Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.
Ülésnapok - 1939-178
Az országgyűlés képviselőházának 178, a társulási szerződések engedélyezése révén kerültek be olyan befolyások a mozik kezelésébe és az egész moziügy gesztiójába, amelyek nem voltak kívánatosak. Ezzel a jövőre nézve megtiltotta e társulási szerződéseket, de nem likvidálta a múltra nézve. A múltra nézve bizonyos rendelkezéseket tartalmaz az 1939:1V. t.-c, amely felhatalmazza a belügyminisztert arra, hogy ezeket a társulási szerződéseket revízió alá vegye és megszüntethesse. (Rajniss Ferene: Kötelességévé tette!) En ebben a felhatalmazásban nem láttam elég jogeszközt arra, hogy ezt a kérdést rendezzem és azért iniciáltam egy, a 36-os bizottságnak bemutatott rendeletet 5660/1940. M. E. szám alatt, amely egyszerűen kimondja azt, hogy minden ilyen társulási szerződés 1941 július 31-ével automatice megszűnik, mert ha nem hozza meg a kormány ezt a rendelkezést, nekem nem áll módomban úgy beletekinteni a dologba, hogy én saját hatáskörömben minden társulási szerződést elővegyek és megszüntessek. Most tehát az a helyzet, hogy 1941 július 31-ével minden ilyen társulási szerződés automatice meg fog szűnni. Akkor kerül aztán az a kérdés felszínre és elbírálás alá, hogy azt a tőkét, amely ezeknek a társulási szerződéseknek megszűnése révén kivonul azokból a mozival! álatokból, hogyan pótoljuk. A cél az, hogy itt — úgy, mint ahogyan az eddigi gyakorlat yolt, — keresztény tőkeérdekeltséget fogok összehozatni és arra a keresztény tőkeérdekeltségre fogom — a régi engedélyesek jogainak épségben hagyásával — az engedélyt kiterjeszteni. Ez az egyetlen módja annak, hogy a kérdés rendeztessék. Ezekkel — azt hiszem — pontosan végrehajtottam a törvényt és pontosan szolgáltam azokat az intenciókat, amelyeknek szolgálatára a törvény kötelez. Természetesen — hangsúlyozom újra — lehetnek és maradhatnak olyan magánjogi érdekeltségek és jogviszonyok, amelyekről én nem tudok és amelyekbe nem láthatok bele s ezért nem tudom őket megszüntetni. Ha azonJban tudomásomra játnak olyan jogviszonyok, amelyek a törvény értelméiben megfoghatók és eliminálhatók, természetes, hogy azokat is eliminálni fogom. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon. — Rajniss Ferenc: Le fogom tenni a Ház asztalára az összesét.) A képviselő úr — hogy tovább menjek •'— azzal vádolja a belügyminisztériumot, hogy a moziengedélyesek egyesületének és a filmkölcsönzőik egyesületének életbenihagyásával a filmügyben jelentkező kultúrpolitikába olyan befolyásokat enged ezeknek az egyesületeknek révén, amelyeik megengedhetetlenek. Hogyan állunk ebhen a tekintetben? (Rajniss Ferenc: Ez nem belügyi kérdés, ez tényleg nem a belügyminiszter úr hibája!) Akár az én hibám, akár nem, én kaptam a támadást, tehát én. fogok rá válaszolni. (Derültség.) Hogyan áll ebben a tekintetben a dologi Amint méltóztatik tudni, megalakult a filmkamara. A fiknkamarára vonatkozólag a zsidótörvénynek, ha jól emlékszem, 11. vagy 12. §-a akként 'rendelkezik, hogy a mozgószínház vállalatok felelős vezetői és igazgatói kell, hogy tagjai legyenek a. filmkamarának. (Rajniss Ferenc: A 12. 4-) Ellenben a dolog természeténél fogva nem rendelkezett úgy, hogy tagjai legyenek a filmkamarának a moziengedélyesek. Ennek megvan a természetszerű oka, mert a moziengedély állami koncesszió, állami koncesxsziót pedig nem lehet függővé tenni attól, hogy valakit felvesznek-e a kaimaráiba, f vagy kidobnak-e egy kamarából. Ez természetes lése 1941 február 12-én, szerdán.'