Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-166

10 Az országgyűlés képviselőházénak 16 Igen különös ellenben az, hogy azt az időpontot, amelyen túl telekkönyvvezetővé csak érettségi vizsgát tett személyek nevezhetők ki, az igazságügyminilszter rendelettel fogja megállapítani. Ha egyszer törvény rendelte el, hogy érettségi kell és, most szintén törvény rendeli el, hogy nem kell érettségi, akkor konzekvens rendelkezés csak az lehet, hogy újabb törvény rendelje el azt, hogy úgy változtak az életviszonyok és az igazságügyi szolgálatnál olyan nagy a szükséglet vagy a bőség, hogy újból kell érettségi, vagy újból nem kell érettségi ehhez a kinevezéshez. Ne az igazságügyminiszterre bízassák tehát ennek az időpontnak a megállapítása, hanem jöjjön az igazságügyi kormányzat a törvényhozási elé egy egyszaka; szos törvénnyel, éppenűgy, mint most és újbói szabály oztassék ez a kérdés. Az 5. § első (bekezdését igen helyes intézkedésnek tartom. Magam is gyakorlati jogász vagyok, fegyelmi ügyekkel és választmányi ügyekkel intenzíve foglalkozom és ezért tudom, hogy az ügyvédi kamarai választmányok túl vannak terhelve aprólékos adminisztratív munkákkal. Igen helyes tehát az, hogy külön bizottságok alakíttassanak és a csekélyebb jelentőségű ügyeiket azok intézzék el. A második bekezdésről, amely fegyelmi intézkedéseket tartalmaz, már más a véleményem. En természetesen csak a kecskeméti ügyvédi kamara viszonyairól beszélhetek. Örömmel mondhatom, hogy ott a fegyelmi ügyek száma nem emelkedett, sőt csökkent. Ami tehát az igazságügyminisztérium indokolásában van, hogy túlságosan szaporodnak a fegyelmi ügyek, az lehet, hogy a budapesti mammut-kamarára vonatkozóan megáll, azonban a kecskeméti kamarára vonatkozóan semmiesetre sem áll meg. Régebben a fegyelmi ügyeket úgy intézték el, hogy az ügyvédi kamarai választmány gyakorolta egyúttal a fegyelmi bíráskodást is. Az 1937:IV. te. ezt a két funkciót szétválasztotta és a választmány hatáskörébe csupán adminisztratív teendőket utalt; külön fegyelmi bíróságot állított fel minden kamara területén. Én mint .gyakorlati jogász mondhatom, hogy az előző rendelkezés sokkal tökflstasebb volt. Nálunk akkor 12 rendes és 6 póttagja volt a. választmánynak és az akkori törvényes rendelkezések szerint a 6 póttag ugyanolyan jo g okát gyakorolt, mint a rendes tagok. Nem fordulhatott tehát elő az, Ihogy a választmány nem határozatképes, mert a tagok mindig öszszejöttek határozatképes számban. A fegyelmi ügyeket is ez a választmány, mint fegyelmi bíróság látta el. Ez sokkal tökéletesebb volt, neon kellett szétszedni a választmányt és nem okozott gondot különösen a kisebb ügyvédi kamaráknál az, hogy miként tudják összeállítani mindezeket a bizottságokat Most pedig van külön bizottságuk az ügyvédi kirendelésekre, van külön bizottságuk az üsszeférhetlenségi kérdésekre és van külön fegyelmi bíróságuk. Nagyon jól tudjuk, hogy egy körülbelül 200 tagot számláló vidéki kamaránál, mint például Kecskeméten is, most az ügyvédek eigy része nem gyakorolhat jogokat, mert zsidószármazású, másrésze nem gyakorolhat azért, mert anyagi leromlottságánál és a nehéz kereseti viszonyoknál fogva nem tud eleget tenni nyugdíjjárulék és kamarai tagdíj fizetési kötelezettségének és emiatt a törvénynél fogva elveszti, nem gyakorolhatja jogait, nem választható, passzív választójoga sine«, ott tehát nagy gondot ad