéig, fertőzött embereket, ha később újra visszakerülnek. Nem tudjuk őket az életnek megmenteni. Nagyon szomorú az, hogy különösen á vidéken, elmaradottság észlelhető. Az a munka, amelyet a belügyminisztérium, a közegészségügyi intézet az elmúlt esztendőkben kb. tíz éven keresztül végzett a falusi lakosok egészségügye érdekében, minden becsületes magyar embert kell hogy köszönetre bírjon, hogy kérje ennek a munkának fokozottabb továbbfolytatását. De különösen látszik ez, mondóim a várossal, főleg a fővárossal 47