Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.
Ülésnapok - 1939-177
ülése 19Ul február lí-én, kedden. 247 Az országgyűlés képviselőházénak, L77. (Ügy van!^ ügy van! a szélsőbaloldalon. — (Rapcsányi László: Hozzá sem akarnak fogni!) T. Ház! Azt hiszem, hogy azok után az idézetek titán, amelyekkel néhány szóval ismertettem az említett országoknak nagy terveit és az azok végrehajtására mozgósított pénzügyi és egyéb erőket, világosan áll előttünk az, hogy a pénzügyminiszter úrnak, illetőleg a csúcsminiszter úrnak a prograuimjáról, amely hivatva lett volna ismertetni Magyarországgal a nagy, átfogó magyar tervgazdálkodás alapjait, szomorúan kell megállapítani, hogy bár beszédében sok minden volt, mégis esak egyetlen egy konkrétum volt, az* hogy a kormánynak és neki nincsen nagy, átfogó terve a tervgazdálkodásra. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Maróthy Károly: Ez vOlt a konkrétum!) Ez a konkrétuma ennek a 'beszédnek és nem kétséges, hogy lia az ember mégegyszer nyugodtan végigolvassa és keresi a nagy terv felépítését, módozatait, akkor — egészen őszintén mondom — azt a benyomást szerzi, hogy az egyes gazdasági minisztériumok és szaktárcák vezetőinek költségvetési beszédeiből a közhelyek vannak egymásmellé állítva. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások jobbfelől: Ugyan! Ugyan!) Lehet, hogy ez nagyon durva kritika, {Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) de ez a tiszta valóság. Ezekután rá ikíváinok mutatni a beszéd megállapításaira és ezzel szemben azokra a konkrétumokra, amelyeket hallani szerettünk volna. Az igen t. miniszter úr három részre osztotta a programmot. Azt mondta, hogy először a Eáborus időkre szóló programmot kell elkészíteni, másodiknak az átmeneti gazdasági programmot jelölte meg, harmadiknak pedig azt a bizonyos háborúutáni ideális programmot említette. Én figyelmesen kerestem beszédében azt, hogy mi a háborús Programm, de erre vonatkozólag egyetlenegy szót sem láttam sehol. De nem láttam az átmeneti gazdasági programmot sem és az ideális programmra vonatkozólag sem találtam semmit ebben a beszédben. Az igen tisztelt miniszter úr azzal kezdte, hogy Magyarországon a termelést fokozni kell. Ez elemi tétel, ez az életszínvonal és az egész ország felemelkedésének egyik alapvető kérdése. A miniszter úr ezt úgy fejezi ki egyikmásik megállapításálban, hogy a munka menynyiségi és minőségi megszervezése, racionalizálása és felfokozása, tehát a terv legfontosabb célkitűzése, erről -kell a tervnek legelsősorban, gondoskodnia. Mi nagyon szeretnők tudni, hogyan gondoskodik ez a terv ennek a nagyfontosságú kérdésnek a megoldásáról, mert erről egy szót sem hallottunk. A továbbiakban nagyon helyesen mondja a miniszter úr, — és ezt Jurcsek Béla igen t. képviselőtársam is hangsúlyozta — hogy ennek az országnak és a mienkéhez hasonló struktúrájú országoknak az emelkedése egyedül és kizárólag a mezőgazdasági termelés fokozásával és átszervezésével érhető el. Erre vonatkozólag mit mondott még a csúesminiszter úr? Elsősorban azt hangsúlyozta,, hogy a földből mindazt elő kívánjuk teremteni, amit termőereiének fenntartása mellett egyáltalában elő lehet belőle teremteni. Arról azonhan, hogy ez hogyan történik, semmiféle konkrétumot nem hallottunk, sőt erre vonatkozóan még csak iránymegielölés sincs ebben a nagy átfogó programniban. (Kóródy Tibor: Dodonai csúosprogramm!) Azután kifejtette