Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-178

294 Az országgyűlés képviselőházának 178. ülése 194-1 február 12-én, szerdán. nisztérium vezetésével megbízott miniszter — tisztelettől az alábbiakban válaszolok: A munkabérmegállapító bizottságok az 1937:XXI. törvénycikk, illetőleg ezt megelőzően a 6660/1935. M. E. és az 52.000/1935. K. M. számú rendeletek alapján 1935. óta működnek. Ezek a bizottságok feladatukat túlnyomórészben már el is végezték. Az egyes iparágakban fizetendő legkisebb munkabérekre határozatokat hoztak és ezeket a szükséghez képest — nemritkán 3—4 esetben is — új határozat hozatalával felülvizsgálták. Munkájuk eredményeképpen ma csaknem valamennyi iparág munkásának bére világosan szövegezett és aránylag kisszámú munkaíbérmegállapító határozat által rendezve van. A határozatokat az iparügyi minisztérium — munkaügyi kiadványainak 1. számaként — könyvalakban is kiadta. Azok tehát összegyűjtve az érdekeltek rendelkezésére állanak. A munkabérmegállapító bizottságok működése közötti összhangot a felügyelő iparügyi minisztérium biztosította. A munkabérmegállapító bizottságok az Árellenőrzés Országos Kormány biztos ával szoros érintkezésben vannak, úgyhogy a kellő együttműködés ebben a vonatkozásban is biztosítva van. Kérem a t. Házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. Budapest, 1941. évi január hó 28-án. Varga József s. k., a an. kir. kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium vezetésével is megbízott m. kir. iparügyi miniszter.« Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az iparügyi miniszter úr írásbeli válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik az iparügyi miniszter úr írásbeli válasza Bodor Márton képviselői úr interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az írásbeli választ felolvasni. Porubszky Géza jegyző (olvassa): »T. Képviselőház! Bodor Márton országgyűlési képviselő úr 1940. évi december hó 11-én a Győri Vagóntgyár tisztviselőig között kiosztott negyedmilliós jutalom tárgyában interpellációt intézett hozzám. Tisztelettel bejelentem, hogy az interpelláció tárgyát képező esetben a Győri Vagóngyár a tisztviselői között az évi közgyűlés határozata alapján kifizetendő remiunerációkat osztotta ki. Ez minden évben kifizetésre kerül és a tisztviselők fizetésének szerves részét alkotja. A jelen esetben tehát nem külön jutalmak kiosztásáról, hanem a szokásos remnnerációk kifizetéséről volt szó. Megjegyzem, hogy a gyár megnevekedett forgalmának hasznából a munkásság ugya-n csak részesedik, ami azonban nem remuneráció, hanem a keresetek megnövekedése for májában jut kifizetésre. így az 1939. évi keresetekkel szemJben az 1940. évi átlagos keresetek a 1% -os bérpótlék beszámítása nélikül is kb 10%-kai magasabbak. Kérem a t. Képviselőiházat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. Budapest, 1941. évi január hó 25-én. Varga s. k.« Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-í' az iparügyi miniszter úr írásbeli válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik az iparügyi miniszter úr válasza^ Kuhajda Vilmos képviselő úr interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az írásbeli választ felolvasni. Porubszky Géza jegyző (olvassa): »T. Képviselőházi Kuhajda Vilmos országgyűlési képviselő úr 1940. évi november hó 27-én interpellációt intézett hozzám a kisipar, illetőleg a cipészkisiparosok megfelelő mennyiségű bőranyaggal ellátása tárgyában. Amikor válaszomat tisztelettel megadoirn, elsősorban vitéz Szalay László képviselőtársamnak ugyancsak a kisiparosok bőrellátása ügyében a közelmúltban elmondott interpellációjára adott válaszomra utalok. Nevezetesen már bejelentettem! a t. Képviselőháznak, hogy a Bőripari Bizottság a polgári szükséglet fedezéséire 1940. év ősze előtt havonta 60 vágón bort utalt ki és hogy a kiutalásoknak nagyobb részét, 60%-át a cipészikisiparosok kapták. Kelet-Magyarország és Eszak-Erdély viszszacsatolása folytán 1940. év őszén a talpbőrszükséglet nagymértékben megnevekedett. Talpbőrkészletek a visszacsatolt területeken csak elenyésző -mennyiségben voltak. Ezért áz amúgyis igen korlátolt mértékben rendelkezésre álló itteni készletekből jelentős mennyiségeket kellett oda szállítani, ami természetszerűleg az itteni ellátásban hiányt idézett elő. Egyébként is a nyersbőrhiány miatt a talpbőrgyártás csökkenése és így a talpbőrkészletek csökkenése is a fogyasztás tov'ábi nagymérvű korlátozását teszi szükségessé. Ez vonatkozik a kisiparra is. A kézműipari korlátozásokat azonban kisebb mértékben csökkentettem. Ezt oly módon értem el, hogy a cipőkereskedelem részére dolgozó tömegtermelő cjoőiizemek talpbőrellátását a korábbi jelentős korlátozásokon felül igen lényegesen csökken tettem. Végül általánosságban ki kell emelnem, hogy az anyagkiutalások mérvét a jelen körülmények között — sajnos — nem a szükséglet, hanem a rendelkezésre álló készletek szabják meg, különös figyelemmel még arra is, hogy a honvédelmi szükségleteket feltétlenül biztosítani kell. Kérem a t. Képviselőházat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. Budapest, 1941. évi február hó 5-én. Varga József s. k.« Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az iparügyi miniszter úr válaszát tuid'omásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik a honvédelmi miniszter úr írásbeli válasza Vajna Gáíbor képviselő úr interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az írásbeli választ felolvasni. Porubszky Géza jegyző (olvassa)'. »T. Képviselőház! Vajna Gábor országgyűlési képviselő úr a képviselőház 1940. évi novemlber hó 27-én tartott ülésén interpellációt intézett a miniszterelnök úrhoz a magyar királyi honvédségnek a napi politikába való bevonása tárgyában. A miniszterelnök úr válaszadás céljából áttette hozzám a szóbanforgó interpellációt. Válaszom a következő: Tudomásom van az interpellációban említett tiszti nyilatkozatokról. E nyilatkozatok megkövetelése a legfelsőbb hadúri jogok körébe tartozó fegyelmi hatalmi jogköriben történt. Megnyugtatom az interpelláló képviselő urat, hogy a honvédséghez bevonulóknál a politikai pártokhoz tartozásuk nem vezethet lelki küzdelemhez, mert politikai megnyilatkozás