mindazoknak a bi6. ülése 194-0. december 10-én, kedden i zottságoknak az összeállítása- Tökéletesebb volt a régi rendszer, Jtia mar változtatunk a fegyelmi bíráskodás XX. rendszerén, változtassuk meg akként, hogy a régen bevált, jónak bizonyult rendszert állítsuk vissza. Ezt az intézkedést tehát nem tudom sehogy sem magamévá tenni. T. Ház! A 6. §-t pedig' egyenesen nem idevalónak tartom. A 6. § tudniillik a hitbizományokról rendelkezik, ott bizonyos módosításokat, változtatásokat enged az alapítólevélen, pedig ez a törvényjavaslat egyes igazságügyi szervezeti kérdésekről szól. Sehogy sem vág tehát ide bele az alapítólevelek módosításának kérdésé. Talán annyiban, mondjuk, beilleszthető, hogy szintén bírói funkció az alapítólevelek módosításának kérdése, de valahogy igen erőszakolt, igen nehezen elfogadható dolog ez. Ha azonban ittmarad ez a 6. §, meg' kell mondanom, hogy minden tekintetben csatlakozom Matolcsy Mátyás képviselőtársamnak állásfoglalásához. Valóban, ahogy a miniszterelnök úr is hangoztatta, anakronizmus a hitbizományi intézmény, a mai fejlett társadalmi és jogállapotok, közgazdasági állapotok mellett nem lehet tovább fenntartani. Már az 1935-ös törvényjavaslat vitájánál igen sokan foglaltak állást ilyen értelemben. T. Ház! Legyen szabad rámutatnom ennek a kérdésnek a múltjára is. Nagyon jól tudjuk azt, hogy az 1687 :IX. te. a főnemesekre vonatkozóan és ezt követően az 1723 :L. te. a köznemesekre vonatkozóan tette lehetővé hitbizományok alapítását. Már az 1790/91. évi ország-gyűlés, az úgynevezett reform-országgyűlés országos bizottságot küld ki ennek a kérdésnek tanulmányozására, amely azután már azzal a javaslattal jön elő, hogy eltörlendőnek tartja az összes hitbizományokat. De ugyanígy nyilatkozott az 1832/34. évi országgyűlési (tárgyalások alkalmával az egyik 'kerületi ülésen nem kisebb tekintély, mint Deák Ferenc, aki azt mondja, hogy: »Az alapító nem szabhat törvényt még sírjában is az élők számára, és pedig olyan törvényt, amely az ő hiúságának a haza virágzását alávesse'-« Ha azonban arra a 61 családra gondolok, akiknek a kezén Csonka-Magyarország területén hitbizományi birtok van, azt látom, hogy ezekre nézve sem szolgálja a hitbizomány üdvösen azt a célt, amelyet az alapító maga elé tűzött akkor, amikor az alapítványt létesít ette. Nevezetesen az alapítólevélnek kifejezett célja az, hogy a család fényét, tekintélyét, társadalmi súlyát, politikai befolyását generációkon keresztül, hosszú éveken keresztül biztosítsa és a család fényét, tekintélyét hosszú időkre megmentse. Ezzel szemben áll az, hogy valóban annak a családnak egyik tagját kiemeli a vagyon révén. Ha ehhez sikeresen, vagy szerencsésen még szellemi képességek is társulnak, akkor vfilóhan az illetőnek társa dalin ilas-, politikailag kétségtelenül nagy súlyt és jelentőséget biztosít. Nézzük azonban a többieket, a családnak azokat a tagiait, akiket kirekeszt ez az alapítólevél a családi vagyon jövedelmének élvezetéből. Gyűlölséget és szeretetlenséget támaszt ez az intézmény a testvérek közt és alkalmas arra, hogy főúri proletariátust neveljen ki. Nevezetesen az ezekhez a családokhoz tartozó egyének az ő nagy, történelmi nevükhöz és nevelésükhöz illő nagy igényekkel indulnak el az életben és ha a hitbizományi birtokos édesapa idő előtt elhal és nem képes gondoskodni minden egyes gyermekének megfelelő talpraállításáröl,