Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-166

12 Az országgyűlés képviselőházának 166. Nero értek egyet azzal, amit Matolcsy Mátyás igen t. képviselőtársam mondott, hogy neki egészen mindegy az, hogy sha az a hitbizomány százezer részre esik is széjjel, csak essék szét. Én nem vagyok földosztó, ne tessék ezt hinni, mert mindig szem előtt tartom a, nemzet termelésének folytonosságát, biztonságát, amit nagybirtokokkal, középbirtokokkal, kisbirtokokkal szépen biztosítani lehet; ezért azt mondom, hogy amikor ez a hitbizományi kérdés kísért mindig, akkor ezt a kísértetet tegyük félre és akkor majd a nagybirtok,_ a középbirtok és a kisbirtok gyönyörűen i'og egymás mellett dolgozni és megszűnik az a helyzet, ami miatt mindig támadások érik a produkáló nagybirtokot is. A Dunántúlon miért alakult annyi hitbizományi Megmondom Matolcsy igen t. képviselőtársamnak: ennek az volt az oka, hogy ^ a Dunántúlon volt a legtöbb erdő és a régi időkben, száz évvel ezelőtt különösen az erdőket vették kötött hitbizományi tulajdonba, ami nemzetvédelmi szempontból egészen jó is volt. Hogy azután az idők folyamán ezeket az erdőket kivágták és így szántóföldek keletkeztek nem jelenti azt, mintha előbb lettek volna mezőgazdasági birtokok és azután erdők (Krancz Rajmund: Okosan beszél!) s mintha a hitbizományok nem produkáltak volna semmit. Legyünk tisztában azzal, hogy a hitbizományi tulajdonosok között voltak mint kivételek, olyanok, akik nem csináltak semmit; —ezt elismerem — de voltak egyes hitbizományi tulajdonosok, különösen Dunántúlon, akik mégis csak produkáltak valamit. Éppen Maróthy igen t. képviselőtársam tudja, hogy például Dunántúlon, éppen Keszthely és Berzence környékén az a hitbizomány mégis csak produkált valamit és tett valamit a köznek. (Maróthy Károly: Hogyne: elsősorban is fojtogatja a községeket!) Én nem hiszem, hogy fojtogatja, (Maróthy Károly: De!) mert hiszen végeredményben állandóan szabadulnak fel területek és éppen a nagy hitbizományok részéről láthatjuk, hogy igenis megvan a hajlandóság, hogy parcellázzanak, hogy adjanak, de éppen a hitbizományi törvény az, amely megakasztja és nem engedi ezt. (Maróthy Károly: Ez igaz!) Bocsánatot kérek, a hitbizományi tulajdonosnak sincs ideje arra, hogy 3—4 évig várjon, amíg a különböző instanciákon, törvényszékeken, minisztériumokon keresztül a kabinetirodáig felmegy és onnan visszajön az ügy, lehetőleg kétszer-háromszor és három évig eltart az ügy elintézése. Hogy a bíróságnál mi a helyzet? Tessék utána nézni, Kaposváron a bíróság rendesen abban a helyzetben van, hogy hitbizományi ügyekben nem mernek dönteni és ezért sokáig fektetik az ügyeket, mert azt hiszik, hogyha döntenek, akkor a sok várományos reájuk zúdul ós ebből sokféle kellemetlenség és mindenféle lesz. Rendet kell tehát teremteni ebben a hitbizományi dzsungelben, hogy itt rendes, gyors elintézés legyen. (Helyeslés a bal- és a ssélsőbaloldalon.) Végeredményben azt hiszem, nincs szükség arra, hogy ezt a kötöttséget a nagybirtok szempontjából is fenntartsuk, mert — megint leszegezem — semmi értelme nincs annak, hogy állandóan ki legyünk téve a támadásoknak csak azért, mert néhány hitbizomány van ebben az országban. Azt hiszem, hogyha minden tekintetben megyünk a reformok útján, ezen a téren is el kellene már indulnunk. Itt a javaslat indokolásában látok egy kis, ülése 19 UO. december 10-én, kedden zárójelben levő mondatot és azt hiszem, valószínűleg ez az oka az egész törvényjavaslatnak, ez pedig a következő (olvassa): »...