Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-166

Az országgyűlés képviselőházának 166. akkor bizony a többi családtag' a legidősebb férfi testvér kegyelmére van utalva és igen sokszor az plzüllés veszélyének és lehetőségének van kitéve. Amilyen mértékben tehát tényleg szolgálja ez az intézmény a családi fényt és tekintélyt, annál az egyénnél, annál az egy szerencsésnél, éppen olyan mértékben ássa alá esetleg a család tekintélyét a többi családtagoknál. Különben — amintl említettem is — ez a kérdés kizárólag- magánjogi, örökösödés j,ogi vonatkozású, hiszen az egész hitbizomány lényege az, hogy az alapító az alapítólevélben előre megszabja az örökösödés rendjét az általános magánjogi szabályaitól eltérő módon. T. Képviselőház! En tehát, ha egyáltalán hozzányúlunk ezekhez a hitbizományi kérdésekhez, kizárólag a Matolcsy képviselőtársam álláspontjára tudok helyezkedni, nevezetesen arra, hogy jogrendszerünkből ez az intézmény töröltessék. Rámutatok ennél a kérdésnél még arra is, hogy a hitbizomány intézménye menynyire távol áll a magyar lélektől, a magyar gondolkodástól. A magyar ember egyformán szereti gyermekeit, egyformán kívánja részesíteni őket vagyonának áldásaiban és nem kíván kiemelni egyet sem a többiek rovására. Beigazolódott ez az 1935-ben benyújtott és az 1936. évi II. tc.-ben foglalt újabb hitbizományi törvényünkkel, amely lehetővé tette családi kishitbizományok alapítását. Azóta négy év telt el és az országban egyetlenegy családi parasztliitbizomány sem létesült. (Antal István államtitkár: Van egy!) Bocsánatot kérek, tehát van egy családi hitbizomány — négy esztendő alatt egy létesült. De rámutatok arra, hogy az 1920. évi XXXVI. te. 171. és 173. ^-aiban ugyancsak bizonyos ilyen birtokelidegenítési megkötöttséget konstruált, amikor lehetőséget nyújtott a családi birtokká minősítésre. Ez is azt a célt szolgálta, hogy a családi birtokot, a családi vagyont konzerválja a családnál, a család egyik tagjánál. De ezt az intézményt sem vették igénybe. Természetesen nem tudnék számot mondani, de azt hiszem, hogy amint négy esztendő alatt egyetlenegy családi, paraszthitbizomány létesült, éppen úgy az 1920 óta eltelt húsz esztendő, alatt az egész országban nem létesülhetett húsznál több ilyen családi birtok, amely ezt a minősítést, ezt a telekkönyvi bejegyzést kívánta volna. (Antal István államtitkár: Annyi sem!) Mindez amellett bizonyít tehát, hogy ez az egész jogintézmény idegen s ezért nem tartható fenn a magyar jogrendszerben. Éppen ezért kérem, méltóztassanak arra az álláspontra helyezkedni, hogy ez az intézmény a magyar jogrendszerből kiküszöböltessék.' (Helyeslés half elől.) Elnök: Szólásra 'következik? Mocsáry Ödön jegyző: Gróf Festetics Domonkos! Elnök: Gróf Festetics Domonkos képviselő urat illeti a szó. Gr. Festetics Domonkos: T. Ház! Nagy. érdeklődéssel hallgattam előttem felszólalt igen t. képviselőtársam abszolút objektív fejtegetéseit, amelyekkel levezette a törvényjavaslat fi. 4-át, mely a hitbizományokkal foglalkozik. Magam is azt hiszem, ahelyett, hogy ilyen kis javaslat, utolsó szakaszában szinte elbujtatva, hozta ide ezt a kérdést, jobb és a mai időknek megfelelőbb lett volna talán egy olyan átfogó nagy törvényjavaslatot terjeszteni a Ház elé, amely végire rendet teremt az egész hitbizományi kérdésben. Hiszen a mai időkben valamit kellene csinálni ezen a