Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-166

G Az országgyűlés képviselőházának 166. ülése 19U0. december 10-én, kedden vényjavaslat 1936-ban emelkedett törvényerőre. De ennek az 1936. évi, a családi hitbizományról szóló reformnak összes rendelkezései — amint ezt annakidején is kifejtettem — nem azt célozták, hogy mi módon lehetne felszabadítani és a magyarságnak juttatni a kötöttségben lévő birtokokat, hanem minden szakaszából az sugárzik ki, hogy mi marad meg a kötöttségben. Már " első szakasza is azzal kezdi, hogy »továbbra is hitbizományi kötöttség alatt maradnak a következők...«. — és azután felsorolja, hogy mi minden marad így. Mindig csak az a szempont, hogy mi marad kötöttségben és csak a végén derül ki, hogy valami kevés, a 30.000 koronánál nagyobb kataszteri tisztajövedelmű birtokok, gyakorlatilag tehát a 3000—4000 holdnál nagyobb szántóföldi mívelés alatt álló birtoktestek egy része juthat felszabadulásra a hitbizományi élvező halála után, nem tudom, hány évvel. Ennek a törvénynek ez a szelleme, ez az intézkedése eredményezte, hogy most, 1940-ben nem úgy tekintünk vissza a hitbizományi birtokokra, mint a múlt intézményeire, hanem most, 1940-ben egy újabb intézkedésre van szükség, miután az 1936. évi törvény semmi eredményt nem hozott. Nem tudom, hányan haltak meg azóta a hitbizományi élvezők közül, de ha meghaltak volna is, a még hátralévő hat vagy nem tudom, hány esztendő még mindig nem telt volna el, úgyhogy ez az 1936-ban megalkotott törvény teljesen használhatatlan és a gyakorlatban abszolút semmi eredményt nem hozott. Most, 1940-ben "kellett tehát idehozni ezt a rendelkezést, hogy a hitbizományi élvezők számára a már-már nagyon kellemetlen kötöttséget valamelyest módosíthassuk. T. Képviselőház! Amikor erről a rendkívül nagyjelentőségű magyar kérdésről beszélünk, azt hiszem, valamennyiünknek azt az álláspontot kell a magyarság érdekében elfoglalnunk, hogy a hitbizományi intézményt fel kell számolni. (Úgy van Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Fel kell számolni annál is inkább, mert máir nem fenyeget az a veszély, hogy a felszabaduló birtokok nemkívánatos, azaz zsidó kezekbe jutnak. Hiszen azóta van már zsidótörvényünk, amely egyenesen előírja, illetve lehetővé teszi a zsidóföldek igénybevételét is, így tehát már iSemmi néven nevezendő veszély nincs. Eddig az volt a fő érv, hogy az egyetlen keresztény nagytőkét: a földet meg kell védeni, nehogy zsidó nagytőkévé váljék. Nekem az a véleményem, hogy ezt az óriási keresztény nagytőkét — amelyet mi nem tőkének nevezünk, mert a föld nem közönséges tőke, hanem az élet alapja és fundamentuma, amelyre első helyen a magyarság élete van rátáblázva — ma már nem veszélyezteti az, hogy a zsidó érdekeltségek kezébe kerülhet. Abban az irányban pedig semmi aggályom nincs, hogy ha ezek oz óriási birtoktestek, amelyek ma néhány kézben vannak, százezer darabra is törnek, mert akkor azok keresztény magyar kisemberek kezébe kerülvén, valóban ennek a társadalomnak stabilitását fogják biztosítani. T. Képviselőház! Nincsen semmi érv, amely a hitbizományi birtokoknak, a hitbizományi rendszernek 1940-betn való fenntartását megindokolná. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ilyen érv nincsen. Közismert még az is, hogy a hitbizományi birtokok jórésze zsidó bérletben van vagy pedig olyan extenzív kezelés alatt, amelynek eredményénél a kisgazdaságok sokszorosan nagyobb eredményt tudnának biztosítani. Azzal fejezem be beszédemet, hogy a jelenlegi rendszer 1936. óta visszafejlődést mutat, és ez a szakasz is erre enged következtetni, nekünk pedig az a felfogásunk, hogy a hitbizomány intézményét el kell törölni, a nagybirtokrendszert fel kell számolni és a magyar parasztságot földhöz kell juttatni. A javaslatot nem fogadom el, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Megay Károly jegyző: Huszovszky Lajos! Elnök: Huszovszky Lajos képviselő urat iliéti a szó. Huszovszky Lajos: T. Képviselőház! Az előttünk fekvő javaslat egyes szakaszainak külön, Önálló jelentőségük van. Matolcsy Mátyás igen t. képviselőtársam csak a 6. §-hoz szóit hozzá én pedig éppen azért, mert az egyes szakaszok önállóak, szakaszonként teszem meg észrevételeimet, és akkor leszek bátor felelni Matolcsy Mátyás t. képviselőtársam beszédére, amikor a 6. §-ra vonatkozó megjegyzéseimet fogom előadni. (Matolcsy Mátyás: Erre nehéz felelni!) T. Képviselőház! Az előadó úr az egyes szakaszoknál egészen részletesen megtette észrevételeit, úgyhogy én különösen az 1. és 2. §-nál csak futólag kiegészítésképipen teszem meg észrevételeimet. Az 1. és 2. §. az egységes ügyvédi és bírói vizsgálatra bocsátáshoz megkívánt joggyakorlat idejéről rendelkezik, ismét 3 évben állapítva meg azt. Szerintem joggal feltehető, mint •ahogy az előadó úr előadta, hogy a komolv jelöltek 3 év alatt is meg fogják szerezni a szükséges elméletig és gyakorlati ismereteket, és nem volna méltányos az, ha a kevésbbé szorgalmas, kevésbbé képzett jelölteknek szükséges előkészületi időhöz szabnék a joggyakorlat idejét és ezáltal meggátolnók a rátermettebb és szorgalmasabb je'Öltek előmenetelét. A 2. §. tekintetében az az észrevételem, hogy ez nagyon helyes intézkedést tartalmaz, amennyiben lehetővé teszi, hogy egyévi joggyakorlati időt az ügyvédi és bírói pályán kívül is el lehet tölteni, s így a jelöltek hasznos ismereteket szerezhetnek ezzel az egyévi gyakorlattal, amely gyakorlati ismeretszerzés az elméleti jogi képzettséget hasznosan fogja kiegészíteni. A keresztény fiatalságnak az ügyvédi pályára való erőteljesebb irányítása szempontjából örömmel üdvözölhető a joggyakorlat idejének leszállítása, mert — mint mindnyájan tapasztaltuk, — a keresztény ügyvédek számában beállott rendkívüli hiány, ami különösen az előadó úr statisztikai adataiból tűnik ki, feltétlenül szükségessé teszi azt, hogy megkönnyíttessék a jogi pálya legfelsőbb fokára való előkészület lehetősége. Megemlítem, hogy az igazságügy miniszter úrnak az a rendelkezése, hogy a fiatal erdélyi ügyvédek ügyvédi vizsga letétele nélkül is megtarthatják ügyvédi minőségüket, ugyanezt a célt szolgálja; az eddigi, ottani gyakorlat szerint tudniillik n®m kellett ügyvédi vizsgát tenniök és így ez a rendelkezés elő fogja mozdítani az általam fentebb említett célt. a keresztény ügyvédek létszámszaporodását. Jogászi teörökben ugyan aggály merült fel esz ellen az intézkedés ellen, tudniillik egyesek attól tartanak, hogy az ügyvédi vizsga mellőzése a jogászi színvonal leszállítását fogja eredményezni, nekem azonban az a meggyőződésem, hogy a fiatal erdélyi generáció méltá-