Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-177

246 Az országgyűlés képviselőházának 177. ülése 19 Ul február ll^én, kedden. nyes, aki érdekelve van abban a vállalatban, jól dotált igazgatósági tagság nélkül is bele fog nézni a vállalat ügymenetébe és gondoskodni fog arról, hogy ott a dolgok jól menjenek és egészen bizonyos az is, hogy a szakértőket meg fogják oda hívni és meg fogják fizetni igazgatósági tagság nélkül is. Teljesen felesleges... Elnök: A képviselő úrnak lejárt a beszédideje. (Maróthy Károly: Meghosszabbítjuk!) Jurcsek Béla: Sajnálom, hogy gondolatmenetemet nem tudtam befejezni. Meg vagyok győződve arról, hogy a váaolt alapon módunk lesz arra, hogy országunk erkölcsi erejét kifejlesszük s hogy ezekkel az erőfeszítésekkel elérjük azt a nagy célt, hogy bár területben kisebb, de egyenrangú társként... Elnök: Kérem, a képviselő urat, (Szíveskedjék beszédét befejezni. Nem lehet új gondolatok kifejtésébe kezdeni. Jurcsek Béla: ...álljunk a tengelyhatalmak mellett, szoros barátságban, az uj Európa kiépítésében. (Helyeslés és taps a jobb- és a szélsőbaloldalon. — A szónokot többen üdvözlik a jobb- és a szélsőbaloldalról. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon; Esek az őszinte gratulációk!) Elnök: Szólásra következik? Spák Iván jegyző: Matolcsy Mátyás. Elnök: Matolcsy Mátyás képviselő urat illeti a szó. Matolcsy Mátyás: T. Ház! A csúcsminiszter úr expozéjának birállatánál sokkal könynyebb helyzetben vagyok Jurcsek Béla igen t. képviselőtársam (beszéde után, mert sok olyan megállapítást hallottunk tőle, amely a miniszter úr beszédéből teljességgel kimaradt. (Maróthy Károly: Bizony! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Ha szabad lesz, rámutatok arra, hogy ezek a megállapítások hiányoznak abból a beszédből és meggyőződésünk szerint éppen ezek azok a sarkalatos elvi kijelentések, amelyeket a csúcsminiszternek, egy olyan embernek, akinek az egész ország gazdasági életét irányítania kell, elsősorban kellene figyelembe vennie. T. Ház! Éppen azért, mert a csúesminiszter úr beszédét előttem szólott képviselőtársam nagymértékben kiegészítette, nekem az a feladat marad, hogy a miniszter úr beszédének a megállapításaival foglalkozzam. Azon kezdem, amit a miniszter úr feladatának a körülhatárolása során állapított meg, szószerint ékként (olvassa): »Megbízásomat úgy fogom fel, hogy az én feladatom az, hogy az eddig is megvolt gazdasági programmot egységes gondolat irányítása alá helyezzem, szerves egységbe foglaljam és annak tervszerűségét biztosítsam. Erről kívánom a mélyen t. Házat tájékoztatni. A tájékoztatás tekintetében kétféle módszer áll előttünk példaképpen. Az egyik módszer, amely előre közli, mit, menynyit, milyen minőségben és mennyi idő alatt kívám a termelésben elérni. így tették az oroszok ...« és közli később a miniszter úr, hogy a másik, a német-olasz irány köziéisi módját követi, amely csak általános irányelveket szögez le. Igen t. Képviselőház! Egyenesen ki kell jelentenünk, hogy ez nincs így és ez nem is igaz, mert itt nem az orosz és nem a német kérdésekről, különösen nem a közlés módjáról van szó, hanem egy általános, nagy, átfogó magyar tervet kívántunk hallani és erre hallottuk hogy milyen közlési módon fogjuk meghallatni azokat a kijelentéseket, amelyeket a miniszter úr tett. Hogy a két módszer menynyire nem a közléseken múlik, azt, azt hiszem, itt vitatnunk nem kell, de viszont legyen szabad nekem német és olasz példákat idéznem, amelyeket ő követni kíván, annak igazolására, hogy igenis ott nemcsak oagy vonalakban az elhatározásokat közlik, hanem a legapróbb részletekbe menő terveket készítették el arra, hogy a nemzeti szocializmus és a fasizmus új világát felépítsék. Csak egy dologra legyen szabad utalnom. A pénzügyminiszter úrnak konkrétumokban teljesen hiányos és azt mondhatnám, semmi pozitívumot nem adó beszédével szemben nemrég, alig egy hónapja, a Német Birodalomban számszerűen közölték, hogy 4 millió munkáslakást fognak 10 év leforgása alatt építeni. És nincs két hete, hogy hivatalosan közölték, hogy 40 milliárd márkát fognak a német mezőgazdaság átépítésére fordítani, még pedig tervszerűen, pontosan felsorolva, hogy új gazdaságok létesítésére hány százalékot és mennyit a régji. gazdaságok üzemének feljavítására, természetesen ezt sem egy év alatt, hanem 10 év leforgása alatt. Tehát nagyon tervszerűen és nagyon is előre meghatározott ütemben és módon folytatják ezeket a munkákat. Az olasz kérdésben pedig, azt hiszem, nem is kell egyébre utalnom, mint arra, amivel a magyar sajtó eleget foglalkozott, hogy például a telepítés kérdésében, amely itt is megjelenik később, az egész agrártermelés szín vonalának emelésével lehet egy agrárország életszínvonalát emelni. Olaszországban a tervek előre pontosan elkészültek és a háború ellenére is radikális végrehajtás alatt vannak. Közismert dolog, hogy tavaly ősszel kezdték meg a szicíliai telepítést, a pontini mocsarak lecsapolása után. Elő volt írva, hogy egy év leforgása alatt 5000 új telepes tanyának és 200.000 hold földnek kell a kisemberek kezére jutni. Most arról számolnak be, hogy a háború ellenére is a Duce parancsára gyorsították az ütemet és 5800 új tanyát készítettek el. (Kóródy Tibor: Hát akkor ez milyen közlési mód? — Maróthy Károly: Komoly közlési mód! — Zaj.) Én nem kívánok vitába szállni afelett, hogy vájjon milyen közlési módokat kívánunk követni, hanem azt mondom, hogy mi ezeket a komoly megoldásokat követeljük. (Zaj a jobboldalon.) Nemcsak a nagy nyugati hatalmak, a nemzetiszocialista Németország és a fasiszta Olaszország, hanem Bulgária, ez a tipikusan agrárország is ebben az irányban haladt. Bagrianov földmívelésügyi miniszter (Gr. Festeties Domonkos: Megbukott!), aki azóta a Filov-féle politika miatt távozott, már a nyár folyamain — erről hivatalos kommünikék is jelentek meg — nagyszabású négyéves tervet készített el a bolgár mezőgazdaság átszervezésére, pedig, azt hiszem, a gazdaképviselők valamennyien tudják, hogy Bulgária a mezőgazdaság és a termelés szempontjából bizony nagyon sok tekintetben messze túlszárnyalt bennünket is. Mégis egy nagy négyéves terv során először 566 millió léva összeget, majd később még 5TO milliót, összesen 1160 millió léva költséget utaltak ki ennek a, tervnek a megvalósítására. Azt hiszem, nem vitás, hogy igenis konkrét tervekre van szükség és meg kell mondani azt is, hogy milyen módszerekkel, milyen eszközökkel és mekkora anyagi erővel lehet azokat megvalósítani.