Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-166

Az országgyűlés képviselőházának 160. lévő nagybirtok különösen a Dunántúlnak fejlődését, népi erejét veszélyezteti és megtámadta, (ügy ián! a szelsotalolaalon.) \ Rá kell mutatnom arra, hogy Magyarországon a nép szaporodás rendkívül veszedelmes problémája, az egyke kérdése éppen a Dunántúlon ütötte fel a fejét és onnan terjedt el a Dráva-parttól, az Ormányságtól fel most már mind messzebbre. A kifejezetten egykés községek t száma már körülbelül 4l

!

Ü— 500-ra tehető, míg két évtizeddel ezelőtt csak 280 egykés község volt. ' Ebben a kérdésben . bosszú vita folyt már, pontosan ötven éve vizsgálják a magyar közélet, az egyke, a nagybirtok, a hitbizományi birtok kérdését, de a valóságban ennek irányában komoly megoldás, vagy arra még csak kísérlet sem történt. Magyarországon a hitbizományi birtokok óriási területe egyedülálló Európában. Amikor az 1935. évi törvényjavaslatot beterjesztették, még- lehetett hivatkozni Németországra, ahol akkor még a hitbizományi intézmény fennállott, azóta azonban, két évvel ezelőtt, Németországban is eltörölték a hitbizomány intézményét és egészen új alapokon indult el ott is a birtokrendezés. Németországban egyébként még a régi időben is az átlagos hitbizományi birtok nagysága 3250 hold, Ausztriában 3000 hold volt, Magyarországon pedig jelenleg is — a csonka részre értve — 15-500 hold volt átlagosan egy hitbizománynak a területe. De az egyenlőtlenségek és aránytalanságok itt is óriásiak voltak, mert mindössze 10 hitbizomány volt, amelynek területe 3000 holdnál kisebb volt, a tíz legnagyobb hitbizomány területe pedig 600.000 katasztrális holdat tesz ki ma is ebben az országban. Az a felfogásunk, hogy a magyar föld kérdését és megoldásának egyik legrégibb és legnagyobb akadályát, a hitbizományi intézményt nem ilyen szerény és az élvező javára módosított törvényjavaslatokkal és paragrafusokkal kellene módosítgatni, hanem az egész intézményt kell revízió alá venni és beleilleszteni egy nagy magyar földrendezésbe, amely a parasztság kézérei juttatja ezeket a holt kézben lévő teljesen kötöttségben heverő birtoktesteket. T. Ház! Nagyon nehéz a hitbizománvi birtokok fenntartásának indokolása is. Hogyan keletkeztek a hitbizományi birtokok? A hitbizományi birtokok több mint kétharmad része a múlt század második felében keletkezett, tehát nem régi, ősi eredetű. Hiszen csak alig néhány nagy hitbizományi birtok vau, amely^ régi, ősi keletkezésű. A múlt század második felében azonban, azt lehet mondani, gomba módjára szaporodtak a hitbizományi birtokok, mikor a Haynau-család és a többiek kaptak hitbizományi birtokokat, illetve kötöttségben részesülhettek. Épp fordított folyamatot látunk és tapasztalunk a földkérdést illetően MagyaroTszágon, mint amilyen az európai fejlődés. Magyarországon a múlt század derekán végbement egy nagy átalakulás, a régi feudális és rendi állami berendezkedés megszűnése után felszabadult a jobbágyság, de nem kapta meg a földet és a kötöttségben lévő latifundiumok nem szabadultak fel, hanem a. felszabadult jobbágyság elindulhatott a proletarializálódás útján. A múlt század második felében pedig a helyett, hogy a földet a magyar parasztság, a felszabadult magyarság számára biztosították volna, éppen megfordítva, mind erősebb bástyát építettek • ülése 194-0. december 10-én, kedden 5 a hitbizományi intézmény által a bécsi udvar szolgálataira. Sohasem felejtjük el, hogy ezek az intézmények nem magyar érdekeket, nem a magyar fajta érdekeit, hanem a bécsi udvar dinasztikus érdekeit szolgálták. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha pedig az intézmény fejlődését, keletkezéslét ilyen pontosan átláthatjuk és a célját is ismerjük, akkor nem tudom megérteni, hogyan lehet még mindig, 1940 decemberében egy olyan szakasszal idejönni a képviselőház elé, amely az élvezők számára a már-már nekik is rendkívül kellemetlen kötöttséget, persze csak az ő ügyeik intézésének megfelelően, módosítja. T. Ház! A mu.lt század második felében amilyen mértékben kötötték meg a birtokot és zárták el még a lehetőségeket is annak hogy rajta a magyarság* valóban tanyát és gyökeret verhessen, ugyanakkor a századfordulón, a kivándorlás forgószéle .seperte- el a magyarságot a Duna és a Tisza tájáról. Rendkívül nagy probléma ez. Ezt minden szenvedély nélkül kell tárgyalni ,és meg ,kell állapítani azt, hogy a háború előtti másfél évtized alatt, amikor a múlt század végén alakult hitbizomány ok virágoztak és biztosították néhány családnak a pompát és a fényt, ugyanakkor másfélmillió magyarnak kellett vándorbotot vennie és messze idegenbe, Amerikába vagy pedig a Kárpátok láncán át a regátba átvándorolni. T. Ház! Ez volt az a politikai, gazdasági és társadalmi berendezkedés, amely 1914-ben a világháború előestéjén a magyarság rendkívüli gyengítését hozta és azt a faji mérleget eredményezte, amit újra le kell szegeznem, hogy másfélmillió magyar kivándorlá sát nézték, tűrték, sőt hajójegyekkel is elősegítették, ugyanakkor pedig beszámoltak ar ról, hogy majdnem egymillió zsidó vándorolt be Galíciából és a regátból. Ez a faji mérleg, másfélmillió magyar elvesztése és közel egymillió zsidó bevándorlása okozta a magyar összeroppanást, a mi nagy tragédiánkat. Az akkori korban azonban az volt a felfogás^ az akkori miniszterelnök mondotta egy felkiáltó magyar szavára, hogy itt nincs semmi baj, magyarok mennek ki, zsidók jönnek be, a mérleg ki van egyenlítve. Ez volt a magyar tragédia. (Egy hang a szélsőbaloldalon; Ki volt ez?) Közismert dolog. Megvádolták, -nem akarom a neveket említeni, ezek a régi kitűnő agrárpolitikusok írásaiban olvashatók, magam is ott olvastam — megvádolták a kivándorló magyarságot azzal is, hogy milyen könnyen dobták el hazafias érzésüket s a kivándorló hajók fedélzetéről vissza sem tekintettek. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Amikor azonban kitört a háború, 40.000-en jelentkeztek Amerikában arra, hogy hazajönnek megvédeni az óhazátEzeket a magyarokat nem érheti vád, de igenis már régen itt volna az ideje, hogy egy nagy vizsgálatot végezzünk: melyik a helyesebb, fenntartani-e ezt a régi, elavult rendszert néhánv család érdekében vagy megerősíteni az azóta is mindjobban elproletarizálódó és fogyó magyarságot ezen a földön? (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, nincs egyetlen fajtájáért és nemzetééirt aggódó magyar ebben a Házban és az országban, aki ne a magyarság Javára döntene és ne védené a magyarság fejlődését biztosító, új irányzatokat. Az említett törc-