Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-177

248 Az országgyűlés képviselőházának 177. ülése 19hl fébrmr 11 -én, kedden. , Tisztelettel kérek negyedórái meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a negyedórai meghosszabbítást megadta. Matolcsy Mátyás: Ezeket a nagy kérdéseket kívántuk mi a gyakorlati megoldás vonalán megismerni, ezek azonban az átfogó programúiból teljesen hiányzanak. A miniszter úr ezután azzal foglalkozott, hogy a föld termőerejét fenn kell tartani. Ez közismert követelmény, (Kóródy Tibor: Közmondás!) szinte közmondássá vált. Megjelölte továbbá azt is, hogy az istállőtrágya helyes kezelését kell kimunkálni, nem szólt azonban arról, hogy, mondjuk, tízezer trágyatelepet kívánunk felállítani s ennek céljaira ennyit és ennyit utaltam ki. (Csorba Sándor: Ez mágiától értetődik! — Keck Antal: Évek óta magától értetődik! — Rapcsányi László: Mi az ígéreteknek már nem hisizünk. — Palló Imre közbeszól. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Palló Imre képviselő urat kérem, maradjon szintén csendben. Matolcsy Mátyás: Nagyon érdekes lett volna és őszintén megvalljuk, azt vártuk volna a osúcsminiszter úrtól, hogy például a termőerő sürgős fokozása, az idei gabonatermés fokozása érdekében megvalósította volna azt a tervet, amelyet szakkörökben, a mezőgazdasági kamarákban és érdekképviseletekben íel is vetettek, hogy megfelelő tavaszi műtrágyázással egy-két métermázsával növelte volna a búzaés rozstermést. Óriási jelentősége lenne annak a 2—3 millió mázsa búzának, amelyet ilymódon biztosítani lehetett volna. Erről azonban egy árva szót sem hallottunk, még csak gondolatban sem jutnak el ezekhez a nagy kérdésekhez. A műtrágya Németországban rendelkezésre áll, egy egyszerű megállapodásra kellett volna jutni, hogy a műtrágyáért ennyi és ennyi új gabonát kapnak. Nekünk is maradt volna egy-két millió, nekik is jutott volna még egymillió mázsa, de a csúcsminiszter úr ezeket a kérdéseket egyáltalában, még csak gondolatban sem tudta beilleszteni fejtegetéseibe. (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Azt is tudja, hogy mit. gondolok

1

?) Majd meg fogjuk várni, megérkezik-e az a tízezer vagon műtrágya vagy sem, majd meglátjuk és önök azután beszéljenek. T. Ház! A miniszter úr nagy átfogó programmjából a földkérdésre is csak néhány sor jutott, pedig különösen ma, amikor a íoldmívelésügyi miniszter nem hajlandó programmot adni és nem nyilatkozik a nagy magyar sorskérdésekről, nagyon is elvártuk volna, hogy a csúcsminiszter úr megmondja, milyen összegekkel milyen ütemet kíván diktálni a földkérdés megoldását illetőleg. Ezzel szemben az történt, hogy a miniszter úr kijelentette, hogy a nagybirtokra is nagy szerep vár, a nagybirtokok nagyfontosságú feladatot teljesítenek. Ez mind igaz, (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Tessék helyesen idézni!) De mi lesz azzal az 500.000 hold zsidóbirtokkal? Arról sem nyilatkozott a miniszter úr, bogyan illeszti bele ebbe a nagy programmba, amely átalakítaná az egész ország struktúráját. (Rapcsányi László: Pedg kíváncsiak lettünk volna!) Nem hallottunk arról sem, hogy ezeket a nagy kérdéseket számszerűen, konkrété, komolyan és időben is körülhatárolva, mennyi idő alatt kívánják megoldani. Nagyon érdekes az is, hogy a miniszter úr tovább száguldva a mezőgazdaságii termelés ilyetén átszervezése után mindössze 15 sor terjedelemben ezt mondja (olvassa): »Áttérek már most az ipar szervezési kérdéseire. Már csak a népszaporulat foglalkoztatása is megkívánja az iparfejlesztést. Azt hiszem, erről sem kell részletesebben beszélnem, de természetes, hogy az iparfejlesztés is esak átgondolt és tervszerű lehet«. Továbbmenve arról beszélt, hogy az ipari decentralizálás hogyan történik, mire mit kíván építeni* (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Ott vannak a tervek, olvassa továhb. Hamisan idézni nem lehet!) Mi három órán át is meghallgattuk volna a csúcsminiszter urat, de nem lehet 15 sorban elintézni ezeket a kérdéseket. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Négy és félórán át hallgattuk Telekit! — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. Matolcsy Mátyás: Ugyanígy a kereskedelem terén történő intézkedésekről, az útépítésről és a közlekedésről is csak néhány szóval beszélt, s ezek — hangsúlyozom — nem lépték túl a közismert jelszók közlését. Utána a pénzügyminiszter úr arról beszélt, Hogy a tőke vonatkozásban mi a véleménye, (olvassa): »Végül legyen szabad egészen röviden egypár szót szólanom a tőke szerepéről, amely tőke nem tévesztendő össze a pénzzel, mert ez két különböző dolog. A tőkét csak úgy foghatom (fel, mint a továibbi termelés alapját«. Ez. a.rö-. vid megállapítás nagyon helyes, nagyon szép, de mi úgy gondoltuk, hogy egy nagy, országos és átfogó tervnek az alapját éppen itt kellett volna megkeresni. A mi véleményünk szerint azt kellett volna hangsúlyozni, azt kellett volna leszögezni, hogy mi a magyar alkotá^ sok reális határa s tekintettel arra, hogy külföldi tőkére nem számíthatunk, mekkora az a tőke, amely felhasználható. Ebből kiindulva kellett volna azután felépíteni azt a tervet, amelyet ezzel a tőkeerővel megvalósítani, megoldani lehet. így tették ezt Németországban, Olaszor szagban és a többi tervgazdasági országban is. Az a megítélésünk, hogy Magyarországon, amelynek nemzeti jövedelme most a visszacsatolások után körülbelül 7-—7*5 milliárd pengőre rúg. ebből 6—8% válhat tőkévé, nemzeti vagyonná, tehát 500—600—700 millió pengő érték az, ami évenként tőkévé válhat, amellyel a nagy kérdéseket^ meg lehet és meg kell oldani. Az én megítélésem szerint a tervgazdálkodásnak — és ez közismert tény — az alapját éppen azzal fektetjük le, ha ennek a tőkeképződésnek a helyes útjait kiszabjuk. A régi liberális kapitalista rendszerben, az individuaüs'ztikus berendezkedésben a tőkeképző-, dési folyamat megvolt, dte teljesen irányítatlanul, mert sokszor a vállalatok túldimenzionálésát, sokszor pedig a tőkehiány súlyos veszélyét lehetett látni. A tervgazdálkodás egyik alaptétele tehát, hogy a tőkévé váló értékeket a helyes irányba ^terelje. (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Ha 600 milliót mond/ tam volna, akkor a képviselő úx azt mondotta volna, hogy hatmilliárd!) A másik tervgazdálkodási alaptétel pedig az, bogy amikor arról beszélünk, hogy itt a fogyasztási javakban és az ellátásban bizonyos korlátokat kell fenntartanunk: igenis, azokat fenn kell tartanunk, de azzal a céllal, hogy. a tőkejavakat, az építést, a vagyont- növeljük, természetesen úgy, hogy a nemzet stabilitása növekedjék. Német-, országban a háború előtt sem dúslakodták . a fogyasztási.javakban, hanem igen, szűkre fog,-