Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-178

292 Az országgyűlés képviselőházának 178 film akkori fejlettsége mellett lehetetlen már az, hogy a filmügy összes vonatkozásai belügyi hatáskörben maradjanak, mert én, mint belügyminiszter, nem csinálhatok kulturális politikát, (Rajniss Ferenc: Úgy van!) én, mint belügyminiszter, nem csinálhatok iparpolitikát, (Rajniss Ferenc: Ügy van!) én nem csinálhatok termelési politikát és nem csinálok kereskedelmi politikát, (Rajniss Ferenc: így van!) ennek következtében tehát én magam iniciáltam azt, hogy a filmügynek minden kultúrpolitikai vonatkozása a kultuszminiszter úr hatáskörébe menjen át. Megalakíttatott a nemzeti filmbizottság. Ennek a nemzeti filmbizottságnak révén, továbbá az egész oktatófilmügy átadása révén az egész kultúrpolitikai ellenőrzés és irányítás a kultuszminiszter úr kezébe került. A filmgyártás kérdését átadtam az iparügyi miniszter úrnak, a filmkereskedelem kérdését pedig átadtam a kereskedelemügyi miniszter úrnak, mert oda tartozik. (Helyeslés.) Az én hatáskörömben ma a filmüggyel vonatkozásban nincsen más, mint az engedélyezések kérdése. A képviselő úr kifogásolta, hogy az engedélyezések kérdése belügyi hatáskörben van. Nézzük meg ezt a kérdést egy kicsit közelebbről. A filmkoncesszió állami engedély, amelynek kiadásánál közerkölcsi, közrendészeti, nemzeti szempontok forognak fenn, egyszóval csupa olyan szempont, amelynek őrzése és védelme a belügyminiszterre van bízva. De kár erről vitatkozni. Akármelyik miniszter is adná ki az engedélyeket, nem adhatná ki máskép, mint ezeknek a szempontoknak a figyelembevételével. Miután pedig ezeknek a szempontoknak hivatott védője a belügyminiszter és a belügyminiszter hatáskörébe tartozik annak rendőrhatósági ellenőrzése is. hogy ezek a szempontok érvényesüljenek^ a mozgószínházak működésénél, tehát természetes és, magától értetődő dolog, hogy az engedélyezés kérdése belügyi hatáskörbe tartozik. A képviselő úr azt mondotta nekem, hogy itt az engedélyezés körül meg nem engedhető karitatív szempontok játszanak közre. Az előbb már voltam bátor rámutatni arra, hogy miből eredt ez a dolog. Valóban egy szociális elgondolásból eredt ós minthogy még ma is az 1921. évi engedélykiosztás a dolog alapja, ezt csak szukcesszíve lehet megváltoztatni. 1931 vagy 1932 óta — ezt bizonyíthatom — igenis a legnagyobb súlyt helyezem rá és csak akkor adok moziengedélyt, ha meggyőződtem róla, hogy a megfelelő keresztény tőke is rendelkezésire áll, hogy tehát a magánjogi vonalon ne érvényesülhessenek azok a befolyások, amelyek nem kívánatosak. Sőt továbbmentem: ha részvénytársaság jelentkezett engedélyért és a részvénytársaságnak megadtam az engedélyt, akkor az engedélyokiratban egyszerűen kikötöttem, hogy a részvények vinkuláltassanak s a ß belügyminiszter hozájárulása és engedélye nélkül el se adathassanak, nehogy ilyen kerülő úton érvényesülhessenek olyan szempontok, amelyek nem kívánatosak. (Helyeslés és taps jobbfelől.) Ez a helyzet. T. Ház! Azt hiszem, hogy körülbelül az összes kérdésekre válaszoltam, amelyeket a képviselő úr felvetett. Még csak egy kérdést vetett fel a képviselő úr, amelyre röviden szintén válaszolok, bár igazán nem tartozik rám és ez az a bizonyos Gerő-ügy. Ez a Gerő nevű űr (Gr. Festetics Domonkos: Izraelita!) valóban egy hatalmas