Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-166

Az országgyűlés képviselőházának 166. ülése 1940. december 10-én, kedden 9 készülten mehettek az ügyvédjelöltig és joggyakornoki gyakorlati időre a fiatal jogászok, szigorították a kiképzést úgy, hogy a jogtudományi doktorátus megszerzésétől engedték meg csak a joggyakorlati idő számítását. Ez már bizonyos mérvű időveszteség és szerintem teljesen felesleges időveszteség, is, mert nagyon jól tudjak, hogy ugyanaz az értéke a mindennapi életben a joggyakorlaton lévőnek akkor is, ha. a három alapvizsgának birtokában kezdi még a joggyakorlatot, mint ha a jogtudományi doktorátus birtokában kezdi ingg, inert teljesen elméleti mind 'a kétféle képzettség; Nincs semmi gyakorlati dolog a mi jogászképzésünkben sem a főiskolai évek alatt, sem pedig az ezt követő szigorlati vizsigák alatt. Éppen olyan járatlanul jön ki az életbe a joggyakorlat megszerzésére a jogtudományi doktorátussal rendelkező jslölt, mint ahogyan kijött az első jogtudományi szigorlatot letett jelölt. Közöttük semmiféle különbség nincs, és nagyon előnyös volt intézkedés, hogy már az első szigorlat letételétől kezdődhetett a joggyakorlati idő, mert így kapcsolódott a? elméleti és a gyakorlati kiképzés és, ugyanaz alatt az idő alatt folyhatott, mert hiszen két esztendő állott rendelke'zésére annak a jelöltnek a másik két szigorlat megszerzéséhez, a miatt, hogy az ügyvédi vagy bírói vizsgál akkor tehette le, amikor a jogtudományi dolktorátusnak^ megszerzésétől számított esy év eltelt. Tehát csupán egy esztendő volt kötelezően előírva a doktorátus megszerzésétől kezdődően. Ezért a magam részéről nagy örömmel üdvözlöm azt, hogy most újból csökkent a joggyakorlati idő. azonban most egy kérésem volna ezzel a kérdéssel kapcsolatban. A ré gebhi időben, amikor — mint mondtam — három év volt a joggyakorlati idő, a katonai szolgálatra alkalmasnak minősített összes jogászok nyolc félév helyett hét félév alatt. abszolválhattak, a főiskolai kiképzésen tehát már fél esztendőt nyertek abból a joggyakor lati időből. Most, amikor a jogtudományi doktorátustól kezdődik a joggyakorlati idő és a katonai szolgálatnak ideje, az önkéntesi szolgálat ideje töibifoé nem egy esztendő, hanem két esztendő, igen méltányosnak tartanám azt. hogy a második esztendei katonai szolgálat helyett is fél esztendő számíttassák.-be a jog gyakorlaton lévőknek javára olyan módon, hogy azok részére, akik katonai szolgálatulínak két éven át eleget tettek, a háromévi joggyakorlati idő szállíttassák le két és fél észten dőre, hogy ilyen módon a második, évből is es;y fél esztendő javára Írathassák a katonai szolgálatot teljesítő jelöltnek. Koncedálom azt, t. Ház, hogy az 11913 : LIIL törvénycikk erre vonatkozóan bizonyos kedvező rendelkezéseket tartalmaz. Nevezetesen előírja azt. hogy a katonai szolgálati időből évenként két hónap beszámítandó a joggyakorlat idejébe. Én ezt a rendelkezést kevésnek tartom, és szinte a szerencsétől függőnek azt, hogy kinek mennyi idő számíttatik be a katonai esztendejéből. Vegyük a mostani esetet. A katonai szolgálatra most jelentkezett ügyvédjelölt vagy joggyakornok december elsejével kezdte meg katonai szolgálati idejét. Az 1940-es esztendőben már nem tudunk neki beszámítani két hónapot, minthogy ebben az esztendőben csupán egy hónapot tölt katonai szolgálatban. 