Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-178

Az országgyűlés képviselőházának 178. alját, a Felvidéket, a keleti ás erdélyi részeket. (Bocsáry Kálmán: A Hangya minden eL ismerést megérdemel!) T. Ház! A háborús kényszergazdálkodás nagyon sok vonatkozásban üdvös, mert sokszor olyan problémák megoldására kényszeríti az egyes nemzeteket, amelyeket maguktól esetleg nem tudnának, vagy nem akarnának megoH'anú Itt van például — emlékezünk olvasmányainkból — a napóleoni .háború alatti kontinentális zárlat, amelynek lett a következménye a répacukor előállítása. Magyarországon éppen a napóleoni háborúk alatt kezdték a rizst éls a .gyapotot termelni. A kontinentális zárlat feloldásával ezek termelése azután később megszűnt. Ma ÍB a vegyészeti ipar, a hadiipar, de a mezőgazdaság is. a kényszerhelyzet következtében olyan munkára kényszerül és olyan cselekedeteket hajt végre, amelyek a háború szülte kényszerhelyzet következtében kétségkívül előreviszik az egész közgazdaságot, az ipart és a mezőgazdaságot is. Kétoldalú az a Programm, amelyet a pénzügyminiszter úr előterjesztett. Az egyik a jelenlegi helyzetre, a háborús viszonyokra alkalmaztatik, a másik a háború utáni viszonyokra. A háborús viszonyokra, a jelenlegi helyzetre itt a legutóbbi napokban számos nyilatkozat hangzott el. Az első a vízkérdés megoldása. Kerüljön akármennyibe, ezt a kérdést meg kell ennek az országnak tavasszal oldania. (Űffv van! Ügy van!) A másik kérdés a vetőmagkérdés. Nagyon sok terület fog felszabadulni nagyon későn, amelyekbe már nem tudunk vetni szokásos veteményeket. Gondoskodni kell tehát olyan vetőmagvakról, mint a japán köles, a rendes köles,, a pohánka stb., amelyeket akkor is tudunk vetni, amikor már némileg elkéstünk. Próbáljunk olyan takarmánymagvakat is vetni, amelyeket később m lehet, mert minden elvetett mag érték és kincs a nemzet jövőjére vonatkozólag. A másik kérdés a háború utáni progi'amm. Itt szeretném megemlíteni azt, hogy 1918-ban volt Magyarországon egy átmenetgazdasági minisztériJum. amelynek irattárában — ha az meigvan — nagyon sok üdvös és értékes anyag van felhalmozva. Emlékszem rá gazdaszövetségi titkár koromból: egyik gyönyörű tervet a másik után készítettük ós adtuk be ide. Ezeket a sárgult és fakult írásokat jó volna előböngészni. Sok gondolat és eszme kerülne ezekből felszínre, amelyeket esetleg meg is lehetne valósítani. T. Ház! A pénzügyminiszter úr beszédének elején a földkérdésről szólt. Én itt két szempontból kívánok a ; földről szólni. Először is a terméketlen területeket termővé kell tenni, bármilyen áldozatok árán is. A föld ebben az országban nem lesz több, a lakosság pedig szaporodik. (Felkiáltások a sdélsőbaloldalon: Régen mondjuk!) Mindent el kell tehát követnünk, hogy ezen a téren minél nagyobb eredményt érjünk el. Ebben az országban a földadó alá nem eső terület 1,226.000 katasztrális hold. Ezenkívül egy pengős, vagy egy pengőnél kevesebb kataszteri tiszta jövedelemmel bíró föld van 129.000 katasztrális hold. Ezek azok a területek, amelyeknek művelését minden erő; vei és eszközzel kézbe kell vennünk. Megéri azt is, hogy egy hatalmas nemzeti kölcsönt adjunk össze ennek a óéinak megvalósítására, mert a magyar jövendő függ attól, hosry egymillió holdat be tudjunk ezen a téren is állíülése 1941 február 12-én, szerdán. 273 tani a nemzeti termelés szolgálatába. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Az igazgatósági tagságok jövedelméből! — Egy hang a jobboldalon.- Ne zavarják!) Szomorú az, hogy amíg az utóbibi 50 esztendő alatt Magyarország lakossága 44%-kai szaporodott, addig az adó alá nem eső területek is nöivekedtek. Tíz év alatt, 1925-től 1935-ig, több mint 30.000 katasztrális holddal szaporodott ebben) az országiban a földadó alá nem eső terület. T. Ház! Kimondottuk, hogy a föld a nemzeté. Ha ez így van, akkor kötelessége mindenkinek ezt a mandátumot, amelyet a nemzettől kapott, azáltal, hogy birtoka van, a tőle telhető legjobb gondossággal, odaadással és felelőséggel gondozni, mert ez a föld a nemzetnek új értéket tud előállítani új termelést indít meg minden tavasszal. De ezért szükséges az is, hogy az a földreformtörvény, amelyet a muilt esztendőben alkottunk meg, minél előbb olyan arányú végrehajtáshoz j ásson, hosry azok a hatalmas és még ma is óriási kiterjedéssel bíró birtokok lassanként tömegesen kerüljenek át a becsületes, derék kis magyaroknak birtokába. (Helyeslés.) Ezúttal is ki akarom jelenteni azt, hogy a magyar kisgazdát akarata ellenére is boldogítani kell. A magyar kisgazda nem tudja, mi az érdeke, éppen ezért annak az irányításnak, amely a miniszter úr Programmjában foglaltatik, igenis minden módon érvényt kell szerezni. Huszonöt esztendeje kísérem figyelemmel a mezőgazdasági termelés változásait és szomorúan kell megállapítanom, hogy huszonöt esztendő alatt a magyar mezőgazdasági termelés nem fejlődött. Átnéztem az elmúlt tizenöt esztendőnek Európa minden országára vonatkozó adatait, Portugáliától Görögországig, Olaszországtól Finnországig és megállapítom, hogy mindenütt kétirányú hatalmas munka indult meg. Az egyik a termőterületek kiszélesítése^ a másik a termésátlagoknak növelése érdekében. Nálunk ezen a téren kevés történik. Nálunk nem gondolunk arra, hogy a földnek kincsei korlátozottak, nem kiapadhatatlanok. Évenként a trágya helytelen kezelésével 7000 vagon nitrogén pusztul el ebben az országban s a búzával annyi foszfort vessünk ki a földből, amennyi az esztendei értéke a búzának. Ez nem mehet a végtelenségig. Vissza is kell adni ^annak a földnek trágya formájában a táperőt, amellyel az a föld aztán bennünket el tud látni. T. Ház! Itt lép előtérbe a miniszterelnök úrnak a nagyszabású Programm ja, amelyet 1940 december 3-án mondott a talajt'elvételekről, a talajtérképezésekről. En itt nagyon kérem a pénzügyminiszter urat, hogy erre a Célra a talajjavító központi bizottsáig elnökének, Kreybig Lajosnak azt az Összeget, amely ennek a munkának elvégzéséhez szükséges, méltóztassék rendelkezésére bocsátani. T. Ház! Itt vannak az adómentes földek között a szikes területek, a homokos és vadvizes területek. Hatalmas munkának kell itt megindulnia az egész vonalon és éppen azért csodálkoznom kell azon, bogy a vezetésem alatt álló mezőgazdasági kamara egy szikes összetételű gazdaságot bérelt ki, pénzünk is van hozzá, hogy itt a munkát megindíthassuk, de a földmívelésügyi miniszter úr nem hagyta jóvái a költségvetésnek ezt a tételét, pedig állítom, hogy ez kamarai feladat és ezt a mun-