Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-178

282 Àz országgyűlés képviselőházának ifi. kodya állapítsuk meg a ház alaprajzát és minőségét, úgy azt várom és azon dolgozom, hogy a politikában is ugyanezt tegyük meg. (Éljenzés és taps jobbfelől és a középen. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Rapcsányi László: Kemény kiállás! — Keck Antal: Ez nagyon időszerű kiállás!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Padányi Gulyás Jenő: A hasonlatot nem boncolgatom, — itt az ország idejét nem pocsékolhatom — tessék végiggondolni és ami állott az egyikre, az áll a másikra is. Isimétleiin és hangsúlyozóim, én tudom, mit vár tőlünk ez a kor; ón bízóim .benne és hiszem azt, hogy Európának e»gy új és joiblb rendje felé haladunk és hogy ebben az új és joibb rendiben bennünket ősrégi hivatásunk vár és szólít ezeresztendős feladatokra. Ennélfogva én nem félek attól, ihogy mi ennek az alkctmányépületnek új alaprajzát neon helyesen, okosan és korszerűéin csináljuk meg, hanem igenis mindig vigyáztni fogok a magam szerény személyében arra, nehogy csak úgy becipelt és kritika nélkül a nyakunkra hozott módszerekkel éljünk és a lényeget mellőzzük. (Zaj és élénk ellenmondás ok a szélsőbaloldalon. — Keck Antal: Az expozé is tele van külföldről importált dolgokkal!) Elnök: Kérem Keck képviselő urat, méltóztassék már csendben maradni! Padányi Gulyás Jenő: Mélyen t. Ház! Elmondandóimnak végére értem. Csak arra szeretnék még rámutatni, hogy egyebek között a parlamenti tárgyalásnak is vannak módszerei, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) annak is van stílusa. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) Vagyok bátor hivatkozni arra, hogy éppen az ellenzéken nagyon nagyon sok előttem felszólalt képviselő úgy járt el, nem is csak ennél az expozénál, hanem komoly és vitathatatlanul, támadihatatanul jó törvényjavaslatoknál, — célzok pl. az építőtakarékoikról szóló javaslatra — amelyekre semmi lényegi, tárgyi ellenvetést sem tudtak tenni, hogy .beszédüket azzal zárták, hogy »ezt a javaslatot, pártállásomnál fogva bizalmatlan lévén a kormány iránt, nem fogadom el«. (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Az ország népe figyeli, hogyan járunk el a tárgyalások során és megállapítja, hogy ezek a módszerek a legsötétebb béke időkben már elhasznált (Zaj a szélsőbaloldalon.) álparlamentáris, demo-liberális módszereknek a csökevényei. (Elénk ellenmondások es zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget. — Rapcsányi László: A saját pártjánál maradjon, ott megtalállhatja! — Zaj. — Rapcsányi László ismét közbeszól.) Elnök: Rapcsányi képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Kérem, méltóztassék rámbízni az elnöklést. Amennyiben a képviselő úr sértéfet mondott volna a képviselő urakkal szemben, én akkor figyelmeztetni fogom. (Felkiáltások jobbfelől: Nem sértett!) Padányi Gulyás Jenő: Ez az a módszer, mélyen t. Ház, amelyet az ország pártkülönbség nélkül elítél. (Rapcsányi László: Ez az a módszer! — Zaj!) Elnök: Csendet kérek! (Pintér Béla — Padányi Gulyás Jenő felé: A képviselő úr velem együtt ezelőtt egy évvel nemzetiszocialista volt! — Zaj a baloldalon.) Csendet kérek a baloldalon! (Gosztonyi Sándor — Padányi Gulyás Jenő felé: Ez nem az expozéhoz

1 tartozik!) ütésé 19hl február 12-én, szerdán. Padányi Gulyás Jenő: Megállapítom, hogy az a módszer, amellyel okos és jó törvényjavaslatokat is csak azért, mert erről az oldalról származnak, elutasítanak, vézna és csenevész unokája egy elöregedett, öreg apának, akit úgy hívnak, hogy »obstrukció«. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ezekkel a módszerekkel az ország nem akar élni, mert az idő sürget (Ügy van! Ügy van! a szélsőbáloldalon.) és mi nem kívánunk beszédek kihúzásával foglalkozni a legégetőbb kérdésekkel. Minthogy pedig a pénzügyminiszter úr, aki ezt az expozét elmondotta, a honvédelmi munkaterv végrehajtása folyamán megmutatta, hogy végre is tudja hajtani azt, amit igért, minden okunk megvan rá, hogy bízzunk benne. Ezzel a bizalommal fogadom el és teszem • magamévá az expozéban elhangzott programmot. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Spák Iván jegyző: ifj. Tatár Imre! Elnök: ifj. Tatár képviselő urat illeti a szó. Ifj. Tatár Imre: T. Képviselőház! Engedtessék meg nekem, hogy a csúcsminiszter úr ő excelleneiájának folyó hó 6-án elmondott expozéjával foglalkozzam és észrevételeket fűzzek hozzá. Mindenesetre nagy megelégedésül szolgál mind nekem, mind pártomnak, hogy a csúcsminiszter úr ő excellenciája expozéjának keretében ugyanolyan értelmű kijelentéseket tett, mint amiket mi, ködösfejüeknek, fantasztáknak, komolytalanoknak és hazaárulóknak nevezett nyilasok már évekkel ezel

őtt követeltünk és leszögeztünk. Annak ellenére, hogy a esúcsminiszter úr ő excellenciájának expozéja a nyilas mesgyékhez közel halad, miég sem tudunk benne hinni. Ennek egy egészen egyszerű okát tudom adni. A pénzügyminiszter úr őnagyméltó^ sága azt mondotta expozéjában, hogy »Tehát nem az arany szabja meg azt, hogy a belföldi gazdasági élet által igényelt finanszírozások milyen mértékben történhetnek meg, hanem maga a termelés.« Ezt szerintem úgy nevezhetnek, hogy tehát a munka. A esúcsminiszter úrnak ehhez a kijelentéséhez azonban, úgy látszik, hangulatkeltés, népámítás okából, vagy a mi elméletünket minden módon tönkretenni akarás következtében a zsidó emlőkön nevelkedett jelenlegi kormánypárti lap, a »Magyarország« folyó hó 6-iki esti és 7-iki reggeli számában a következő véleményt közölte: »A gazdasági élet fejlődését az aranykészlet szabályozza.« Tekintettel tehát arra, hogy a csúcsminiszter úr expozéja és ennek a kormáaiypárti lapnak elmefuttatása között súlyos ellentét van, — amelyet még 7-én reggel sem vett az illető lap észre és saját elmefuttatását nem módosította, tehát azt nem is lehet tévedésnek nevezni, — nem tudunk hinni a csúcsminiszter úr expozéjában és nem hisszük, hogy az a gyakorlat rideg valóságában a magyarság szempontjából hasznosan és jól fog érvényesülni. Még azt sem tehetjük meg, hogy Pókainé módjára viselkedjünk, aki Báthoryhoz kesergett: melyiket szeressem, melyiket szeressem?! Csupán annyit tehetünk, hogy felvetjük a kérdést, melyiket higyjük el mi, szerencsétlen magyarok. Le kell szegeznem, hogy a legtávolabbról sem a féltékenység beszél belőlem, amikor ezeket a Ház tudomására hozom, mert hiszen mi nem törődünk azzal, hogy a mai időkben fel-