Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-174

Az országgyűlés képviselőházának 174. ülése 1941 február 5-én, szerdán. 185 a bankérdekeltségből kivont ilyen tőkeérdekeltség a nemzeti gazdasági életben fontos vállalatoknál nyerhessen elhelyezkedést? Hajlandó-e a miniszter úr a közvéleményt megnyugtatóan felvilágosítani, hogy az ország jövő gazdasági politikájában a fenti tény nem fog-e súlyos hátrányt jelenteni?« Elnök: Jandl képviselő úr interpellációját töröltette. Következik Jandl Lajos képviselő úr. második interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa); »Interpelláció a magyar kir. földmívelésügyi miniszter úrhoz a tolnamegyei földbirtokviszonyok tárgyában, különös tekintettel a földreform rendelkezésekre. Van-e tudomása a földmívelésügyi miniszter úrnak arról, hogy Simontornyán 100 többgyermekes család évek óta hiába kér házhelyet? ' Pálfán kaptak meg nem felelő árkos és vizes házhelyet, Szőke János és táisai indokolatlanul nem kaptak. Nagyszokolyon kértek földet, de az elöljáróság ellenkérvényt adott be, hogy^ ne kaphassanak földet, mert akkor munkáshiány lenne. A valóságban nyáron 40 pár megy idegenbe aratni. Felsőnyéken jobbmódií gazdák elintézték, hogy minden kiosztásra kerülő földet ők kapjanak meg. Ozorán is sokan kérnek házhelyet. Bogyiszlón 88 holdat akartak kiosztani a főjegyző és gazdasági felügyelő jóváhagyásával, a jelentkezők lefizették a vételár egy részét, de azt visszakapták és földet indokolatlanul nem kaptak. Belecskán az állattenyésztők legelőkhöz nem juthatnak, annak ellenére, hogy a közelben az uradalom által nem használt nagyobb rétek vannak.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Jandl Lajos: T. Ház! A múlt évben megszavazott kishaszonbérleti törvény minden gyengesége mellett is bizonyos reményeket nyújtott arra, hogy ez a talán századok óta vajúdó kérdés végre komoly mederbe kerül s a földhaszonbérleti törvényt hathatós és komoly intézkedések fogják követni. Azt látjuk azonban, hogy különösen egy-két hónapja nemcsak visszaesett az ezirányú törekvés, hanem a /

meglévő intézkedések is kátyúba jutottak, sőt retrograd intézkedéseknek adtak helyet. Az ország szociális kérdései megoldásának, a proletariátus kérdései elbírálásának nálunk nem az ipari munkásproletariátus szemszögéből, hanem a mezőgazdasági munkásság szemszögéből kell kiindulnia. Ha csak magát a számarányt veszszük, azt látjuk, hogy 500.000 ipari munkás áll kétmillió mezőgazdasági munkással szemben és ha hozzávesszük ehhez a tengődő törpebirtokosokat és az eladósodott kisbirtokosokat, akkor még! nagyobb számot kapunk. Ennek a kérdésnek a megoldása kizárólag a földhözjuttatás, a földkérdés megoldása útján történhetik. A föld népének a szaporodása, ha talán relative nem kielégítő, sőt hiányosnak is mondható, abszolút -számokban azonban a legutóbbi 200 esztendő alatt igen nagy volt, mert hiszen, mondjuk a törökhódoltság pusztításai után körülbelül ötszörösére emelkedett a földmíves lakosság létszáma. Ezzel nem tartott lépést a földbirtok megoszlása, ez a tömeg tehát teljesen megélhetési lehetőség nélkül maradt. Más életlehetőséEÉPVJSÈLOHÂZI NAr-1,0 IX. geket próbálnak ugyan elérni, például az iparpártolás és az ipari életben való elhelyezés révén; ez ideiglenesen ugyan, mondjuk egy százalékot