Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-178

Az országgyűlés képviselőházának 178. niszterekiök úrnak kellett volna előterjesztenie. Miért foglalkoztatjuk tehát a Házat ezzel a kérdéssel, amelyet íme most, mint szakprogrammot a pénzügyminiszter úr terjesztett elő? Hivatkoztak arra is, hogy egy expozé megtárgyalását rendes körülmények között az ellenzék szokta kérni. Quasi gyanakodva hangzott el a kérdés, miért kértük ezt most mi? Nekem az az érzéseim, hogy erre egészen érthető és súlyos indokaink voltak. Vállaljuk a felelősséget, amiért mi kívántuk ennek az expozénak a tárgyalását, mert vállalnunk kell a felelősséget, mint kormányzópártnak azért is, ha ennek az expozénak a nyomán e terv végrehajtására sor fog kerülni. Sőt éppen azért, mert tiszteletben tartiuk a Ház tekintélyét és határozatait, meg akarjuk tudni, milyen ellenérvek hozhatók fel a pénzügyminiszter úr expozéjában felhozott tételekkel és megállapításokkal szemben. Meg kell állapítanom azt is, hogy az a körülmény, miszerint ezt az expozét éppen a pénzügyminiszter úr tartotta meg csúcsminisztéri minőségében, nem pedig a miniszterelnök úr, bír némi jelentőséggel, amelyre felhívom a t. Ház figyelmét. Az elmúlt ciklusokban — igaz — gyakran halottunk már hasonló megnyilatkozásokat, többnyire a miniszterelnöki székből. Nagyon jól emlékszem, hogy ezeknek a miniszterelnöki megnyilatkozásoknak éppen egyik legutóbbika az országban és a Házban kialakult lelkes hangulat után, esetleg hetekkel utána, hűvösebb megvilágításba került éppen a pénzügyminiszter részéről, aki az obligát kijelentessél, amely szerint természetesen mindezek végrehajtására »a fennálló anyagi eszközök és lehetőségek teremtenek majd keretet«, szűkebb határok közé vonta a (miniszterelnök által meghirdetett szép és nagyszabású programmot. Az, hogy ezt a programmot éppen a pénzügyminiszter úr terjesztette elő csúcsminiszteri minőségében, szerény megítélésem szerint jelen körülmények között különös hangsúllyal bír. Ezt a hangsúlyt aninál inkább értékelem, mert már a költségvetési expozéban elhangzottak olyan kijelentések, amilyenek bizony ritkán hangzottak el ebben a Házban. s akkor szürkén suhantak el talán füleink mellett, pedig megvolt a jelentőségük és irányjelző fontosságuk. Ilyen volt a pénzügyminiszter úrnak az a megállapítása, hogy ő nem a pénz, hanem a javak szerepét helyezi előtérbe, másfelől pedig a végrehajtás során nem a tőke, nem a rendelkezésünkre álló pénz mennyisége, hanem a termelő munka mennyisége fogja megszabni a végrehajtás kereteit (Ügy van! tJav

p van! jobb felől.) Mélyen t. Ház! Akik tudnak olvasni a szavakban és akiknek nemcsak hathatós frázisok kellenek, hanem akik a szó értelme mögé is néznek, beláthatják, hogy ebben a megállapításban a koráMn liberális-kapitalista észjárással való teljes leszámolás foglaltatik. Ebben az foglaltatik, hogy a pénzügyminiszter úr magáévá teszi azt a gondolatot, amelyet régóta sokan hangoztatnak ebben az országban, amely szerint a tőkének rendelkezésre kell állni, ha elvégzendő munka áll előttünk az országban, már pedig sok munka áll előttünk. Ennélfogva mi bízunk a pénzügyminiszter úrban, hogy ő ezeknek a tőkéknek fedezetéről gondoskodni is fog, mert őt nem fékezik és nem bilincselik azok a korábbi tételek ós teóriák, amelyek, amint nagyon jól tudjuk, ülése IHl február 12-én, szerdán.. 