Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-178

Az országgyűlés képviselőházának 178. hidak kérdése. Feltétlenül meg kell valósítanunk a vágóhidak modernizálását, mert óriási értékek mennek ma veszendőbe közellátási szempontból is a vágóhidakon. Csak példaképpen említem, hogy szőlőmagiból olaj készítése ma már kikísérletezett munka, ezt tehát meg kell valósítani. Mintegy 30.000 métertmázsa olajat tudnánk a szőlőmagvakból egy esztendő alatt nyerni, ha ezzel komolyan foglalkoznánk. Itt van azután a cellulózé kérdése. Ezt először kukoricaszárból, később vízinövényekből, még^ később somkoró szárból, paradiosomszárból és más hasonlókból kísérletezték ki. Ez az előállítási mód sajnos neim indul meg olyan mértékben, mint ahogyan meg kellene indulnia. T. Képviselőház! Ne feledkezzünk meg a háziipar fellendítéséről sem. Ennek óriási jelentősége van. A kisemberek falun ezzel el tudják tölteni idejük nagy részét és egy kis jövedelmet is tudnak ilyen módon szerezni. Igen t. Ház! Ki kell küszöbölni a közvetítő kereskedelmet, — amint a pénzügymiiniszter úr mondotta. Háromezer textilnagykereskedő drágítja az árakat ebben az országban« Mindent el kell követnünk abban az irányban, hogy a fogyasztó közvetlenül jusson az áruhoz és ne drágítsák meg az árakat a közvetítő kezek és a munka nélkül élők. Az egész vonalon meg kellene ezt a kérdést oldani. (fJgy van! jobbfelől.) Itt van a kisiparosság nyomorult, nehéz helyzete. (Ügy van! jobbfelől.) Nincs nyersanyaga. (Ügy van! jobbfelől.) Mi lesz a faluval, ha a kisiparos nem tud nyersanyagot kapni? A falu kisiparos nélkül nem élhet meg, mert — hogy úgy fejezzem ki magamat — össze.van házasodva vele. Feltétlenül támogatnunk kell tehát a kisiparosokat. (Ügy van! Ügy van! Jobbfelől.) A közlekedés (kérdéséről szólva, az utakat és a vasutakat feltétlenül minden erővel fejlesztenünk kell, de fejlesztenünk kell a hajózást is. Néhány évvel ezelőtt könyvet írtam a tiszai hajózás kérdéséről, amelyet szintén meg lehet oldani. Itt van például a magyar tengeríhajózás kérdése. Magyarországnak ezidőszerint csak 25.000 tonnatartalmat kitevő tengerhajója van. Ezt is ki kellene fejleszteni. Jugoszláviának 387.000, Rómániának 101.000, Bulgáriának pedig 17.000 tonnatartalmú tengerhajója van. Essen a téren szintén nagy lehetőségek állnak a közgazdasági élet előtt. (Pándi Antal: Akkor, amikor eladjuk az oroszoknak a hajókat! — vitéz Lipcsey Márton: Mi az, kérem? Szakértelem! — Zaj. — Elnök csenget.) Néhány szót kívánok szólni a mezőgazdasági szakoktatásról ie. Mindennek az alfája és ómegája a tudás. Tudni kell! (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ezer és ezer módon, kísérletekkel, mintagazdaságokkal, tanfolyamokkal, iskolákkal mindent el kell követnünk, hogy a kisember megfelelő tudáshoz jusson, hogy haladni tudjon és meg tudja oldani azokat a feladatokat, amelyeknek megoldását ma a nemzet érdeke nekünk parancsolja. T. Ház! Befejezésül a mezőgazdasági kamarákról akarok néhány szót szólni. (Halljuk! Halljuk! jobfelől.) Meg, kívánom állapítani, hogy ezt a programmot a mezőgazdasági kamarák nélkül nem tudjuk megoldani. (Ügy van! jobbfelől.) Ezért felajánlom az egész kamarai szervezet hűséges, becsületes munkáját. (Helyeslés jobbfelől. — Pándi Antal: A kamarát át kell alakítani! — vitéz Lipcsey Márton: ülése 19U1 február 12-én, szerdán. 