Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-174

184 Az országgyűlés képviselőházának 17 U. ülése 19hl február 5-én, szerdáM. tán, hogy a magraválasztás által súlyveszte- i ség következik be, és több a munkadíj a kiválogatás miatt, még akkor is illegális haszonnak 'kell mondanom azt, amikor a 40 pengőért megvásárolt borsót a kereskedő, mikorra az ő kezén keresztülmegy, Németországban százszázalékos hasznot biztosító áron adja el. Ugyanakkor módomban van egy másik anomáliát is a mélyen t. Ház tudomására hozni. Lehet, hogy ennek közérdekből, államérdekből vain valami indító oka, de helyesnek nem fogadhatom el. Itt van például a tökmag, a szójabab és a napraforgómag. A tökmag az árjegyzések idején 34 pengős árral indult. Ez 1940 október havában volt. Ma 1941 február ihavát írjuk és a tökmag ára 34 pengőről csak 35 pengőre emelkedett. A szójabab ára az őszi szezon idején 31 pengő volt, ma 31.50 pengő. A napraforgómag ára 26 pengőről mintegy négy ihónap alatt 27'50 pengőre emelkedett. A csillagfürt ára 22 pengőről 35 pengő lett. Ismétlem, lehet, hogy állami érdekből van szükség erre, mert ezekre az olajosmagvakra az államnak hadászati szempontból szüksége van, de ennek- ellenére sem tudom helyeselni ezt az árpolitikát és vegye tudoimásiul a magyar királyi kormány, hogy addig az ideig, amíg ilyen árpolitikát folytat a magyar mezőgazdasággal szemben, ne várja, hogy a magyar mezőgazdák arra az álláspontra helyezkednek, hogy nekik közérdekből szükséges és kötelességük olajosmagvakat termelniök. Hogy mennyire anomália ez, azt ^mutatja más magvaknak az áralakulása is. A Külkereskedelmi Hivatal egy közleményére hivatkozom, amely augusztus 15-óu jelent meg. Ebből azt látom, hogy a kék mák ára 154 pengővel indult, az új bíborheremagé 132 pengővel. A fehér kölesnek szeptember 22-én 32—35 pengő volt az ára, a kék máké szeptember 25-én ,már 225 pengő. December 21-én a köles ára már 52 pengő, a kék máké 258 pengő volt, ugyanakkor a sterilizált Viktória-borsó ára 50 pengő, a zöld expresszborsó ára pedig 40.60 pengő volt. 1941 január 26-án pedig a fehér köles áramár 55 pengő, a vörös kölesé 54, a kékmáké 267 pengő volt- Ugyancsak ilyen nagy árdifferenciákat látunk a lucernamag, a muharmag, a tavaszi bükköny, a szöszösbükköny, a csillagfürt és a cirokmag áránál is. A cirokmag ára például az őszi termelési szezon idején 26 pengővel indult, az 1941 január 26-i jegyzés alapján pedig- már 40-75 pengő volt az ára. Ha az egyes magvaknak termésmennyiségére ki is jelenthetjük, hogy kevés termett, tehát a kereslet nagyobb, mint a kínálat, mégsem tudom minden egyes magfajtára nézve helyesnek tartani ezt az ármegállapítást. Már pedig, amíg nem rugalmas árpolitikát, hanem egy ilyen ma már talán egyéni érdeket szolgáló árpolitikát folytát az árak megállapítását intéző árkormánybiztosság és a segítségére levő földmívelésügyi minisztérium, addig ne várja senki, hogy itt Magyarországon, ebben az agrárállamban mezőgazdasági fellendülés következzék be. Mert ismétlem és vallom, hogy nem követelhetünk a magyar falusi gazdától áldozathozatalt, amíg tudva tudja a gazdasági évnek, és a gazdasági munkáknak megkezdése idején, hogy a mezőgazdasági terményeket csak ráfizetéssel termelheti. Mindenkit megnyugtathatok, ne várja itt, hogy a szükséges meny- • nyiségben történjék a