téren. Ma mindent ülése 19W. december 10-én, kedden 11 reformálunk, tehát valahogyan modernebb alapokra kellene fektetnünk ezt a kérdést is. Legyünk tisztában azzal, hogy ezeket a hitbizományi alapítóleveleket még régi időkbea szerkesztették, amikor egészen más felfogásokat, . egészen más világnézeteket vallottak. Révész igen t. képviselőtársam célzott arra, hogy a mai hitbizományi rendszerben az örökösödésnél csak egy családtag, az örökös tudja életszínvonalát fenntartani, mert mindenki más kirekesztődik, a többieknek nem jut semmi. Ez igaz, de ezt a rendszert a régi időkben csinálták, amikor egészen mások voltak az emberek, amikor nem történt meg az, hogy az egyik családtagot a másik elfelejtette, mert akkor támogatták egymást, akkor még egészen más volt a szeretet és a családiasság és akkor ezek a kérdések, mint sok más kéi-T dés is, egészen másképpen voltak megalapozva, mint ma. Bppen azért, ha már a hitbizomámyi intézmény fenntartásáról beszélünk és a hitbizomány intézményét valamilyen formában fenn akarjuk tartani, akkor én magam is mint hitbizománytulajdonos kénytelen vagyok megállapítani, hogy ezt csak abban a formában lehetne megcsinálni, ha német minta szerint az Erbhof intézményét rendszeresítenénk, amely megmutatta, mennyire produktívabb, azt azonban én is kénytelen vagyok megállapítani, hogy a jelenlegi hitbizományi kötöttség fenntartása meglehetős anakronizmus. Le kell bontani a hitbizományi kötöttségét már csak azért is, mert ezzel a mindenütt és minduntalan felhánytorgatott feudalizmus vádja közöimbösíthető. Bárhová nézünk, mindenhol a hitbizományokkal jönnek elő, azt mondják, milyen nagy kérdés van itt megoldatlanul, sokan azt hiszik, hogy az egész ország egy hitbizományból áll, pedig a végén ha jól megnézzük, csak 62 van, — Matolcsy képviselőtársam ugyan 65-öt mondott — ebből azonban amint az igazságügyminiszter úr is tudja, körülbelül 10 teljesen elértéktelenedett és a többiek között is egész sereg van, amely valójában nem nagy értéket képvisel, mert úgy agyon van terhelve, agyon van adósodva, hogy ha valamiképpen realizálnék, jóformán semmi sem maradna. Az én álláspontom mindig az volt. hogy a hitbizomány akkor is érték marad a nemzet részére, ha mint szabad vagyont kezelik. Tulajdonképpen nem is az a fontos

; hogy van-e hitbizomány vagy nincs, mert a jó gazda, aki ügye-en dolgozik, éppen olyan értékeket fog produkálni, ha nem hitbizomány van a kezében és a rossz hitbizomány tulajdonos, aki könnyelmű, éppen úgy tönkre fogja tenni a hitbizományt és abból épp olyan kevés haszna lesz a köznek, mintha szabad birtok lenne. (Maróthy Károly: Értelmes gróf!) A mai időkben, amikor kötött gazdálkodásról, irányított gazdálkodásról beszélünk, nem lehet a birtokot megkötni. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon) Végeredményben nem azt akarom, hogy az egyén prosperitását ássuk alá, de nemzetgazdasági szempontból egyáltalában nem közömbös az, hogy földeket ma megkötve tartunk. Azt hiszem, — a kormányzat részéről is sokszor történtek már nyilatkozatok — ha már egyszer egész Európában rájöttek arra, hogy a hitbizományi rendszer a mai időkben nem tartható fenn, akkor szüntessük meg minél előbb, (Éljenzés és taps a ssélsőpaloldalon.) mert nem éri meg, hogy ez a kérdés a bizonytalanságig eltolódjék, mert úgy is el fog jönni az idő, amikor mégis tapétára fog kerülni. 2*