Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-178

274 Az országgyűlés képviselőházának 178. kát meg kell indítanunk az egész vonalon, akármilyen áldozatba kerül is. A pénzügyminiszter úr említette, hogy az ármentesítési társulatok államosítása küszöbön áll. 1922-ben tett kamarám egy ilyen felterjesztést a kormányhoz, tehát már 18 évvel ezelőtt éreztük azt, hogy lehetetlenség az, hogy az ármentesítés költségeit kizárólag csak az érdekelt birtokosság fizesse, amikor ez országos ügy és az ország közgazdasági életének roppant fontos kérdése. Végtelenül örülök, htogy ez a gondolat testté lesz és hiszek abban, hogy a központosító munkában, amelybe majd bekapcsoltatnak ezek az ármentesítő társulatok, még azt a másik nagy problémát is meg lehet oldani, hogy nyáron öntözővizet tartsanak a csatornádban, hogy öntözni is lehessen a csatornák mentén lévő területeket. Feltétlenül beszélnem kell a mezőgazdasági munkásság kérdéséről. A pénzügyminiszter úr gyönyörűen mondotta, hogy a munka nemcsak jog és nemcsak kötelesség, hanem nemzeti feladat teljesítése. En is azt mondom, hogy hiába próbálunk ebben az országban termelni, ha a mezőgazdasági munkások nem tadjfák munkaerejük legjavát ehhez a munkához, ha a cukorrépa kiszedése közben abbahagyják ármunkát, ha a leszerződött cselédek és summasok otthagyják a munkát. Nem lehet így boldogulni. A szerződés kétoldalú, (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) ez köti a gazdát és köti a munkást is. Ha valamely munkaadó elküldi a munkást, rajta elverik a port, de a munkás ellen nincsenek rendszabályok. Ez alkalommal tehát innen is kérő szóval fordulok a mezőgazdasági munkássághoz: vegyék ki részüket a nemzet újjáépítésének munkájából. Vegyék ki részüket, mert a munkaadónak nem sok a tíz pengő napszám, ha azért tíz pengő értékű teljesítményt kap. Hogyan fizessük a napszámot, ha állandóan emelkedik a munkabér összege, a munkateljesítmény pedig mindig csökken? így nem lehet az országot megmenteni és nem lehet a termelést fejleszteni. A munkaetikát vissza kell állítani. Az ínségmunka kiölte az emberekhői a munkaetikát. Ezt vissza kell állítanunk, bármibe is kerül, mert e nélkül a mezőgazdasági termelést nem tudjuk arra a fokra emelni, amelyre mindnyájan akarjuk. Tisztelettel kérek egy negyedóra meghosszabbítást! Einök: Méltóztatik a kért negyedóra meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a negyedórás meghosszabbításhoz hozzájárul. Gesztelyi Nagy László: T. Ház! A részletkérdések közül csak egypárral kívánok itt, az idő rövidsége miatt foglalkozni. Itt van például a kukoricatermelés kérdése. Lehetetlenség, hogy nekünk kukoricából ne legyen mindenkor feleslegünk. Összeállítottam 15 esztendő forgalmi adatait a kukoricára vonatkozólag. Kilencvenmillió pengőt kitevő érték az, amit behoztunk és százharmincnégy millió érték az. amit kivittünk, tehát körülbelül negyvenmillió érték az, amit tizenöt év alatt a kukoricából behoztunk. Az a bizonytalanság, amely sokszor veszélyezteti a takarmányozást s az állathízlalás kérdését, nem lebeghet állandóan fejünk felett. Nekünk igenis keresztül kell vinnünk azt, hogy a kukoricakapálás ne kétszer, hanem háromszor vagy négyszer történjék meg. (Helyeslés.) Nagyszerű eredmények vannak már ebben a tekintetben; kísérletek igazolják azt, hogy a kétszeri