Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-178

Az országgyűlés képviselőházának 178. 20-án tartott ülésén az interpelláció« joggal történő visszaélések tárgyában interpellációt intézett hozzám, melyre a következő választ közlöm: Egy véleményen vagyok az igen t. képviselő úrral abban a tekintetben, hogy az interpelláció» jog gyakorlása igen gyakran már az interpellációs joggal való visszaélés látszatát kelti mindenkiben. Az interpellációs jognak ez az újabb keletű helytelen értelmezése nem egy esetben komolyan veszélyeztetheti a nemzet belső nyugalmát és külpolitikai érdekeit, ha a nemzeti közvélemény éppen az előbb említett okok miatt nem szállítaná le kellő értékükre ezeket az interpellációkat. A közvélemény ilyen ítélkezése azonban természetesen nemcsak az interpellációs jog újabb gyakorlatára kedvezőtlen, de kedvezőtlen megvilágításba helyezi magát a parlamentarizmust is. A parlamentarizmus lejáratásához a kormány a maga részéről nem járulhat hozzá. Éppen ezért az elhangzott interpellációk közül csak azokra az interpellációkra ad azonnal szóbeli választ, amelyeknek tárgya az interpellációs jog helyes értelmezése szerint alkalmas interpellálásra és amelyek tartalma nem teszi valószínűvé, hogy az interpelláló képviselő úr szándékosan vagy akaratlanul is a nemzet belső nyugalmát és külpolitikai érdekeit veszélyezteti. Azokra az interpellációkra, melyek az interpellációs jog helyes értelmezésének látszanak, a kormány alkotmánya is kötelességének tartja azonnal érdemben válaszolni, mihelyt erre módja nyílik. Azon a véleményen vagyok, hogy a uemzeti közvéleménynek mindinkább érezhető ítélete és a kormánynak említett gyakorlata meg fogja szüntetni az interpellációs jog téves magyarázatát és téves gyakorlatát és visszaáll az alkotmányszerű helyes állapot. Ebben a reményben még nem látom elérkezettnek az időt az interpellációs jognak olyan újabb szabályozására, mely a nemzet belső nyugalmát és külpolitikai érdekeit veszélyeztető interpellációkat a lehetőség szerint kiküszöbölné. Kérem a t. Képviselőházat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. Budapest, 1941. évi február hó 7-én. Gróf Teleki Pál s. k.« Elnök: Kérdem, rnéltóztatik-e a miniszterelnök úr írásbeli válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr írásbeli válasza Budinszky László képviselő úr interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni. Porubszky Géza jegyző (olvassa): »Nagyméltóságú Elnök Űr! Budinszky László országgyűlési képviselőnek a képviselőház 194Ü>. évi június hó 5-én tartott 112. ülésén »a falu népének lelki válságba kerülését megakadályozó intézkedések tárgyálban« a m. kir. miniszterelnök úrhoz és hozzám intézett interpellációjára adott írásbeli válaszomat további szíves eljárás végett van szerencsém Nagy méltó Ságoddal tisztelettel az alábbiakban közölni: A képviselő úr interpellációjában dr. Hoitsy Pál nógrádverőcei és Bazsó István borsosberényi róm. kai. plébános működésével foglalkozott. Állítólag Hoitsy Pál működésének volt az eredménye az, hogy az egyik községben a falunak a plébánosa sem október fi-át, sem december 6-át nem engedte az iskolában megünnepelni. Bazsó István borsosberényi plébános pedig, a képviselő úr állítása szerint, iskolai bizonyítványokat állít ki KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IX. ülése 19 Ul február 12-én, szerdán. 293 anélkül, hogy az iskolai naplóban az iskolai végzettség igazolása megtörtént volna. Az interpellációban elhangzott panaszok tárgyában haladéktalanul érintkezésbe léptem a szóbanlévő két plébános egyházi főhatóságával, ahonnan azt az értesítést kaptam, hogy Hoitsy Pál ügye az egyházi ihatóság előtt ismeretlen, a vizsgálatot azonban felkérésemre haladéktalanul megindították. Bazsó István ügyében a vizsgálat már folyamatban volt s annak eredményéről az egyházi főhatóság tájékoztatni fog. Egyidejűleg felhívtam a budapestvidéki tankerületi kir. főigazgatót is arra, hogy vizsgálja ki és haladéktalanul jelentse, megfelel-e a valóságnak az az állítás, hogy Bazsó István iskolai bizonyítványokat állít ki, anélkül, bogy az iskolai végzettség igazolása megtörtént volna. A tankerületi főigazgató jelentése szerint a helyszíni vizsgálat megállapította, hogy a tanítók az iskolai anyakönyvi, haladási és mulasztási naplóit szabályszerűen vezetik, tanév végén lezárják és az iskolaszéki elnökkel aláiratják. A kiadott iskolai bizonyítványok az anyakönyvi adatok alapján adattak ki, egy eset kivételével, amikor is az iskolaszéki elnök rendeletére anyakönyvi adatok ismerete nélkül kiadatott egy igazolvány, amelyben azonban csak annak igazolása volt, hogy az illető az elemi iskola VI. osztályát jó eredménnyel elvégezte. Az iskolaszéki elnök helytelen eljárását a sürgősséggel menti és azzal, hogy a szóbanlévő tanuló neki is tanítványa volt. tehát végzettsége ismeretes volt előtte. Minthogy ez a tanuló eredeti bizonyítványát megtalálta, ez az ideiglenes igazolvány visszavétetik és megsemmisíttetik. A képviselő úr interpellációjában Turchányi Imre berceli róm. kat. plébános műkö< dését is kifogásolta. Minthogy azonban vele kapcsolatban konkrét esetet egyáltalán nem ftmlíteitt, f interpellációjának erre a részére vonatkozólag nem áll módomban érdemben nyilatkozni. Kérem a t. Képviselőházat, hogy válaszomat tudomásul venni szíveskedjék. Fogadja Nagyméltóságod kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását. Budapest. 1940, évi szeptember hó 12-én. Hóman s. k.« Elnök: Kérdem, méltóztatik-e a miniszter úr írásbeli válaszát tudomásul venni? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség! A Ház a választ tudomásul veszi. Következik az iparügyi miniszter úr válasza Abonyi Ferenc képviselő úr interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az írásbeli választ felolvasni. Porubszky Géza jegyző (olvassa): »T. Képviselőhá'z! Abonyi Ferenc országgyűlési képviselő úr a képviselőház 1940. évi november hó 19-én tartott ülésen a következő kérdést intézte a m. kir. miniszterelnök úrhoz: »Hajlandó-e a miniszterelnök úr intézkedni afelől, hogy az Arkormánybiztosság módjára, azzal párhuzamosan azonnal ieláUíttassék a Munkabérmegállapító Bizottság is«. A miniszterelnök úr részéről illetékesség okából hozzám áttett interpellációjára — úgyis mint a kereskedelem- és közlekedésügyi mi46