a miniszter úr, hogy ennek útja először az, hogy a kopár, homokos, nem termő területeket, legelsősorban pedig a szikes területeket fel akarjuk javítani, hogy azok termőterületekké váljanak. Azt is közölte a miniszter úr, hogy sajnos, ezek a területek 600.000 holdra rúgnak. Ezt mi nagyon jól tudjuk, de hol van a programon, hogy hány holdat, mekkora összeggel, hány év alatt kívánnak termővé tenni? (Ügy van! Ügy van! a szélső baloldalon. — Kóródy Tibor: Már Bethlen alatt akarták! — Keck Antal: Amíg ez nincs meg, addig nem ér semmit az egész beszéd! — Zaj 'és ellenmondások jobbfelől. — Elnök csenget.) A második tétel az, és azt minden szakember tudja Magyarországon, — sőt ma már a társadalom is tudja — hogy a mezőgazdasági termelésnek egyik legfőbb és legfontosabb feltétele, amelyről'' Jurcsek képviselőtársaim is szólt: a tagosítás. Erről a pénzügyminiszter úr igen sokat és igen szépen beszélt, mondván, hogy 23%-kai emelkedik a termelés színvonala a tagosított községekben, arról azonban már egy árva szót sem szólt a pénzügyminiszter úr, hogy hány községben és milyen költséggel kívánunk tagosítani. Oltay proífesszoir úr éppen most tett közzé' egy hivatalos kommünikét arról, hogy az elmúlt öt ^ esztendő leforgása alatt összesen húsz községben tagosítottak. Én közvetlenül a kommüniké közzététele után felkerestem a professzor urat. mert egyenesen megdöbbentett ez a közlés. Évenként tehát átlag 4 községben tagosítottunk, ugyanakkor pedig- itt nagy kijelentések hangzanak el arról, 'hogy a magyar agrártermelés színVonala emelésének ez az útja. Azt is tudnia kell az igen t. miniszter úrnak, hogy több mint 2500 község kívánná a taj gosítást és többszáz községnek erre vonatkozó kérvénye fekszik bent a minisztériumban, tehát nem a nép nem akarja a tagosítást, hanem úgy áll a dolog, hogy közigazgatási, pénzügyi és műszaki erők hiányában egyenesen nem haitiák végre a tagosítást. Azt szerettük volna hallani, vájjon hogyan kívánják beleilleszteni ebbe a nagy tervbe ezt a rendkívül nagyfontosságú kérdést, mert csupán annak JeszÖgezése, hogy a tagosítás jó. nem elegendő 1 , mert hiszen ezt mindenki tudja az országban. (Maróthy Károly: Tyúkhúst enni is jó!) És hogy a megoldás gyakorlati vonalán is bírálatot gyakoroljak, ismét Jurcsek képviselőtársamra hivatkozom. Leszögezhette volna a miniszter úr, hogy a birtokminim um megállapításával legalább meg akarja állítani, állj-t akar uarancsolni a további elforgácsolód ásnak. Erre vonatkozólag azonban semmiféle gondolat nincs, a nagy tervből mindezek a nagyfontosságú kérdések kimaradtak. A mezőgazdasági művelésre alkalmas terület nagyobbításának harmadik eszközeként az igen t. miniszter úr a belvízszabályozás és az ármentesítés kérdését jelölte meg és mindössze annyit beszélt erről a nagy kérdésről, hogy megállapította: ez országos jeletőségű feladat és ezért ezt államosítani kell. Ea-y évvel korábban a miniszterelnök úr is^ kijelentette itt a Házban, hogy ezt a kérdést csakis államosítással lehet megoldani. A miniszterelnök úr kijelentése után mi nagyon természetesen éppen a gazdasági szakemberek oldaláról váirtuk az arra vonatkozó konkrét tervet, hogy mi módon fogják végrehajtani ezt az államosítást és milyen összegeket igényel ennek a megoldása. Most oedig, amikor nyakunkon van az árvíz, hallunk egy általános^ kijelentést, amelyet a ' miniszterelnök úr fél- vagy háromnegyedévvel ezelőtt már megtett.
