Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-166

Az országgyűlés képviselőházának 166. Az igazságügy miniszter úr kíván szólni. Radocsay László igazságügyminiszter: T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy mielőtt a felszólalásokra válaszolnék, a megjelenésben akadályozott külügyminiszter úr helyett benyújtsak egy törvényjavaslatot. Van szerencsém tisztelettel benyújtani az egyes külállamokkal való kereskedelmi és forgalmi viszonyaink rendezéséről szóló törvényjavaslatot. Kérem a t. Házat, méltóztassék a törvényjavaslatnak és indokolásának kinyomatását és szétosztását elrendelni. Előadóul Kölcsey István országgyűlési képviselő urat, helyetteséül pedig Szeder János országgyűlési képviselő urat kértem fel. Kérem a t. Házat, méltóztassék a törvényjavaslatot és indokolását részletes tárgyalás és jelentéstétel végett a képviselőház külügyi, valamint közgazdasági és közlekedésügyi bizottságához utalni. Kérem végül a sürgősség kimondását. Elnök: A beadott jelentést a Ház kinyomatja és tagjai közt szétosztatja, a miniszter úrnak az előadókra vonatkozó bejelentését pedig tudomásul veszi. A javaslatot részletes tárgyalás céljából a Ház annakidején ki fogja adni a miniszter úr által megnevezett bizottságoknak. A javaslatnak napirendretűzését illetően a miniszter úr a sürgősség kimondását is kérte. Kérdem, méltóztatnak-e ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a sürgősséget kimondja. Az igazságügyminiszter úr óhajt szólni. Radocsay László igazságügy miniszter: T. Képviselőház! Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy szerkezeti egység szempontjából nagyon sok kifogásolni való van ezen a javaslaton, mint ahogy ezt az egyes képviselő urak hangoztatták is. Az igazságügyi tárca költségvetési vitája során voltam bátor megmondani, hogy én nem vagyok megelégedve a törvényszerkesztésnek ezzel a módjával, de akkor kifejtettem az indokokat is, hogy miért nem szakíthatunk ezzel s ezeket ma is kénytelen vagyok megismételni. Méltóztatnak nagyon jól tudni: ha arra várnánk, hogy egy egész jogintézményt refomáljunk meg akkor, amikor a gyakorlati élet felveti egy része sürgős szabályozásának szükségét, akkor soha utói nem érnők magunkat, mert nincs fizikailag idő arra, hogy minden egyes, az életviszonyok által felvetett kérdés megoldásánál magát az egész jogintézményt vegyük elő. Ebben az esetben. például legalább három jogintézmény teljes reformjáról lehetne szó, ha f törvényszerkesztési szempontból ragaszkodnánk ahhoz, hogy nem hozunk ide ilyen vegyes törvényjavaslatot. Kénytelenek voltunk tehát egy ilyen vegyes javaslatot idehozni, amelyben azonban mégis van valami egység, nevezetesen az, hogy az igazságügyi vonatkozású szervezeti és eljárási szabályokat tárgyaz. Beismerem, hogy ezentúl azután semmi összefüggés nincs az egyes szakaszok közt, de mégis azt hiszem, hegyesebb, hogy ezeket a legalább a tárgy rokonságánál fogva összetartozó szakaszokat egy javaslatba foglaltam, a helyett, hogy minden egyes szakaszt külön törvényjavaslatként hoztam volna ide. Ez a t. Háznak is sokkal kevesebb munkát jelent. Ezzel válaszoltam Matolcsy Mátyás igen t. képviselőtársam első kérdésére. De válaszolni kívánok a második kérdésére is, amely egyébként nem egyedülálló, mert hiszen a felszólaló képviselő urak közül többen felvetették: hogy tudniillik nem ilyen intézkedést kellene idehozni, mint amilyen a 0. ülése 19UO. december 10-én, kedden 15 §-ban van, hanem az egész hitbizományi jogintézmény megreformálását. Igen t. Ház! Négy évvel ezelőtt, 1936-ban alkotta meg a törvényhozás bölcsesége az 1936. évi XI. tc.-t. Hogy ez a gyakorlatban menynyire fog beválni, azt előre senki sem tudhatja. Matolcsy igen t. képviselőtársam máris halálra ítélte ezt a törvényt és azt mondta, hogy ez semmikép sem vált be. Azt nem lehet mondani, hogy ez nem vált be, mert hiszen a gyakorlati végrehajtásnak alkalmai még csak szórványosan jelentkeztek, nevezetesen olyankor, amikor egyes hitbizományi jószágtestek feloldásáról magának a hitbizományi birtokosnak a kérésére volt szó. Egyébként azonban még nem érkezett el az a terminus, amelyben megállapítható lesz majd, hogy a törvény gyakorlati végrehajthatósága mit jelent. Hogy a 6. § benyújtása politikai visszafejlődés volna, ebben — azt hiszem — téved Matolcsy Mátyás képviselőtársam. Ez nem politikai visszafejlődést jelent, hanem ugyanazt jelenti, amit az előbb általánosságban a javaslat minden rendelkezéséről mondtam: azt jelenti, hogy egy-egy, az élet által felvetett kérdés szabályozása okából nem hozhatunk egy, az egész jogintézményre kiterjedő reformjavaslatot. Ha ennek az ideje egyszer el fog érkezni és a t. Ház bölcsesége azt úgy fogja találni, hogy mélyebben szántó, radikálisabb javaslatok kellenek majd a hitbizományi jogintézmény szabályozására, akkor ezek a kérdések mind letárgyalhatok lesznek. Itt egy egészen jelentéktelen kis dologról van szó, arról, hogy a hitbizományi jogintézménynek egyik, a mai életfelfogással meg nein egyező és össze nem egyeztethető olyan részletén változtassunk, amelynek e szakasz értelmében való megváltoztatása abszolúte nem sért közérdeket és nem érinti a hitbizományi intézmény lényegét. Gyakorlati szükségből viszont elkerülhetetlen, hogy bizonyos gyakorlati könnyítések tétessenek lehetővé olyan vonatkozásokban, amelyek ma megnehezítik a hitbizományi birtokosok és a várományosok életét is. Itt egy eljárási szabályról van szó, amely semmiben sem különbözik a hitbizományi törvény 62. §-ában foglalt eljárástól; különbség legfeljebb egyes kis részletkérdésekben van, amennyiben lehetővé teszi azt, hogy bizonyos jogosoknak és igazságosaknak elismert érdekekből a hitbizományi vagyon egyes részei kérelemre feloldassanak a kötöttség alól. Lényegileg a hitbizományi alapítólevél nagyon fontos intézkedéseinek megmásítását teszi lehetővé a fennálló hitbizományi törvény 62. §-a is, de ugyancsak lényeges változtatások eszközlésére ad módot a hitbizományi törvény 37. §-a is, amely lehetővé teszi a hitbizomány vagyoni állagának megváltoztatását. Ez a 6. § az alapítóleveleknek egy ehhez egészen hasonló, de jelentőségében sokkal kisebb változtatását kívánja lehetővé tenni. Azt hiszem tehát ez a szakasz aggálytalanul elfogadható, a nélkül, hogy e szakasz megszavazása által bárki is állást foglalna a tekintetben, hogy mit tart megvalósítandónak a hitbizományi jogintézmény lényegi megreformálása szempontjából. Huszovszky Lajos igen t. képviselőtársam ebben a vonatkozásban is nagyon helyesen válaszolt Matolcsy Mátyás t. képviselőtársamnak, úgyhogy válaszát a magam részéről is csak megismételhetem. Arról van szó, hogy van egy jogintézmény, amelynek bizonyos kis