Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-178

Az országgyűlés képviselőházának 178. niszterekiök úrnak kellett volna előterjesz­tenie. Miért foglalkoztatjuk tehát a Házat ezzel a kérdéssel, amelyet íme most, mint szakprogrammot a pénzügyminiszter úr ter­jesztett elő? Hivatkoztak arra is, hogy egy expozé megtárgyalását rendes körülmények között az ellenzék szokta kérni. Quasi gyana­kodva hangzott el a kérdés, miért kértük ezt most mi? Nekem az az érzéseim, hogy erre egészen érthető és súlyos indokaink voltak. Vállaljuk a felelősséget, amiért mi kívántuk ennek az expozénak a tárgyalását, mert vállalnunk kell a felelősséget, mint kormányzópártnak azért is, ha ennek az expozénak a nyomán e terv végrehajtására sor fog kerülni. Sőt éppen azért, mert tiszteletben tartiuk a Ház tekin­télyét és határozatait, meg akarjuk tudni, mi­lyen ellenérvek hozhatók fel a pénzügyminisz­ter úr expozéjában felhozott tételekkel és meg­állapításokkal szemben. Meg kell állapítanom azt is, hogy az a kö­rülmény, miszerint ezt az expozét éppen a pénzügyminiszter úr tartotta meg csúcsminisz­téri minőségében, nem pedig a miniszterelnök úr, bír némi jelentőséggel, amelyre felhívom a t. Ház figyelmét. Az elmúlt ciklusokban — igaz — gyakran halottunk már hasonló meg­nyilatkozásokat, többnyire a miniszterelnöki székből. Nagyon jól emlékszem, hogy ezeknek a miniszterelnöki megnyilatkozásoknak éppen egyik legutóbbika az országban és a Házban kialakult lelkes hangulat után, esetleg hetek­kel utána, hűvösebb megvilágításba került éppen a pénzügyminiszter részéről, aki az obli­gát kijelentessél, amely szerint természetesen mindezek végrehajtására »a fennálló anyagi eszközök és lehetőségek teremtenek majd kere­tet«, szűkebb határok közé vonta a (miniszter­elnök által meghirdetett szép és nagyszabású programmot. Az, hogy ezt a programmot ép­pen a pénzügyminiszter úr terjesztette elő csúcsminiszteri minőségében, szerény megítélé­sem szerint jelen körülmények között különös hangsúllyal bír. Ezt a hangsúlyt aninál inkább értékelem, mert már a költségvetési expozéban elhangzottak olyan kijelentések, amilyenek bizony ritkán hangzottak el ebben a Házban. s akkor szürkén suhantak el talán füleink mellett, pedig megvolt a jelentőségük és irány­jelző fontosságuk. Ilyen volt a pénzügy­miniszter úrnak az a megállapítása, hogy ő nem a pénz, hanem a javak szerepét helyezi előtérbe, másfelől pedig a végrehajtás során nem a tőke, nem a rendelkezésünkre álló pénz mennyisége, hanem a termelő munka mennyi­sége fogja megszabni a végrehajtás kereteit (Ügy van! tJav p van! jobb felől.) Mélyen t. Ház! Akik tudnak olvasni a sza­vakban és akiknek nemcsak hathatós frázisok kellenek, hanem akik a szó értelme mögé is néznek, beláthatják, hogy ebben a megállapí­tásban a koráMn liberális-kapitalista ész­járással való teljes leszámolás foglaltatik. Ebben az foglaltatik, hogy a pénzügyminiszter úr magáévá teszi azt a gondolatot, amelyet régóta sokan hangoztatnak ebben az ország­ban, amely szerint a tőkének rendelkezésre kell állni, ha elvégzendő munka áll előttünk az országban, már pedig sok munka áll előt­tünk. Ennélfogva mi bízunk a pénzügyminisz­ter úrban, hogy ő ezeknek a tőkéknek fedeze­téről gondoskodni is fog, mert őt nem fékezik és nem bilincselik azok a korábbi tételek ós teóriák, amelyek, amint nagyon jól tudjuk, ülése IHl február 12-én, szerdán.. 