Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-175

Az országgyűlés képviselőházának 175. m élés a legfontosabb családvédelem és egyúttal a legtermészetesebb, leghatékonyabb prevenció ,.<a népbetegségek ellen. Egyúttal, amint említem bátor voltam, a békegazdálkodásra való áttérésnek is egyik legtermészetesebb faktora, mert hiszen a lakásépítéssel több, mint negyven iparágat lehet foglalkoztatni, tehát azokat a munkaerőket, amelyek a hadiiparban vannak lekötve, egyszerűen át lehet majd vinni a lakásépítésre és ezzel a magyar szociális problémáknak egyik legfontosabb ját oldjuk majd mea:. T. Ház. A keresztény szociálpolitikának mindig egyik sarkalatos követelése volt a családi otthon. Már abban az időben is, amikor a múlt század közepén^ és végén kitermelték a nagyvárosokban a bérkaszárnyákat s Budapesten is egész városrészek keletkeztek szerencsétlen sötét lyukakból, amelyeket mindennek lehet nevezni,

n csak otthonnak nem, — úgy látszott, a fejlődés vonala akkor ezek felé vezet — a keresztény szociálpolitika -és munkáspolir tikusok külföldön ós Magyarországon is elméletben és gyakorlatban egyformán a kis kertes lakások építése mellett foglaltak állást. Csak örömmel állapíthatjuk meg azt, hogy ma már nincs szociálpolitikus, aki ne ezen az állásponton állna, mert hiszen a saját kis családi ház nemcsak annak a kis családnak összetartója, hanem egyúttal a társadalomnak és nemzetnek is leghatékonyabb pillére. Hogy ez a felfogás érvényesüljön, természetesen e] kell jutni ahhoz a nagy keresztény filozófiai tételhez is, amely abban áll, hogy a liberalizmussal szemben, amely az egyént tekintette a társadalom legkisebb sejtjének, a keresztény filozófia azt hirdette és hirdeti, — és ma már mindenki azt hirdeti — hogy nem az egyén, hanem a család a társadalomnak utolsó sejtje, mert ez az utolsó élő organizmus. Hiába van egy nemzetnek tíz-, húsz-, nyolcvan- vagy százötvenmillió lakosa egyedekben, ha ott a családi élet megrokkan, ha a vér megromlik és Í>Z erkölcs is megromlik, akkor vége van annak a nemzetnek és pusztulásnak indul. Míg fordítva, ha egy nemzet kiesi, de ezek az utolsó sejtek — a szónak nem órtékítéleti módján mondom ezt, hanem mennyiségileg — egészségesek, jöhet arra a nemzetre akármilyen megpróbáltatás, mert ennek a sokezer és kicsiny sejtnek a vitalitása az egész nemzet életerejét visszaadja a legsötétebb és legszörnyűbb viharok után is. (Taps a középen.) Szükséges, hogy ezek a kis családi sejtek s elsősorban ezek a sejtek és ezek az emberszívek és nem a motorok kapják meg a védőpáncélt; ez a védőpáncél pedig az a négy fal, amelyet magáénak mondhat, az a kicsike kert, ahol a gyermekek szabadon futkározhatnak, ahol az édesapa munkája után megpihenhet, kertjét szépítve, csinosítva, ahol az édesanya otthont talál, ahol úrnő lehet, ahol a legkisebb iparosnak, a legkisebb munkásembernek a felesége is azt érezheti: ez a ház az enyém, ennek a háznak én vagyok a szíve, lelke. De nem is kell ezt sokat ecsetelnem, hiszen valamennyien egyetértünk abban, hogy minél több családi otthont adni ennek a nemzetnek: fontosabb az egyetemeknél, fontosabb a kórháziaknál its és egyenrangú a hadsereggel. Én ebiben a törvényjavaslatban egy lépést látok a keresztény szociálpolitika ama követelése felé, hogy családi otthonokat kell adni a magyar családoknak, éppen azért örömmel fogadom el ezt a javaslatot és bizalommal a miniszter úr iránt, aki tavasszal interpellációmra azt mondotta, hogy meglesz, és ellentétben olyan sok miniszteri válasszal, amit az ember az interüiéöe 194-1 február 6-án, csütörtökön. 