279 igen sok nagy képzettségű, kiváló haladó gondolkodású pénzügyminiszterünket is, még az utóbbi időkben is, meglehetősen kötötték. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Mélyen t. Ház! Kifogás tárgyává tették, különösen ellenzéki oldalról azt, hogy tulajdonképpen csak nagy irányokat adott a pénzügyminiszter úr és azt mondották, hogy ezt a módszert nem tartják kielégítőnek. Ezzel szemben megállapítom, hogy ha én magam pénzügyminiszter lennék, semmi körülmények között nem keverednék a mai helyzetben sem kül-, sem belpolitikai szempontból abba a hibába, 4 hogy mennyiségeket és időpontokat mondjak, egyfelől azért, mert nincsen az a mennyiség és az a közeli időpont, amellyel a mélyen tisztelt ellenzék meg lenne elégedve, másfelől azért, mert ilyen megállapításokra a mai körülmények között valóban nem sok lehetőség van. Ezzel szemben magának az iránynak megjelölése igenis lényeges és fontos és megállapítom, hogy az irányoknak ilyen meszsze távolba való egyenes kitűzése felelős helyről, az utóbbi időben ritkán történt meg. Ezenkívül majd le is mérhetjük a konzekvenciákat és ezzel kapcsolatban hivatkozom Horváth t képviselőtársamnak ellenzéki álláspontja mellett is korrekt megállapítására, amely szerint ő és pártja nem előlegez bizalmat a pénzügyminiszternek és megvárja, hogy mit fog teljesíteni. Mi ugyanezt tesszük ezen az oldalon, csak előlegezzük a bizalmat is: félév múlva, vagy egy év múlva mindenki megállapíthatja majd, hogy a kitűzött irányban haladtunk-e, igen vagy nem. Meg vagyok győződve róla, hogy a pénzügyminiszter úr ennek konzekvenciáit nyíltan meg fogja mondani és le is fogja vonni. Elvégre csúcsminiszternek lenni a mai körülmények között egészen bizonyosan nem a legkellemesebb foglalkozási ágak közé tartozik és nagyon jól tudom, hogy a miniszter úr nem kapkodott ez után és még jobban tudom, hogy egy másik: fényes képességű és elsőrangú gazdasági tapasztalatokkal rendelkező férfiú, aki jelenleg az ellenpárton ül, ezt a megtisztelő állást és hatáskört elhárította magától. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) Ebből is látszik, hogy aki ezt az állást a jelen körülmények között vállalta, az mindenesetre felelőssége tudatában nagy áldozatot hozott és ezért legalább annyit megérdemel, hogy bizalommal nézzünk munkája elé, (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) legalább is addig, amíg munkájának eredményeit lemérhetjük és megállapíthatjuk. Egyébként az elsőbbség jogát is vitatták a túloldalon. Ez a vita teljesen terméketlen. Nem érdekes azt vitatni, hogy ma már mindnyájunk által helyesnek elfogadott bizonyos elveket ki és különösen melyik politikai párt hangoztatott előbb. De ha már elsőbbségről van szó, meg kell állapítanom, (Pándi Antal: Egy évvel ezelőtt mást mondottak! — vitéz Lipcsey Márton: Már megint beszél?! — Pándi Antal ismét közbeszól.) hogy ezeket az elveket — legyünk igazságosak — nem is politikai párt hirdette és hangoztatta először. Meg kell állapítanom, hogy az ország gazdasági testületei, szorosabban mérnöki kara, évtizedekkel ezelőtt hirdette és követelte ezt a nagy célkitűzést és ezt a nagy munkaprogrammot és legutóbb, 1933-ban, amikor az ellenpárt nem is létezett még mai formájában, a mérnöki kar »Országrendezés« címmel (Keck Antal: Ez előadásnak jó, csak programúinak rossz! — Elnök csenget.) ezeket az elveket nemcsak kimunkálta, hanem megfelelő formában a kor44*