Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-177

Az országgyűlés képviselőházának 177. azokat a munkástöimegeiket, amelyek részben ott várnaiak helyiben, s azokat, amelyeket egyes szikes vidékekre más területekről kell áthozni. (Rapcsányi László: Mégis kell menetrend!) T. Képviselőház !^ A szikes talajjavítás problémájának leglényegesebb, legkardinálisaibb, szinte azt mondhatnám, egyetlenegy pontja azok előtt, akik ezzel a kérdéssel gyakorlatilag foglalkoznak, a hitel biztosításának kérdése s ezért nagyon örültem, hogy a (miniszter úr ezt beszédében világosan és határozottan kilátásba helyezte, (Matolcsy Mátyás: Na, mennyit ad rá? — Derültség a szélsőbaloldalon.) mert azokon a vidékeken, ahol eddig is végezték kisebb mértékben ezt a munkát, az ottélŐ gazdák kérése az, hogy megfelelő olcsó (hitelt bocsásson nekik az állam rendelkezésre, és még egyet kérnek: azt, hogy ne büntesse őket azzal, hogy a megjavított földet mindjárt magasabb kataszteri kategóriába emeli. Az én kérésem még az volna, hogy amint adott az állam Budapestén tatarozasi adókedvezményt, (Ügy van! tjgy van!) ugyanúgy részesítse adókedvezményben ezeket a megjavított földeket is. {Elénk helyeslés. — Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Meglesz!) A tagosítás kérdéséről előttem szólott képviselőtársaim beszéltek. A belvíziszabiályozás és ármentesítés problémájáról legyen szabad megjegyeznem azt, hogy az ár mentési tő társulatok államosítása a legsürgősebb feladatok egyike nemcsak abból a szempontból, hogy bizonyos rendszertelenség van így és az egyes társulatok ^szinte külügyminiszterekkel érintkeznek egymással, de a közérdeket is csak úgy lehet biztosítani, ha ezek a társulatok államosíttatnak. Hiszen vannak egyes társulatok, ahol egy nagybirtokos dominálja az egész táírsaság ügyvezetését és nem mindig a közérdek szempontjai, de egyes helyeken tisztán közérdekellenes módon, a nagybirtok szempontjai érvényesülnek. A miniszter úr beszélt az ármentesítési terhek arányosításáról. Ezt sem lehet másképpen keresztülvinni, mint csak a társulatok államosításával. Az ármentesítés terheinek 80%-át a tiszai társulatok viselik és ez a 80% teljes egészében az amúgyis szegényebb és a legelhagyatottabb tiszántúli lakosságot sújtja. Ez a kérdés pedig országos probléma és lehetetlen, hogy egy táj, amely amúgyis sokszor f van sújtva, viselje ennek a kérdésnek a költségeit. A miniszter úr beszélt a föld termőerejének fenntartásáról és növeléséről. Nagyon helyesen jegyezte meg Matolcsy Mátyás igen t. kénviselőtársam azt

