Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-178

Az országgyűlés képviselőházának 17È. tés, kitüntetés árán is el kell onnan tenni, mert szerzett jogát nem akarom érinteni. (Zaj. — Egy hang balfelől: Nyugdíjazni kell!) Megállapítom, hogy még nyugdíjazás eseten, tehát ha, ilyen tisztviselő iSemmit sem dolgozik, akkor is kevesebbe kerül az államnak, mintha a jelenlegi helyén az állam költségén tovább dolgozik. (Kóródy Tibor: Utána textilelnök lesz!) T. Ház! Rá kell mutatnom arra, hogy az ország hangulata alkalmas — hogy úgy mondjam — megérett ilyen nagy tervek megoldására. Az ország igényli azt, hogy ezeket a nagy terveket» ha szabad ezzel a kifejezéssel élnem: depolitizáljuk. Az elmúlt parlamenti váltógazdaságnak és rendszereknek egyik hibája volt, hogy a politikusok még akkor is, ha vezető helyen voltak, többnyire rövidebb programmokat mertek csak hirdetni, — két-három vagy legfeljebb ötévra, ameddig egy ciklus terjedt — mert ha túl nagy programúiba vágtak volna bele, nem lehetett volna tudni, vájjon nem azoknak az élesen ellenzéki ellenfeleknek készítenek-e elő leleplezési és átadási ünnepélyeket és ezt senki sem szerette a múltban. A magyar politikai élet nagymértékben való konszolidálásának, pártunk és kormányunk megerősödése jelének tekintem, hogy illyen bátor, messzemenő programmot merünk hirdetni, nem törődve azzal, hogy ezt vájjon mi fogjuk-e befejezni vagy mások: mert túlnézünk a magunk sorsán és egyáltalában nem tekintünk arra, hogy az uralmunk, a párt hatalma petrifikálódjék, amit a túloldalon olyan nagyon könnyen vetnek szemünkre. Jó magyarok mindenkor tartani fogják magukat azok mellett a programmok mellett, amelyeket felelősségük tudatában lévő államférfiak okosan kitűznek. (*jgy van! Úgy van! — Taps a jobboldalon.) Az ország ezekre a nagy célkitűzésekre, ezekre a nagy programmokra vár. Unja a rövid, a kislélekzetű tevékenységeket. Sőt továbmegyek: az ország népe megérezte az ízét a nagy tettekben való közös részvételnek, megérezte az ízét és ez étvágyat ébresztett arranézve, hogy vegyünk elő még további szép, nagy feladatokat. Gondoljunk csak arra, hogy nem is csak mi, nem is csak a kormány, hanem az ország társaidalma milyen mintaszerűen és szépen hajtotta végre a honvédség felszerelésének feladatát, hajtotta végre, még pedig áldozatokkal, olyan áldozatokkal, amelyekben a szegénység, a proletárság, a vagyontalan körök aránylag csak kisebb részt vettek. Állapítsuk meg, hogy igenis a vagyonok hozták meg a váltságok révén az áldozatot, állapítsuk meg, hogy ezt a programmot, a győri programmot, annakidején támadásokkal és bizalmatlansággal fogadták, ezzel szemben végrehajtottuk és az ország társadalma érezte, milyen szép és felemelő, amikor az elvégzett jó munkában együtt lehet. (Kóródy Tibor: Elköltöttük a pénzt, de nem hajtottuk végre a programmot. Ez nem ugyanaz!) A honvédség felszerelésének Programm ját nemcsak végrehajtottuk, hanem — amint a közbeszólók mondották igen helyesen — rövidebb idő alatt és nagyobb keretben hajtottuk végre. Ez nemcsak kormányunk érdeme, hanem a társadalomé, amely ilyen rövid idő alatt 37 áldozatokat nagyobb mértékben hozta meg, mint ahogyan azok elő voltak irányozva. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon és a középen.) De ugyanígy érzett az ország társadalma a multévi árvíz idején iß egy adott tárgyi kérdésben, amikor a kormány ott állt ennek a nagy gondnak megoldásával válulése 19 Ul február 12*én, szerdán.. 