kapáláson felül még egy-két kapálás 25—30%-kai javítja a terméshozamot, ülése 19H február 12-én, szerdán. Óriási kiviteli lehetőség van a kukorica előtt, így érdemes vele foglalkozni. A kukorica ma már az egész világpiacon óriási nagy területet foglal el, sokkal nagyobbat, mint az elmúlt esztendőkben. Hiszen például 1913-ban a világpiacon a búzának a kukoricához viszonyított százalékaránya azt a képet mutatta, hogy 74% volt búza és 26% kukorica, 1937-ben azonban a búza százalékaránya már leszállott 54%-ra, a kukoricáé pedig felemelkedett 46%-ra. Ez azt mutatja, hogy a kukorica a világpiacon is évről évre nagyobb pozícióhoz, nagyobb szerephez jut. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) A burgonyáról csak egy-két szót akarok szólni. Ez egyetlen termelési águnk, amelyben még Romániánál is lejjebb vagyunk. A mi burgonyatermő területeink kiválóan alkalmasak a burgonyatermelésre és mégis ez az eredmény. Miért van ez? Sok minden oka van ennek, nem akarok róla beszélni, de ezt a kérdést is meg lehet oldani. A vezetésem alatt álló mezőgazdasági kamara esztendők óta versenytermelést végez Olaszország mintájára. Hatalmas munkát indít meg a kapásnövényeknél és mondhatom, hogy azok, akik kiválnak. — díjazzuk és jutalmazzuk őket — gyönyörű eredményt tudnak elérni. Csakhogy ezek szórványos jelenségek. En nem rettennék vissza, t. Ház, akkor, amikor az ország érdeke forog itt kockán, attól sem, hogy kényszerrendszabályokat alkalmazzunk azokkal szemben, akik nem akarnak bekapcsolódni teljes erővel és lélekkel ebbe a termelésfejlesztő munkába. (Helyeslés .jobbfelől.) Ugyanígy vagyunk a kisemberek zöldséges főzeléktermelésével. Nagy fájdalmam nekem, amikor látom, hogy a tanyai kis magyaroknak nincsen eltéve télire káposztája, paradicsomja, zöldsége, babja és efféle terménye. Ezért egyoldalú a táplálkozásuk. Most nem foglalkozom bővebben ezzel a kérdéssel, de az ország minden részén járom a tanyákat és szomorúan látom, hogy az asszonyok inkább ülnek és beszélgetnek, mint hogy a konyhakerti dolgokkal foglalkozzanak. (Ügy van! Ügy van! — Taps a középen.) Pedig ezekkel a dolgokkal is foglalkozni kellT. Ház! Az állattenyésztés szempontjából csak két dolgot akarok megemlíteni. Bármibe kerül is,^ le kell küzdeni a sertésvészt. Esztendőnként 6—7 millió kár éri a mezőgazdaságot azzal, hogy^ sertésvész üt be. Meg kell próbáim az oltótelepek létesítését. Sajnos, eddig az állatorvosok akadályozták meg ennek a munkának á keresztülvitelét. Ugyanilyen fontosságú a baroanfivész elleni védekezés is. Hiába próbál a kamara mindent elkövetni, hogy képezzenek ki állatorvosokat a baromfivész ellen, nem tudjuk elérni, hogy legalább 2—3 állatorvos legyen így kiképezve, akik azután a baromfivész ellen fel tudják venni a küzdelmet. A baromfitenyésztés lenézett foglalkozás, pedig ezen a réven 50—80 millió pengő jön be az országba és félenmyit, még körülbelül 30—40 millió pengőt jelent az, ami baromfit itfchon fogyasztunk el, de a földmívelésügyi minisztériumiban nincsen egy baromfitenyésztési ügyosztály sem, amely ezzel a kérdéssel foglalkoznék.. Pedig az ország termelésében a 'baromfitenyésztés szociális szempontból is nagyjelentőségű, mert kisembereknek ad kenyeret, kisemberek foglalkoznak veleItt említem meg éppen csak pár szóval, hogy mennyire fontos a hűtőházak és a vágó-