1941-ben be tudunk számítani két hónapot, 1942-ben is be tudunk számítani két hónapot, tehá tösszesen öt hónapot kell KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IX. beszámítani. Ha ellenben véletlenül januárban kezdődnék az önkéntesi szolgálat ideje, akkor már csak négy hónapot lehet beszámítani, mert a joggyakornok két teljes esztendőt tölt katonasorban. Be a mellett méltánytalanság és igazságtalanság származhatik azokra nézve, akik az érettségi letétele után nyomban bevonulnak önkéntesi szolgálatuknak eleget tenni, vagy pedig olyan időben vonulnak be, amikor még a jogtudományi doktorátust nem tudták megszerezni, ami. szintén nagyon könnyen előfordulhat. Ekkor az egész kéteszteudei katonai szolgálati időből semmit sem szfiraítanák be a javukra. Ez tehát az én felfogásom szerint méltánytalanság és igazságtalan, és helyénvalónak tarta, uám azt, hogy itt ebben a törvényben adás

1sék meg részükre félév beszámításának a lehetősége a katonai szolgálatban töltött második esztendőből. Ezt a félévet annyival is inkább beszámítandónak tartanám, mert hiszen maga a törvényjavaslat is elismeri azt, bogy nem szükséges mind a három esztendőt okvetlenül bírósági vagy ügyvédi joggyakorlatban, tehát ^-tényleges, valóságos joggyakorlatban tölteni, elegendő csupán két esztendőt, a harmadik esztendőt már közgazdasági üzemekben, iparvállalatoknál, stb. töltheti a jelölt, ahogyan ezt a törvényjavaslat felsorolja, sőt töltheti külföldön is. Már pedig bizonyos dolog, hoffy külföldön semmiféle joggyakorlatnak a szerzésére nem nyílik alkalma. Elméletileg természetesen igen jelentős lehet számára a külföldön töltött idő, azonban a tényleges joggyakorlat szempontjából az reá, nézrve nem bír értékkel. é T. Ház! A 3. §-ban foglalt rendelkezést szintén a legnagyobb örömmel üdvözlöm. Az én véleményem szerint nagy disszonancia az, hogy a külön bírói és ügyészi státusban r elhelyezkedő és külső szolgálatot teljesítő bírák és ügyészek más elbírálás alá esnek, mint az ugyanolyan képesítéssel, tehát szintén bírói és ügyvédi vizsgával rendelkező, ellenben az igazságügy minisztériumban szolgálatot teljesítő jogászok. A képesítésük teljesen azonos, de mondhatnám, hogy azoknak, akik az igazságügyminisztériumban teljesítenek szolgálatot, erre a megtisztelő meghívásra az egyéni kvalitásaik szolgáltatják az alapot, mert legtöbbször a legkitűnőbb minősítésű jogászok kerülnek be az igazságügyminisztériumba, arai magától értetődő dolog is. Lehetetlen tehát az, hogy ezek a berendelt férfiak ne kapják meg azokat az illetményeket, amelyek a leint szolgálatot teljesítő bírákat és ügyészeket megilletik. Amint a törvényjavaslat in1 dokolása kifejti, eddig is megkapták már éveken keresztül ezeket az illetményeket, mert nyilvánvaló volt a dotációk igazságtalan rendezése, azonban csupán személyi ^pótlékként kapták, nem pedig nyugdíjba beszámíthatóan. Méltányos, helyes, igazságos tehát, hogy ezt. éppen úgy, megkapják, mint a külső szolgálatot r teljesítő hasonló képesítésű bírák és ügyészek. A 4. §-t is magamévá tudom tenni, de igen furcsának tartom annak egyik rendelkezését. Ugyanis az 1938 :X. te. — tehát törvény — előírta azt, ihogy telekkönyvvezetővé csak az nevezhető ki, akinek érettségi bizonyítványa van. Ugyancsak törvényi szabályozás útján kívánják most lehetővé tenni azt, hogy ezentúl olyan egyén is kinevezihető legyen telekkönyvvezetőnek akinek níncs érettségi bizonyítványa. ! Ezt helyesnek tartom minden vonatkozásban, 2 •