mozipotentát volt Budapesten. Nyolc vagy tíz mozi volt a kezén és ülése 1941 február 12-én, szerdán. egészen kétségtelenül úgy állott a helyzet ezelőtt tíz évvel, hogy az egész filmügy dirigálása ennek az embernek a kezében volt, különösen kereskedelmi téren. Ezt nemcsak én, hanem utódaim, illetve elődeim fokozatosan leépítették. Ma ennek a Gerőnek az érdekeltsége a filmügyekben az, hogy Budapesten annak a részvénytársaság nak, amely a Décsi mozgó tőkés társa, — nem tudom, hogy hívják ezt a részvénytársaságot -— a részvényese. Ez a viszony is azonban minthogy itt egy társulási szerződésről van szó — meg fog szűnni július 31-én. (Rajniss Ferenc: Dél-Amerikába se menjen kiküldetésben!) Egyéb közvetlen érdekeltsége, olyan, amelyről tudomásom lehetne, ennek a Gerőnek ma a budapesti mozifronton nincsen. (Nagy László: Mint háztulajdonos kapcsolódik bele a moziügybe!) Azt azután már igazán nem tudom a zsidótörvény alapján elhárítani, hogy ő, mint háztulajdonos... (Nagy László: így kap részesedést és ezen az alapon dirigál!) bocsánatot kérek, méltóztassék megmondani nekem, képviselő úr, hol van abban a törvényben olyan paragrafus, amelynek alapján én meg tudjam szüntetni azt a helyzetet, hogy Gerő tulajdonosa ennek vagy annak a háznak. (Nagy László: De dirigálnia nem lehet! — Elnök csenget.) Ijegyen szíves, tiltsa meg, mert mást nem tudok mondani. (Rajniss Ferenc: Azért Dél-Amerikába ne menjen kiküldetésben!) Elnök: Csendet kérek! vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Rögtön válaszolok erre a kérdésre is. (Halljuk! Halljuk!) Nem tartozik ugyan reám, de miután olvastam a képviselő úr interpellációját, utána jártam ennek a dolognak is. Az történt, hogy ez a Gerő ajánlatot tett a magyar filmgyártó vállalatoknak, hogy miután neki nagy összeköttetései vannak Amerikában (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Zsidó rokonok!) és ő úgyis kimegy oda, tehát az össze-' köttetéseit fel akarja használni arra, hogy magyar filmeket, magyar gyártmányú, magyar tárgyú filmeket eladjon amerikai filmvállalatoknak azért, hogy ott az amerikai magyarságnak ezeket a filmeket bemutassák. Ez a helyzet. En nem tudok szemrehányást tenni ezeknek a filmgyártóknak azért, hogy ezt az alkalmat felhasználták arra, hogy a magyar filmnek külföldön piacot segítsenek teremteni. Ebben — őszintén megvallom — nem látok semmi kifogásolnivalót. Nem tudtam róla, semmi közöm sincs hozzá, de ez a tény. T. Képviselőház! Azt hiszem, ezekben sine ira et studio tárgyilagosan megfeleltem azokra a vádakra, amelyeket a képviselő úr felhozott. A képviselőház megítélésére bízom azt, hogy vájjon végrehajtottam-e a zsidótörvényt és vájjon a zsidótörvény intencióinak megfeleltem-e a mozi ügy ilyetén kezelésével. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Hosz szantartó éljenzés és taps jobbfelől és középen.) Elnök: Kérdem, méltóztatnak a belügyminiszter úr szóbeli válaszát tudomásul venni? (Igen! Nem!) A Ház a választ tudomásul veszi. • Kérem a jegyző urat. szíveskedjék az írásbeli válaszok közül elsőnek a miniszterelnök úrnak Szabó Zoltán képviselő úr részére adott válaszát felolvasni. (Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! Porubszky Géza jegyző (olvassa): »T. Képviselőház! Szabó Zoltán országgyűlési képviselő a képviselőháznak 1940. évi november hó