Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-166

8 Az országgyűlés képviselőházának 166 (lésre, amely a javaslat 6. §-ában foglaltatik. Matolcsy t. képviselőtársam előadta azt, hogy a hitbizományi intézmény annyira elavult és annyira korszerűtlen, hogy annak nem módosítására, hanem jogrendszerünkből való teljes kiküszöbölésére van szükség. Nyilván igaza van Matolcsy képviselő úrnak ebben, és hogy mennyire egyetértünk mindnyájan ezzel a felfogással, annak jellemzésére csak arra mutatok rá, _ hogy a miniszterelnök úr kijelentette egyik beszédében, hogy a mai időkben a hitbizomány intézményét anarohizmusnak tekinti, és meggyőződésem szerint a miniszterelnök rar ennek áz állásfoglalásának a konzekvenciáit le is fogia vonni. Az ezirányú intézkedés azonban elsősorban nem igazságügyi, hanem általános politikai, sőt legfőképpen földbirtokpolitikai kérdés. Ma azonban a hitbizományi intézmény még ténylegesen fennáll, még ténylegesen létezik, amíg pedig fennáll, gondoskodni kell arról, hogy ha funkcióiban zavarok állhatnak elő, akkor ezek a zavarok kiküszöböltessenek. (Helyeslés jobbfelől) Egyes hitbizományi alapítóleveleknek vannak bizonyos kirivó intézkedései, amelyek a mai felfogás szerint egyáltalában nem helytállók. Ilyen például egyes alapítóokmányoknak az a rendelkezése, hogy a hitbizományi utódláshoz az egyenrangú házasságból, királyi csalidból, főnemesi családból való származás szükséges. Ez az intézkedés mindnyájunk nézete szerint nemcsak a mai felfogásba ütközik, hanem ellentétben áll az ősi magyar szellemmel, az ősi magyar felfogással, amely szerint az asszony férjének rangjában ós címében osztozik. Ez a^ javaslat gondoskodik arról, hogy az ilyen és ehhez hasonló elavult rendelkezések, addig is, amíg a hitbizomány tekintetében a g-enerális intézkedés meg fog történni, a hitbizományi birtokos kérelmére a, mai kor felfogásának megfelelően módosíthatók legyenek. Ezek után még csak az előadó úr által tett kiegészítő és módosító javaslatok egyikéhez szólnék hozzá. Nevezetesen az előadó úr elő fog terjeszteni a bizottságban egy, a bíráknak és az; ügyészeknek igazságügyrninisztériurni szolgálatra való berendeléséről szóló módosító javaslatot. Az előadó úr már rámutatott arra, hogy helyes az, ha ennek a javaslatnak a keretébe van beiktatva ez a rendelkezés, mert hiszen ez ennek a javaslatnak a keretei között célszerűen letárgyalható. r Ahhoz a gyakorlathoz szeretnék néhány szót szólni, amelynek folytán a bírák és az ügyészek az igazságügyminisztériumba rendszeresen beosztatnak igazságügyi szolgálatra. Ennek a rendszernek a hatása főképen két irányban jelentkezik. Először is jótékony hatással van az igazságügyminisztérium munkájára. Igen üdvös dolog ugyanis, hogy abba a munkába, amely a törvények és a rendeletek előkészítését végzi, olyan, az élettel állandó kapcsolatban álló szakférfiak is bekapcsoltassanak, akik az élettel állandó nexusban állván, közvetlenül tapasztalják, hogy az egyes törvények az^ életben miképen érvényesülnek, és így az ő működésük a törvényalkotás munkáját gyakorlati irányban befolyásolja. De másod szór a berendelés üdvös hatással van a bíráknak és az ügyészeknek kinti munkájára is, mert amikor a berendelt bírák vagy ügyészek visszakerülnek eredeti szolgálati helyükre, a bírósághoz, a közigazgatási bírósághoz, az