v hogy ezen a tavaszon mérhetetlen fontossággal bírt volna eey műtrágya-akció, amely egyedüli eszköze ebben az évben a termelés mennyiségi megnövelésének. Magának a földmívelésügyi minisztériumnak kimutatása szerint őszi vetésterületünk 30%kal kevesebb a rendesnél és itt már más eszköz, mint magának a bevetett terület termésének megnövelése, nem áll az ország rendelkezésére. Még mindisr nem lenne késő.^ a fejtrágyázást rnéor mindig el lehet végezni. (Xjoy van! a szélsőbaloldalon, — Egy hana balfelől: Üayis május végén szokás ez! — Börcs János: Mégis eljutunk egy célhoz!) Tisztelettel kérek 10 perc meghosszabbítást. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja, Tildy Zoltán: Az egyik legsürgősebb feladat ennek az akciónak sürgős keresztülvitele. ülése 19hl je bruár 11 -*ém,, kedden. 251 A miniszter úr az istállótrágya kellő kezeléséről és felhasználásáról is beszélt. -Az Alföldön ez nagyon súlyos probléma. Az állatok jórésze benn van a községek belterületén. Az utak járhatatlanok, egyes egész nagy tanyai központok és területek megközelíthetetlenek. Az én községemben van olyan 3000 hold, amelynek a termése még ma is kint van, még a cukorrépa is ott van, mert a rossz időben négyes-, hatosfogatú üres szekerekkel sem lehetett végigmenni ezeken az utakon. Rendes útrendszer nélkül ott lent az Alföldön lehetetlen emelni a gazdaság nívóját. A Dunántúl aránylag^ jobban el van látva utakkal, több község lévén, a községek összeköttetése fontosabb feladatnak látszik, de a 45—50—100—120 ezer holdas alföldi határokon éppen olyan fontos az úthálózat kiépítése, mint a dunántúli kisebb községek összeköttetése. Ha a trágya otthon pusztul el, vagy ha megszárítva feltüzelik, vagy miáir a szalmát tüzelik fel, akkor lehetetlenség itt intenzívebb gazdálkodást bevezetni. Az útrendszerrel, kapcsolatban hadd hívjam fel a miniszter úr figyelmét arra, hogy azokon a helyeken, ahol a drága útépítést meg

: kezdeni most nem lehet, meg kellene fontolni a gazdasági kisvasutak építésének a kérdését, mert ezek éppúgy megoldanák azokat a problémákat, amelyek itt felmerülnek, mint maga az út. Tudtommal a gazdasági kisvasút építése kevesebbe kerül, mint az útépítés^ s ezeken a munkásokat kiszállítani és beszállítani éppenúgy lehet, mint az utakon. A miniszter úr beszélt az intenzívebb művelési ágak bevezetéséről. Legyen szabad itt a Ház előtt hangsúly óznom azt, hogy bizonyos szempontból új felfogással találkozunk, mert eddig a rendszer az volt, hogyha valaki áttért egy extenzívebb művelési ágról egy intenzívebb művelési ágra, rögtön megkapta a büntetését a magasabb adó kivetésében. Még meg sem. várták, hogy a gyümölcsös teremni kezdjen, magasabb adót kellett a föld után fizetni, úgyhogy itt az eddigi rendszeribein ebben a tekintetben az államnak bizonyos elriasztó tevékenységét láttuk. Örömmel hallottam a miniszter úr beszédében, hogy új irányra tér át és kedvezményeket helyez kilátásba azoknak, akik értékesebb és intenzívebb termelésre térnek át. De ezt a kérdést is végeredményben a helyes árpolitika és értékesítési politika tudja csak megoldani. Néhány szót szeretnék még az állattenyésztésről mondani. Egyetértve azzal, amit ezekről a kérdésekről Jurcsek Béla igen t. képviselőtársam mondott, hangsúlyozom, hogy az állattenyésztés kérdésénél is az ár problémája a domináló. (Úgy van! a baloldalon.) Akik gyakorlatilag foglalkoztak állattenyésztéssel vagy hizlalással, azok szörnyű nehézségekkel állottak szemben az elmúlt esztendők sorám«. • Volt esztendő, amikor a sertésnevelés és tenyésztés is teljesen deficites volt, a kisemberek a malacokat a vásárokon eresztették el, mert eladhatatlanok voltak, vagy 2—3 pengő volt egy elválasztott malac. Természetesen lecsökkent az állatállomány, mert ilyen körülmények között rentábilisan és tervszerűen gazdálkodni nem lehet. A legelső dolog, igen t. miniszter úr, amit az állattenyésztés és hizlalás terén ki kell küszöbölnünk, az a mérhetetlen áringadozás, amelyet az elmúlt esztendők során láttunk. (Úgy van! a baloldalon.) Figyelembe kell vennünk azt, hogy jól gazdálkodni, gazdaságot fejleszteni csak akkor lehet, ha a 40*