Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-174

186 Az országgyűlés képviselőházának 17

if. térbe. Megint csak arra kell utalnom, hogy ma ott körülbelül 300 olyan család van, amelynek feltétlenül szüksége volna házhelyre, feltétlenül szüksége volna arra, hogy családja számára lakóházat építsen. Visszanyúltam a múltba és találtam egy körülbelül száz esztendős adatot, arravonatkozólag, hogy beadványban fordult a község az akkori császári és királyi kormányhoz és abban a beadványban kéri, hogy Simontornyán'száz család részére biztosítsanak házhelyet, mert ennyi család részére nincs megfelelő lakás. Maga a lakáskérdés, a házhelykérdés is már százesztendős és száz esztendő . óta nem jutott megoldásra. Azóta a lakosság száma körülbelül olyan arányban szaporodott, mint amilyen arányban a lakásigénylők megvoltak száz évvel ezelőtt. Akkor 100 volt, most körülbelül 300—400 azoknak a családoknak a száma, amelyek számára megfelelő házhelyről és házról kellene gondoskodni. A közeli Pálfán történt az Apponyi-uradalom jóvoltából és konciliáns magatartása révén házhelykiosztás, azonban, amint az ilyenkor történni szokott, a végrehajtásnál már. hibák merültek fel. A házhelyek egyrésze olyan, hogy ott a lakosság néni tud még normális időben sem, annál kevésbbé nedves, túl csapadékos időjárás esetén építkezni, s megfelelő elhelyezkedést találni. Érdekes módon vágtak elébe Nagyszokolyban, ebben a 2000 lakosú községben a kishaszonbérleti rendelkezéseknek. Amikor itt az elöljáróság megtudta, hogy igénylők léptek fel, körülbelül hatvan igénylő, többgyermekes, hadviselt, frontharcos és rokkant családiőjű családok, és beadták az igénylés iránti kérvényüket, akkor hirtelen megjelent néhány jobbmődú gazda, akik egy ellenkérvényt nyújtottak be, amelyben a földet saját számukra kívánják biztosítani. Akkor valami egészen rejtélyes úton/ itt fent a minisztériumban, vagy már a földbirtokr.endező szerveknél, már tudomására is adták ennek a négy jobbmódú gazdának, aki ellenkérvénnyel fordult a hatóságokhoz, hogy«, kisigénylők semmi esetre sem fognak kapni, ők kapják ineg> ez már elintézett dolog. Ilyen rejtélyes líton módon jut azután az emberek tudomására, hogy számukra nem adatik meg az a lehetőség, amelyet törvénnyel^ biztosítani kívántunk a földszerzés terén. Éppen itt van a község igénylőinek ügyében tett lépéseimre adott miniszteri válasz, amely azt mondja, hogy (olvassa): »Báthory József és társai nagyszokolyi lakósok földhözjuttatása ügyében tudomására hozom, hogy a szóbanlevő ingatlanokra vonatkozólag herceg Esterházy Pál mint haszonbérbeadó, másfelől özvegy Heiszler Jakabné és társai mint haszonbérlők között az 1940/1941. gazdasági évre haszonbérlet meghoszszabbítáisi szerződés jött létre.« 1929-ben hoztunk egy törvényt, hogy nagyhaszonbérlet nincs és hogy kishaszonbérletbe kell kiadni az ilyen haszonbérlet alá kerülő földeknek legalább egyrészét s ugyanakkor 1940/41-ben haszonbérleti szerződést kötnek Jakabokkal. Ez az állapot alkalmas arra, hogy a törvénybe vetett bizalmat tönkretegye s ilyen módon kijátssza a népnek azt a lehetőséget, hogy valamilyen módon földhöz jusson, pedig ezt különösen a mai időkben nem lenne szabad megengedni. Felsőnyék községben ugyanez az eset játszódott le. Ott is felléptek az igénylők, s egy hét múlva ment az ellenkérvény, három jobbmódú embertől, közöttük egy levitézlett . közéipbirtokostól, aki eltékozolta a vagyonát. Ezek is felléptek igényükkel és a kisgazdák igénylése itt sem sikerült. Mint megtudtam, ülése 19 Ul február 5-én, szerdán, itt is az a helyzet következett be, hogy Vogel Nándor zsidó bérlő -már megkötötte a haszonbérleti szerződést a Montenuovo hercegi birtokkal. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Egy mágnás, egy zsidó!) Érdekes még a bogyiszlói eset, ahol 88 holdas földhöz juttatást lehetett volna eszközölni ós a vármegyei gazdasági bizottság, valamint a község főjegyzője, már el is intézte, hogy ennek egy részét a gazdák kapják. A gazdák már be is fizették ezt az összeget, azt a nem tudom hány százalékot, amihez kötve van, hogy földet igényelhessenek. Azután megint közbeléptek rejtélyes kezek, úgyhogy ezek a gazdák is visszakapták a pénzüket és kénytelenek voltak lemondani arról a lehetőségről, hogy a 88 holdhói valamit is kaphassanak. Megtörtént például az egyik gazdával, egy Miklós Lőrinc nevűvel, hogy a vármegyei gazdasági bizottság határozata alapján távolabb, más határban, a tulsóoldalon fekvő földecskéjét eladta, hogy saját falujában kaphasson földet, miután ezt megígérték neki. Közben azonban visszafizették neki a befizetett pénzét és így azután mindkét földecskéből kikopott. Azt hiszem, hogy ez neun az a szellem, amelynek érvényre juttatását mi a földbirtokrendezés megoldásánál a kishaszonbérletszerződésekkel kapcsolatban kívántuk. Nem beszélek arról, hogy olyan községekiben, ahol az állattenyésztés nagyobb mértékben fellendült — tudjuk, hogy az intenzívebb mezőgazdasági művelési ágak szempontjából a legelő kérdése milyen égetően fontos — ezeket a legelőket gyakran a sokkal kevésbbé eredményes állattenyésztést folytató nagybirtokok^ uradalmak veszik el a lakosság állattenyésztési lehetősége elől. Ilyen eset több fordult elő. A legutolsó panasz a napokban érkezett hozzám Belecska községből, ahol a legeltetésre nincs alkalom, mert a község dombos oldala erre nem alkalmas, ott más művelési ágakat folytatnak, ellenben a község másik oldalán, az Eszterházyhercegi uradalomban bőven volna legelőre alkalmas terület, de nem engedik őket hozzájutni, mert nincs rá törvényes intézkedés, hogy azt biztosítani lehessen egy ilyen hasznos művelési ág fellendítése céljából. Felhívom a t. Ház figyelmét arra, hogy a földbirtok felaprózódása, amint azt ilyen eset kapcsán bemutattam egy négyezer lakosú községben, égető és fokozatosan égetőbbé váló kérdést tár fel, amely kérdést nekünk meg kellett volna oldanunk és meg kell oldanunk és semmi okot nem látok arra, hogy a mai időkben retrográd intézkedésekkel, vagy a meglévő intézkedések agyonhallgatásával és szabotátásával vágjunk egy egészségesebb megoldás elé. , Nem ok az, hogy körülöttünk háborús állapotok vannak, mert hiszen látjuk, hogy éppen a háborús országok helyeznek nagyobb súlyt a szociális kérdések megoldására amint azt a mai hadviselés helyzete nagyon helyesen meg is követeli, mert hiszen az átütőerőt csak azzal lehet fokozni, ha az emberek számára a jólétet és a megélhetési forrásokat még inkább biztosítani tudjuk. Elsősorban most volna itt az idő, hogy ezt a kérdést megoldjuk, hogy ezt a kétmilliós nincstelen tömeget jobb helyzetbe juttassuk, hogy ebből a kétmilliós tömegből fogyasztót. komoly adófizetőt és lelkes, hazafias tömeget