275 Nem ért maga ahhoz! — Pándi Antal: Többet, mint maga! Levelezőtagja voltam neki! — vitéz Lipcsey Márton: Elég volt már! — Zaj. — Elnök csenget.) Elnök: Kérem, méltóztassanak ezeket a közbekiáltásokat abbahagyni és a parlamenti illemnek megfelelően viselkedni. (Pándi Antal: A szakértelmemet kétségbevonja!) Kérem, méltóztassanak csendben maradni, akkor senki sem fogja a szakértelmét kétségbevonni. (Élénk derültség. •— vitéz Lipcsey Márton: Ebben van valami!) Gesztelyi Nagy László: Itt van a mezőgazdasági kamarák munkája. Állítom, hogyha 15 évre visszamenőleg előszednék azokat a felterjesztéseket, tervezeteket, elaborátumokat, amelyeket a mezőgazdasági kamarák a mezőgazdasági termelés fejlesztése érdekében készítettek, akkor azokból olyan programmot lehetne összeállítani, amelyen az egész kormányprogramul nyugodtan elindulhatna. Mégegyszer örömömnek adok kifejezést, hogy a pénzügyminiszter úr hatalmas és mindent átfogó expozéja alkalmat adott nekem arra, hogy ezt a néhány gondolatot elmondhassam. Midőn a kamarák munkásságát ennek a célnak a megvalósítására ismételten felajánlom, úgy érzem, hogy ezt a munkát. r amelyet a kormány végezni szándékozik, áldás, eredmény, boldogulás és fejlődés fogja követni. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot sokan üdvözlik. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, a jobboldalon! Szólásra következik? Spák Iván jegyző: Kóródy Tibor! Elnök: Kóródy Tibor képviselő urat illeti a szó. Kóródy Tibor: T. Ház! A pénzügyminiszter úr programmjának vitájánál feliratkozottak nehéz helyzetét megkönnyíti az, hogy az eddig felszólalt kormánypárti és ellenzéki képviselők bőven foglalkoztak már a kérdésnek majdnem minden részletével. A kormánypártiak védték, az ellenzékiek támadták. (Müller Antal: Ez a hivatásuk!) Volt olyan eset is, amikor kormánypárti támadta és ellenzéki védte. Ennek ellenére szükségesnek tartom, hogy néhány olyan megjegyzéssel, amely az eddig felszólaltak szavaiban talán nem fordult elő, a magam réiszéről is hozzájáruljak ennek a vitának teljessé tételéhez. A pénzügyminiszter úr azt a feladatot jelölte meg beszédében, hogy azokat a célkitűzéseket, amelyeket, mint ő mondotta, az eddigi miniszterelnökök vagy kormánytényezők egyike-másika már . túlnyomórészben hirdetett és a nemzet elé terjesztett, egységes szempontok szerint összefogja, egységes tervek keretébe állítsa és ez^ által megvalósíthatóvá tegye. Mert a pénzügyminiszter úr szavaira hivatkozom, midőn megállapítom, hogy ezek a célkitűzések nem az igen t. pénzügyminiszter úr egyéni munkájának eredményei, nem a pénzügyminiszter úr találmányai, hiszen ezek olyan nagyvonalú általánosságban mozgók voltak, amelyek a Gömbös Gyula-féle 95 pontos programmtól kezdve és visszamenőleg azelőtt is, évtizedek óta majdnem minden kormány programmjában szerepelnek. Ez természetes, mert hiszen ezekben a célkitűzésekben csupán olyan sza^ vak fordultak elő, hogy például gondoskodni kell a szociális jólétről. Aki ezt nem írja alá, az nem magyar ember. Csakugyan, gondoskodni kell a szociális jólétről, emelni kell a