281 Ián és amikor áldozatot kértünk a társadalomtól és a kormánytól, mert amikor ezeket az áldozatokat mindkét oldalon meghoztuk, éreztük, hogy jó munkát végeztünk. És én, aki szerencsés voltam, mint »közérdekű munkaszolgálatos« önként résztvenni Bonczos államtitkár úrnak ebben az igazán szép munkájában, láthattam azt, mit kapott ez a vidék az ország pénzén. Ezek a pengők jó helyre kerültek és az ország népe először hinni sem akarta, a szegény falusi magyar, akinek bizalmatlansága évszázadosán indokolt volt, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Még ma is az!) hosszú idő után talán először érezte, hogy valami jön felülről, valami jön a várostól, ami ő érte van és az ő érdekében van. Felemelő érzés és tudat volt látni, hogy milyen mértékben erősödik ilyenformán a

; bizalom, az egyetértés és konszenzus nagy nemzeti kérdésekben és különösen a végrehajtásban, a megoldásnál. (Kóródy Tibor: Térdig vízben állanak a Bonezos-féle házak! Tavaly építették őket!) Hogy térdig vízben vannak ezek a házak, — erre még rá fogok térni. (Kóródy Tibor ismét közbeszól.) Elnök: Kóródy Tibor képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Az előbb már el méltóztatott mondani beszédét. Padányi Gulyás Jenő: Mélyen t. Ház! Én ki merem így röviden és lapidárisan mondani, hogy az ország unja azt, hogy kis kérdések felett itt, az ország első tanácskozó testületében túl sok időt vesztegetve, egymással vitatkozunk. (Úgy van! Úgy van! — Taps a jobboldalon és a középen. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Az árvíz kis kérdési) Az ország látta azt, hogy tudunk máskép is dolgozni és teljes joggal elvárja tőlünk, hogy mi ezen az úton haladjunk tovább. (Keek Antal: A lojalitásnak onnan kell kiindulnia! — Zaj.) Ezekre a közbeszólásokra legyen szabad nekem szűkebb hivatáskörömből egy hasonlattal élni. A mélyen tisztelt ellenzék tulajdonképpen mindent elfogadna, ha azt mondanók, hogy ez nemzeti szocialista módon van kitervezve, vagyis a végrehajtás stílusát a lényeggel néha^ összetévesztik. (Zaj és ellenmondások a szélsőbololdalon.) Én nagyon tisztában vagyok azzal, hogy a jövő kor, amelynek mindnyájan hűséges munkásai vagyunk, milyen formákat, milyen feladatokat követel tőlünk, azonban meg kell állapítanom, hogy egy végrehajtás stílusa és lényege között szembetűnő különbségek is lehetnek. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Emlékeztetem az urakat egy importált eszmére. Hatnyolc évvel ezelőtt Weimarból hozták a házépítés terén a Bauhaus-stílust. Ezt lenyelte a pesti polgár, tele van vele a Rózsadomb: lenyelte, mert ez volt azoknak az éveknek a jelszava. Ezzel szemben megállapítom, hogy a stílustól függetlenül egy ház, egy épület lehet jó is (Mozgás a szélsőbaloldalon.) és én a magam részéről kellemesebben, jobban és kényelmesebben érzem magam esetleg egy százéves kúriában, amelynek az alaprajza jobban van megszabva, mint ezekben a hirtelenül idehozott, szedett-vedett és a mi fajtánk számára abszolúte idegen házakban. (Taps a jobboldalon és a középen. — Zaj a szélsőbaloldalon. — (Keek Antal: Ez egy ilyen fiatalembernek rosszul áll!) Ahogyan van stílus és minőség a házépítésben, úgy van stílus és minőség a politikában is (Ügy van! Úgy van! jobb felől és a középen.) és amint én a házépítés terén megkívánom, hogy a mi hazai gyökereinkre támasz-