lecsapol az elégedetlenségből, amelyet ez a kérdés támaszt, de végleges megoldást csakis a földkérdés rendezése fog nyújtani. Hogy ez mennyire így van, azt az egyik tolnamegyei község levéltári adataival kívánom illusztrálni. Egy négyezer lakosú községről van szó, amely a vármegyének azon a területén van. ahol mondjuk 2000 holdat tesz ki az a földbirtok, amely az uradalom kezén van a község területén, ahol tehát a nagybirtok nincs túltengesben és többé-kevésbbé arányos a földmívesség birtoklási viszonya. Itt ílZ cl helyzet, hogy egy regi, 1828-ból származó összeírás szerint az 5000 hold úgy oszlott meg, hogy 3000 és egynéhány hold volt az akkori telkes jobbágyok kezén; ezeknek közvetlen utódai ma a kis- és törpebirtokosok. Abban az időben 93 ilyen birtokos volt, tehát 93 kézben volt ugyanaz a birtok, amely ma 147 birtokos kezén van; a birtokosok száma tehát ma a dupláját teszi ki a réginek, a megszerezhető földek holdszáma pedig eggyel sem szaporodott. Ez az a kép, amely azt hiszem, az egész országra nézve megvilágítja a helyzetet. Az 1910-es összeírás szerint 3441 hold volt az uradalom kezén, 2540 hold pedig, a község birtokában. Az 1929. évi földbirtokreform az Ofb. akciója alapján valamit változtatott ezen a helyzeten, de csak látszólag. mert 500 holdat juttattak a közbirtokosság kezére, 699 hold erdőt azonban a Phönix Kereskedelmi Rt. kapott meg s ezt az erdőt most egy Ágoston Manó nevű zsidó birtokos béreli. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Megint a zsidó!) Az 1929 óta eltelt idő alatt a birtoklási viszony egyáltalában nem változott. A 3134 hold földből, amelyet a község birtokol, szántóföld 1534 hold, az az uradalmi birtok 2045 hold, amiből 1345 hold a szántó. A paritás most is megvan, amennyiben 1500 hold körül van az uradalom és 1500 hold körül a megszaporodott közbirtokosság szántóföldje. Ez a megélhetésre és a íiépszaporodásra kellő alapot nem nyújthat. Főképp nem nyújthat pedig kellő alapot a mezőgazdasági proletariátus ellátására. A mezőgazdasági proletariátus ellátásának kérdése, amit közgazdasági szempontból a földbirtoklás kérdéseként foghatunk fel, a földhözjuttatás, tehát ez az, amit elsősorban szorgalmaznunk kell, ha nem akarjuk azt, hogy pár év vagy évtized múlva még súlyosabb állapotok álljanak elő ezen a téren. Azok az intézkedések, amelyeket a kishaszonbérleti törvény tartalmaz, amint azt az előző interpellációkból hallattuk, egyáltalán nem kerülnek végrehajtásra ós ott, ahol a nép, a közönség tudomásulvette azt, hogy a kishaszonbérleti törvény tartalmaz olyan intézkedéseket, amelyekről a lapok és újságok és egyéb hírek is szóltak, hogy ő a törvényben biztosított jogaihoz hozzájusson, ott olyan ellenállásra talál, amely néha még a fennálló törvényekbe is ütközik, s amely a törvényben biztosított jogok kijátszását mindenféleképpen megkísérli. Legyen szabad néhány példát felhoznom ezekre vonatkozólag. Ezek részben kicsinyes ravaszságokból, részben pedig a törvénynek helytelen és az igénylők kárára történő alkalmazásából fakadnak. Említettem Simontornyát, ezt a 4000 lakosú községet, amelynek földkérdését ezek az adatok megvilágították. Itt azonkívül közben bizonyos iparosodás állott elő és az ipari munkásság elhelyezkedésével kapcsolatban a lakáskérdés, a házhelykérdés tolult elő30