279 igen sok nagy képzettségű, kiváló haladó gon­dolkodású pénzügyminiszterünket is, még az utóbbi időkben is, meglehetősen kötötték. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Mélyen t. Ház! Kifogás tárgyává tették, különösen ellenzéki oldalról azt, hogy tulaj­donképpen csak nagy irányokat adott a pénz­ügyminiszter úr és azt mondották, hogy ezt a módszert nem tartják kielégítőnek. Ezzel szem­ben megállapítom, hogy ha én magam pénz­ügyminiszter lennék, semmi körülmények kö­zött nem keverednék a mai helyzetben sem kül-, sem belpolitikai szempontból abba a hi­bába, 4 hogy mennyiségeket és időpontokat mondjak, egyfelől azért, mert nincsen az a mennyiség és az a közeli időpont, amellyel a mélyen tisztelt ellenzék meg lenne elégedve, másfelől azért, mert ilyen megállapításokra a mai körülmények között valóban nem sok le­hetőség van. Ezzel szemben magának az irány­nak megjelölése igenis lényeges és fontos és megállapítom, hogy az irányoknak ilyen mesz­sze távolba való egyenes kitűzése felelős hely­ről, az utóbbi időben ritkán történt meg. Ezen­kívül majd le is mérhetjük a konzekvenciákat és ezzel kapcsolatban hivatkozom Horváth t képviselőtársamnak ellenzéki álláspontja mel­lett is korrekt megállapítására, amely szerint ő és pártja nem előlegez bizalmat a pénzügy­miniszternek és megvárja, hogy mit fog telje­síteni. Mi ugyanezt tesszük ezen az oldalon, csak előlegezzük a bizalmat is: félév múlva, vagy egy év múlva mindenki megállapíthatja majd, hogy a kitűzött irányban haladtunk-e, igen vagy nem. Meg vagyok győződve róla, hogy a pénzügyminiszter úr ennek konzekven­ciáit nyíltan meg fogja mondani és le is fogja vonni. Elvégre csúcsminiszternek lenni a mai körülmények között egészen bizonyosan nem a legkellemesebb foglalkozási ágak közé tartozik és nagyon jól tudom, hogy a miniszter úr nem kapkodott ez után és még jobban tudom, hogy egy másik: fényes képességű és elsőrangú gaz­dasági tapasztalatokkal rendelkező férfiú, aki jelenleg az ellenpárton ül, ezt a megtisztelő állást és hatáskört elhárította magától. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) Ebből is látszik, hogy aki ezt az állást a jelen körülmények között vállalta, az mindenesetre felelőssége tudatában nagy áldozatot hozott és ezért legalább annyit megérdemel, hogy bizalommal nézzünk mun­kája elé, (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) legalább is addig, amíg munkájának eredményeit lemérhetjük és megállapíthatjuk. Egyébként az elsőbbség jogát is vitatták a túloldalon. Ez a vita teljesen terméketlen. Nem érdekes azt vitatni, hogy ma már mind­nyájunk által helyesnek elfogadott bizonyos elveket ki és különösen melyik politikai párt hangoztatott előbb. De ha már elsőbbségről van szó, meg kell állapítanom, (Pándi Antal: Egy évvel ezelőtt mást mondottak! — vitéz Lipcsey Márton: Már megint beszél?! — Pándi Antal ismét közbeszól.) hogy ezeket az elveket — legyünk igazságosak — nem is politikai párt hirdette és hangoztatta először. Meg kell állapítanom, hogy az ország gazdasági testü­letei, szorosabban mérnöki kara, évtizedekkel ezelőtt hirdette és követelte ezt a nagy célki­tűzést és ezt a nagy munkaprogrammot és legutóbb, 1933-ban, amikor az ellenpárt nem is létezett még mai formájában, a mérnöki kar »Országrendezés« címmel (Keck Antal: Ez elő­adásnak jó, csak programúinak rossz! — El­nök csenget.) ezeket az elveket nemcsak ki­munkálta, hanem megfelelő formában a kor­44*

Next

/
Thumbnails
Contents