(például ' az egyenrangú házasságból, főnemesi vagy nemesi rendű nővel kötött házasságból való származás megkövetelése a hitbizományi utódláshoz.)« Ahogy én ezt nézem, azt hiszem. ez a főpont, amiért ezt. a törvényjavaslatot itt be kellett nyújtani. Magam is teljesen helyesnek tartom, hogy minden rendes nőt elvehessen az a hitbizományi tulajdonos, de azt hiszem, a gyakorlatban vigyáznunk kell arra, — és én szeretném ezt valahogy meghatároztatni legalábbis a végrehajtási utasításban — hogyha már az a hitbizományi tulajdonos megházasodik, az a nő, akit elvesz, legyen magyar és ne legyen külföldi és ne legyen zsidó. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a szélsőbaloldalon.) Ha már ezt a kis szakaszt idehoztuk, talán ezt meg lehetne csinálni. Nem óhajtok többet a szerintem egészen szerény javaslatra vonatkozólag előadni. Remélem, hogy a legközelebbi időben olyan javaslat jön a Ház elé a hitbizomány okra vonatkozólag, amely az egész parlament mai felfogásának meg fog felelni. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. — Helyeslés a szélsőbal oldal on.) Elnök: Szólásra következik? Mocsáry Ödön jegyző: Esterházy Móric gróf ! Elnök; Esterházy gróf képviselő urat illeti a szó. Gr. Esterházy Mórié: T. Ház! Engedelmet kérek, hogy egészen röviden, csak pár percre igénybe vegyem a t. Ház türelmét, mint ennek a vitának azt hiszem utolsó szónoka. Mindenekelőtt azt kívánom csak a t. Ház figyelmébe ajánlani. hogy törvényeinknek egész sora, így az 1920:XXXVL, az 1924:VIL, az 1921:XLV, az 1936:XXVIL, a

z 1937:VL, az 1938:XX. és az 1940:IV. törvénycikk lehetővé teszi, hogy hitbizományi ingatlanokat is földbirtokpolitikai vagy város- és községfejlesztési célókra igénybe vegyenek és úgy tudom, hogy például a Nagyatádi-féle javaslat folytán a vagyonyáltság maximális kulcsát meghaladó mérvben igénybe is vétetett hitbizományi ingatlan. Már most áttérve magára a törvényjavaslatra, én is osztozom abban a nézetben, mint legtöbb előttem felszólalt t. kép vis előtár s am, hogy ez a 6., § szerkezeti szempontból nem i^ ide való. A javaslatot azonban már általánosságban sem fogadhatom el éppen ennek ,a szakasznak rendelkezései folytán és indokolásának egyes megállapításai következtében. Minthogy azonban azt hiszem, igen t. Ház, hogy alkalmam lesz a részletes vita. során megjegyzéseimet részletesen előadni és megindokolni, esetleges módosításaimat előterjeszteni, felszólalásomat ezennel befejezem. Elnök: Szólásra következik? Mocsáry Ödön jegyző: Homicskó Vladimir! Elnök: Homicskó Vladimir képviselő urat illeti a szú. Homicskó Vladimir: T. Ház! Csak rövid pár percig fog tartani ez a felszólalásom. Az első szakaszhoz, az ügyvédjelölti joggyakorlat _ megrövidítéséhez _ azt ^ szeretném megjegyezni, ho.p-v az ügyvédjelölti joggyakorlat szükséges ahhoz, hogy az ügyvédjelöltből jó, teljesen kiforrott ügyvéd legyen, ehhez pedig idő kell. Ha négy év ez az idő, ez nem olyan sok, mert ez alatt az idő alatt egy jó ügyvédjelölt igen nagy fizetést kaphat főnökétől és mint bejegyzett ügyvédjelölt önállóan