. 291 dolog, mert akkor az államnak ellenőrző gesztiója hiúsíttatnék meg. Különben is a moziengedélyes nem kultúrpolitikát csinál, a moziengedélyes üzletet csinál. A mozi engedélyest ellenőrizni kéli aibból a szempontból, hogy ő az üzletét úgy csinálja-e, ahogyan az a közérdeknek megfelel. Ez a kötelessége a kormánynak. A moziengedélyes nem csinál kultúrpolitikát, nem is csinálhat kultúrpolitikát, hanem előadásra hoz olyan filmeket, amelyek kultúrpolitikai szempontból és egyéb vonatkozásban engedélyezve vannak. Mást nem hozhat színre, tehát ő — mondom. — nem is csinálhat kultúrpolitikát. (Zaj a szélsőbaloldalon.) A moziengedélyeseknek már régen volt &gy egyesületük s az az egyesület jóváhagyott alapszabályokkal rendelkezik. Addig, amíg a moziegyesület ezeket az alapszabályokat betartja, ezt az egyesületet nem oszlathatom fel, tehát abszolúte nem helytálló az a szemrehányás, hogy én tűröm ennék az egyesületnek létezését. Ugyanez áll a filmkölcsönzők egyesületére vonatkozólag is, vagyis a tfilmkereskedjők egyesületére vonatkozólag, amelyhez egyébként semmi közöm, mort ez a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úr főhatósága alá tartozik. (Keck. Antal: Angol filmeket játszanak német filmek helyett! — Maróthy Károly: A Rotschild-filmet eltüntették! — Zaj és mozgás a szélsőbaloldalon. —• Elnök csenget.) Kérem, tudomásom szerint azt lejátszották. Isten tudja hányszor. (Maróthy Károly: Egy moziban! — Rajniss Ferenc: Mindegy, de politikai befolyás van! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő uraik! vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Azt azután már nagyon nehéz befolyásolni, hogy ha egy filmet egyszer lejátszottak, azt újból felmelegítsék és elővegyék. Ha a publikum nagy érdeklődéssel van iránta, akkor, meg vagyok róla győződve, hogy ezek az üzletemberek azt újra színre fogják^ hozni. Ez tisztán csak a publikum érdeklődésén múlik. (Maróthy Károly: Van itt egy kis különbség egy vitéz és egy zsidó között! — Mozgás. — Halljuk! jobb felől.) Én azt koncedálom, hogy van különbség, de erről a különbségről most itt nincs szó. Én a kérdést abszolút tárgyilagosan és a törvénynek megfelelően kezelem és másra nem lehetek tekintettel, mert teljesen jogosan követelnék azt, hogy távozzam erről a helyről, ha a törvényt nem teljesen.' hajtanám végre. (Maróthy Károly: Emiatt nem követelnék, hogy távozzék! — Rajniss Ferenc: Az egész Kamara követeli, hogy változtassák meg a helyzetet!) A képviselő úr felhozta azt is, hogy a filmügyek kezelése egy csomó miniszternek a hatáskörében van és a képviselő úr szerint ez már maga akadálya a helyes kezelésnek. Hogy megint egy kis történeti visszapillantást vessek erre a kérdésre, a magyar filmügy fejlesztését — ezt meg kell állapítanom — a húszas évek elején a belügyminisztérium kezdeményezte. A belügyminisztérium ismerte fel azt, hogy micsoda óriási kulturális és nemzeti érték és feladat rejlik ebben a kérdésben. A belügyminisztérium rendezte az egész kérdést minden vonatkozásban, a belügyminisztérium kezdeményezte a magyar filmgyártás támogatását is. úgyhogy eleinte természetszerűleg minden a filmre vonatkozó hatáskör a belügyminisztériumban Összpontosult, Amikor ón miniszter lettem, — megint kénytelen vagyok erre visszatérni — felismertem azt, hogy a