ügyészséghez, ott igen eredményesen tudják ülése 1940. december 10-én, kedden • felhasználni azt a szélesebb perspektívát, amelyet az ország kormányzati gépezetébe, a törvényalkotásiba való intenzívebb betekintés lehetősége által nyernek. Ezekből következik az, hogy az igazságügy minisztériumnak a törvényalkotással kapcsolatos munkája, valamint a minisztérium főfelügyelete alatt álló igazságügyi szervek működése között nagyon üdvös és eredményes kölcsönhatás fejlődik ki. Ezekben voltam bátor előadni a javaslattal kapcsolatos észrevételeimet, amelyekre alapítom azt a felfogásomat, hogy a köz szempontjából szükséges ezeknek az intézkedéseknek törvény formájában való meghozatala, miért is a javaslatot a magam részéről elfogadom. (Helyeslés és taps jobbfelől és a középen, — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szplásra

% következik! Mocsáry Ödön jegyző: Révész László! Elnök: Révész László képviselő urat illeti a szó. . Révész László: T. Képviselőház! Ugyanúgy, miként előttetm szólott igen t, képviselőtársam, én is szakaszonként kívánok foglalkozni a tárgyalás alatt álló törvényjavaslattal. Szintén örömmel teszem magamévá az 1. §-nak azt az intézkedését, amely a joggyakorlati időt az eddigi négy évről három évre szállítja le. Ezt az állásfoglalásomat a következőkkel indokolom. A múltban először az 1874:XXXIV. te. szabáyozta az ügyvédjelölti és a bírósági joggyakornoki joggyakorlati időt. Ez a törvény szintén három évben szabta meg ennek a joggyakorlatnak az időtartamát, azonban úgy, hogy a joggyakorlati időt nem a doktorátus megszerzésétől, hanem az első jogtudományi szigorlat letételétől számítottaTudjuk, hogy ez a három esztendő is elegendő volt arra, hogy a fiatal nemzedék megfelelő [gyakorlatot szerezzen a jogszolgáltatás, ''az, igazságszolgáltatás kérdéseiben, és tudjuk, hogy ez a generáció azután milyen sikerrel állotta meg a' helyét az életben, milyen kiváló jogászi nemzedék nevelődött fel ilyen szabályozás mellett. Ez a szabályozás maradt érvényben közel negyven esztendőn keresztül. Az 1912:yTI. te. vette azután újabb szabályozás alá a joggyakorlati idejét. Ez a törvény már nem az első jogtudományi szigorlat letételétől, hanem a jogtudományi doktorátus megszerzésétől számítja a joggyakorlati időt. Ezenkívül a hároméves joggyakorlati idő és a vizsga letétele után még külön kétévi gyakorlati időt ír elő, és csak azután nevezhető ki bíróvá, ügyésszé, illetőleg gyakorolhatja az ügyvédi funkciót az, aki a vizsgát" sikeresen letette. Ezt a kétévi utógyakorlati időt azután az 1925:VIII. törvénycikk eltörli, mint teljesein feleslegeseit, ellenben mes-hasryja a négyévi gyakorlati időt. Az 1937 :IV. törvénycikk ugyanezt a négyévi joggyakorlati időt fenntartja, ugyancsak úgy, hogy a jogtudományi doktorátus megszerzésétől kezdődik ez a joggyakorlati idő. T. Képviselőház! Abban az időben, amikor hároméves volt a joggyakorlati idő és ez az első jogtudományi szigorlatnak letételétől kezdődött, a jogászság két alapvizsgát tett a nyolc félévet kitevő főiskolai kiképzés alatt. Ezt követőem a harmadik évre is kötelezővé vált alapvizsgának letétele, éspedig éppen azokból a tárgyakból, amelyek már gyakorlatiak, — a magánjogból és a büntetőjogból írta elő kötelezően a harmadik alapvizsgát a törvény — mégis ekkor, amikor már ilyen fel-