Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.
Ülésnapok - 1939-178
Az országgyűlés képviselőházának 178. ülése Idhí február 12-én, szerdán. 295 írásbeli válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következnek az interpellációik. Az első Maróthy Károly képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Porubszky Géza jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. miniszterelnök úrhoz a cenzúra paekázásai tárgyában. 1. Van-e tudomása a m. kir. miniszterelnök úrnak arról, hogy a Sajtóellenőrző Bizottság működése nem az idevonatikozó hivatalos rendelkezések keretén belül mozog, hanem ezeket túllépve, részint a kormányzat pártpolitikáját szolgálja, részint szociális kérdések sajtóban való megvitatását ok nélkül hiusítja meg 5 részint pedig érthetetlen és indokolatlan módon gyakorolja e jogát Î 2. Hajlandó-e a m. kir. miniszterelnök úr ezen visszásságokra való tekintettel, de meg azért is, mert a körülmények változásával a cenzúra fenntartása nem indokolt, ezt megszüntetni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Maróthy Károly: T. Képviselőház! 1939 nyarán a háború kitörése alkalmával a m. kir. kormán^ bevezette a cenzúrát, mégpedig a teljes cenzúrát. Pár hónap múlva azonban ezt felváltotta az úgynevezett részleges cenzúra. 1940 nyarán, a román feszültség idejében, ismét a teljes cenzúra lépett érvénybe. Azóta a feszültség Észak-Erdély visszatérésével szerencsésen megoldódott. Sajnos azonban, magát a cenzúrát nem oldották fel. Ma is százszázalékos a cenzúra, amit azt jelenti, hogy a színházak, a mozik, a rádiók műsorát, sőt a szabómesterek hirdetéseit is cenzúrázni kell. T. Ház! Ezt mi értelmetlen és egyszerűen buta dolognak tartjuk. Vágtató motorosok, biciklisták naponta húszszor közlekednek a cenzúrahivatal és a szerkesztőségek között csak azért, hogy kezükben lobogtassák és vigyek például a vízállásjelentést vagy az időjárásjelentést, mert ezekben is valami hallatlanul nagy hadititok rejtőzhetik, vagy pedig valami külpolitikai sérelem származhatik a közlesükből. (Antal István államtitkár: Igen!) Igen, t. államtitkár úr, ne tessék azt mondani, ; hogy igen. Azt mi már régen tudjuk, hogy aki igazan kémkedni akar, az nem apróhirdetéseikibe menekül, hanem ezer más módja van van ra. (Zaj.) T. Ház! A cenzúrabizottság tagjai újságokat soha életükben nem szerkesztettek. Halvány fogalmuk sincs arról, mit jelent az, ha ők minden második, vagy negyedik sorban kihúznak egy szót. Nem tudják, hogy a nyomdásznak, a tördelő szerkesztőnek milyen hallatlan nagy munkát okoz ez és nem tudjaik, hogy milyen kárt okoz ez annak a lapnak. Középiskolai tanároknak képzelik magukat az újságírókkal szemben, akiket pedig diákjaiknak tekintenek ezek a cenzor urak és azt gondoljak, hogy ha stilisztikai érzéküket, vagy erzektelenségüket nem tudják eléggé befolyáshoz juttatni és az illető újsággal érzékeltetni, akkor nem is lehetnek boldogok. T Képviselőház! A cenzúrabizottság naponta 200—250 ujságoldalnyi terjedelmű anyagot cenzúráz át. Ez minden mastol eltekintve, a legsúlyosabb pénzpocsékolás is, mert erre semmi szükség nincs. Tessék a valóban fontos közbiztonsági, külpolitikai, esetleg honvédelmi érdekeket érintő anyagot megcenzuraztatm, 46* vagy tevékenység a honvédség tényleges szolgálatának keretén belül nem lehetséges. Az elmúlt állomány felemelés alkalmával a nemtényleges viszonybeli szolgálatköteleseknek, továbbá a besorozott és még behívás előtt állóknak igénybevételénél a mérték, az igénybevétel köre a honvédség szükségleteihez igazodott. A behívásoknál a pártállás nem jön figyelembe. Mindezek az intézkedések a honvédség irányítása és vezetése körébe tartozó intézkedések, amelyek nem politikai szempontok szerint történnek; ezek az intézkedések a hadúri jogok körébe tartoznak. Ennélfogva a fentebb említett két kérdésben, mint a hadúri jogkörön belüli intézkedés körébe tartozó fegyelmi és belszervezeti ügyekben további részletekbe menő magyarázatot és indokolást adni nincs módomban. Végül az interpelláló utolsó kérdésére vonatkozóan utalok a honvédelmi törvény 14. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezésre, amely & r honvédség feladatául az ország belső rendjének és biztonságának fenntartását is megjelöli. A törvényben megszabott e feladatnak ellátásában az ország lelki kettéhasadását látni, a törvényhozás akaratának meg nem értését jelenti. Kérem a t. Képviselőházat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. Budapest, 1941 január hó 17-én. vitéz Bartha s. k. honvédelmi miniszter.« Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a honvédelmi miniszter úr írásbeli válaszát tudomásul venni 1 ? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik a miniszterelnök űr írásbeli válasza Budinszky László képviselő úr interpellációjára. Kérem, a jegyző urat, szíveskedjék az írásbeli választ felolvasni. Porubszky Géza jegyző (olvassa); »9335— 1940. M. E. I. — T. Képviselőház! Budinszky László országgyűlési képviselő a képviselőháznak 1940. évi december hó 10-én tartott ülésében a törvények és rendelkezések kivétel nélküli végrehajtása és a nemzeti szocialisták és nyilaskeresztesek egyforma elbírálása tárgyában interpellációt intézett az összkormányhoz. Ezen interpellációra a következőket van szerencsém közölni: A kormány a fennálló törvényeket és rendelkezéseket mindenkivel szemben egyformán hajtja végre arra való tekintet nélkül, hogy ki milyen politikai párthoz tartozik. Nincs tudomásom olyan szabálytalan vagy törvényellenes intézkedésekről, amelyek pártpolitikai szempontból történnének. Ha erre vonatkozólag konkrét adatokat kapok, haladéktalanul intézkedni fogok a kormány intenciójával ellentétes jogtalan intézkedések megszüntetése iránt. Természetesen Önként következik a kormánynak abból az elhatározásából, amely szerint a fennálló törvényeket és rendelkezéseket pártállásra való tekintet nélkül minden állampolgárral szemben egyformán hajtja végre, hogy nemzeti szocialista vagy nyilaskeresztes politikai álláspontja sem biztosíthat egyes állampolgároknak kivételes elbírálást s hogy őket az ország törvényei és a hatóságok rendeletei éppen úgy kötelezik, mint bármely más állampolgárt, Budapest, 1941. évi február hó 8-án. Gróf Teleki Pál s. k.« Elnök: Méltóztatnak a miniszterelnök úr