jelenlegi ármegállapítás alapján ezeknek a magvaknak a termelése. Ha tehát a sokat hangoztatott jelszavakat be akarja váltani a magyar királyi földmívelcsi ügyi kormány és általában a kormány a falusi közönséggel szemben, akkor igenis kötelessége olyan rugalmas, átfogó, a mezőgazdaság felemelését célzó intézkedést hozni, amely mindenkor nem egyéni céloknak és egyéneknek megsegítése által, hanem a közénlek megóvásával indítja el azokat a bizonyos intézkedéseket. Mélyen t. Képviselőház! Az irányított gazdálkodás mint jelszó kezd ma a köztudatba bevándorolni. Halljuk, hogy ezt vagy azt a terményt ennyi és ennyi mennyiségben, ekkora és ekkora területen kellene termelni. Olvassuk a mai lapokban, hogy a földmívelésügyi miniszter úr már a jelen gazdasági évre is biztosította a gazdákat az olajos magvak termelési ára tekintetében. Ez nagyon szép, de ehhez is egy észrevételt kell fűznöm. A földmívelésügyi miniszter úrnak ehhez a rendelkezéshez egy pótlást kellett volna szövegeznie, amely úgy hangzott volna, hogy amennyiben a világkereskedelmi árak úgy alakulnak, hogy azok az árak emelését teszik szükségessé, akkor nem fognak elzárkózni az árak felemelésétől. Az 1940. termelési év kezdetén a munkabérek nem voltak azon a színvonalon, amelyen ma vannak, tehát számolnunk kell a mezőgazdaságban a munkbérek emelkedése folytán előállott kiadási többlettel, számolnunk kell azzal, hogy esetleges csapások következtében a gazda nem tud olyan mennyiséget előállítani, amennyi őt számításának megfelelő jövedeímhez juttatná. Én csak abban az esetben látom a mezőgazdaság működésót biztosítva, ha az árkormánybiztosság és a segítségére lévő földmívelésügyi^ kormányzat nem merev keretek közé szorított eljárások alapján intézi az árpolitikát, hanem rugalmas elveket vallva hoz intézkedéseket. Ha ezek az intézkedések valósága válnak, akkor a magyar gazdatársadalmat nem kell kapacitálni ezeknek a különféle mezőgazdasági terményeknek a termelésére, hanem e nélkül is be fog kapcsolódni a dologba, ha azt látja, hogy azok termelésével hasznot tud magának biztosítani. Ha pedig a mezőgazdaságon keresztül, amelynek lakossága a legnagyobb részét alkotja az ország lakosságának, fel akarjuk emelni az országot, akkor mindenekelőtt olyan rendelkezéseket kell hoznunk, amelyek elsősorban a mezőgazdasággal foglalkozók életnívóját biztosítják és emelik, mert csak így fogjuk tudni a többi foglalkozásig ágban működők életnívóját is biztosítani és felemelni. Kérem az igen t. földmívelésügyi kormányzatot, hogy elhangzott fejtegetéseimet tegye magáévá és a közeljövőben olyan árpolitikát folytasson, amely minden mezőgazda és keresztény kereskedő szempontjából megfelelő lesz. Elnök: Az interpelláció kiadatik a földmívelésügyi miniszter úrnak. Következik Jandl Lajos képviselő úr interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Szeder János jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. pénzügyminiszter úrhoz az ország gazdasági érdekét hátrányosan befolyásoló idegen gazdasági érdekeltség szereoéről. Van-e tudomása a pénzügyminiszter úrnak arról, hogy az ország gazdasági érdekeltségébe bekapcsolódott külföldi tőkeérdekeltség egy bizonyos csoportja az utóbhi időben új területen keresett és talált elhelyezkedést az ország gazdasági életében? Milyen országos érdek kívánta meg, hogy