191) pellációra kap, hogy meglesz és nem lesz meg, ez a törvényjavaslat nemcsuk az ígéretben, de a valóságban is megszületett. Ezért örömmel fogadom el. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Több vezérszónok nincs. Szólásra következik? Árvay Árpád jegyző: Feliratkozva nincs senki. Elnök: Kíván még valaki szólani? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. Az igazságügyminiszter úr kíván szólani. Radocsay László igazságügyminiszter: T. Képviselőház! Az előadó úr az ő valóban nagyszerű és szakszerű előadásában olyan részletesen fejtette ki ennek a törvényjavaslatnak egész komplexumát, hogy azt hiszem, nekem ezt részletesebben ismertetnem most nem kell. Hálás köszönetet mondok az előadó úrnak innen is. hogy szíves volt ezt a kérdést behatóan tanulmányozni és úgy exponálni a t. Ház előtt, hogy azt hiszem, nem forog fenn kétely, hogy ez a javaslat mit akar és hogyan akarja. Ezt a kérdést, úgy látom, Matolcsy Mátyás képviselőtársam félreértette, mert ő túlságosan nagy igényeket támasztott ezzel a javaslattal szemben, amely pedig igen szerény javaslat és semmi egyebet nem akar, mint amit a címében mond. A cím szól az építőtakaréküzlet szabályozásáról és ez a i javaslat nem is akar egyebet, mint az építőtakaréküzletet szabályozni. Égy kérdés van tehát és ez az, hogy szükséges-e az építőtakaréküzletet szabályozni és ha igen, hogyan. Arra a kérdésre, hogy szükséges-e, az a válaszom, hogy feltétlenül szükséges. Miért? Azért, mert van egy adott helyzet, vannak éoítő-takaréküzlettel foglalkozó vállalatok. Hogy jelenleg nem sok van, az nem argumentum a javaslat szükségessége ellen, mert volt több és lehet is több s éppen azért, mert volt több és mert ezek közül több azért szűnt meg, mert nem volt szabályozva az építőtakaréküzlet, azt hiszem, világos, hogy az építő takaréküzletet vagy szabályozni kell, vagy pedig ezt az üzletet Magyarországon teljesen megszüntetni és eltiltani ez üzletektől minden vállalatot. Ez utóbbit azonban a kormány nem akarta, nem akarta pedig azokból az igen helyes okokból, amelyeket Közi Horváth igen t. képviselőtársam volt szíves kifejteni, mert hiszen nem akarjuk megakadályozni a magántőkét, a kisemberek magántőkéjét abban, hogy e nagyon plauzibilis célban egyesülve az ő tőkéjükkel megfelelő házakhoz, megfelelő módon hozzá juthassanak. Ha pedig nem akartuk meszüntetni magát" az építőtakaréküzletet, mint olyat, akkor természetes, hogy azt szabályozni kell, mert ha nem szabályoznók, akkor előállhatnának iijból olyan esetek, amelyek a múltban igen szomorú képét mutatták annak, hogy egy rosszul vezetett vállalat sok kisember exiiszteneiáját veszélyezteti, sőt mint a t. képviselőtársam rámutatott, tragédiához is vezetett. Ennélfogva az első kérdés, azt hiszem, igenlően van eldöntve: szabályozni kell az építőtakaréküzletet. Most már a második kérdésre, arra, hogy hogyan kell szabályozni, nagyon könnyű a válaszom. Könnyű azért, mert a felszólaló képviselő urak is helyeselték ezt a törvényjavaslatot, azt a szabályozási módot, amelyet ez a javaslat tartalmaz, még maga Matolcsy Mátyás t. képviselőtársam is, aki egyébként nem fogadta el a javaslatot, de csak; azért nem fo gadta el, mert mint ő mondta, ez az egész la32*