Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-174

Àz országgyűlés képviselőházának 17U. szavazta! — Zaj. — Elnök csenget. — Maróthy Károly ismételten közbeszól.) Maróthy Károly képviselő urat kérem, hogy amikor szavazásra teszem fel a kérdést, ne méítóztassék közbeszólni. felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az államtitkár úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul venni? ((Igen! Nem!) Kérem azokat, akik tudomásul veszik, szíveskedjenek i'elállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul veszi. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Keck Antal: iNem volt megszámlálva! — Folytonos zaj.) Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni! Megállapítottam a többséget! Következnék Károlyi Viktor gróf, Petró Kálmán, Melczer Lilla, Padányi Gulyás Jenő, Korláth Endire egyrendbeli, Ho/inonnay Tivadar kétrendbeli és Hendrey J ózsef egyrendbeli interpellációja. A felsorolt képviselők interpellációik elmondására halasztást kértek. Kérelem a t. Házat, méltóztatnak-e a kért halasztást megadni! (Igen!) A Ház a halasztást megadta. Árvay képviselő úr interpellációját törölte. Korláth Endre képviselő úr interpellációja elmondásiára halasztást kért s ugyancsak halasztást kértek Tömböly Dénes, Sütő Gyula, Rapcsányi László és Kövér Gusztáv képviselő urak is. Kérdem, méltóztatnak-e a halasztást megadni? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Következik Papp Mihály képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz» Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Zeöld Imre Péter jegyző (Olvassa); »Interpelláció a m. kir. miniszterelnök úrhoz. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy a Felvidéken van olyan zsidó birtok, amelyet a csehek lefoglaltak földbirtokparcellázásra, de azt felmentették és ma a második zsidótörvény alól mentesítve van. Ha igen, mi a célja a miniszterelnök úrnak az ilyen birtokkal?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Papp Mihály: T. Ház! Amikor a mai napra interpellációmat bejegyeztem, ezt nem azért tettem, — mint ahogy azt ránk ellenzéki oldalon ülőkre mondani szokás — hogy minden kákán csomót keresek, hanem tettem azért, mert ez nemzetünk érdeke. Megkérdezzük a kormányt vagy az arra illetékes miniszter urat, van-e tudomása a nép bajairól, ismeri-e a hibákat, eljutnak-e hozzá a panaszok s ha igen, orvosolni akarja-e ezeket a panaszokat, bajokat. T. Ház! A Felvidéknek nevezett területen van országunk legkisebb vármegyéje, amely hatvan községből áll. Ezelőtt egy esztendővel mint mindenütt az egész országban, vármegyénkben is kihirdették azt, hogy jelentkezzenek azok a földigénylők, akik akár a juttatott, akár a zsidó birtokokból igényt tartanak földre. Ebből a hatvan községből 4318 földigénylő jelentkezett, annak ellenére, hogy nálunk nagybirtokok nincsenek. Kicsi megyénkben van egynéhány zsidó birtok, arra pályáztak a földigénylőik. Népünk bármennyire is szereti a földet, azt sohasem akarta a földtulajdonostól elkommunizálni, hanem mindig pénzért, örök tulajdonul igyekezett azt megvenni. Sajnos, azonban birtoktulajdonosaink, mint ahogy azt látom belül az országban is, ha eladó birtokuk volt, azt rendesen zsidó kézre juttatták, zsidóknak adták el, vagy ha bérbe akarták adni, nem a kisembereknek, hanem a zsidóknak adták bérbe. így történt azután az, hogy 1848-ban a jobbágyság kezébe került föld KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IX. ülése Í0il február 5-én, szerdán. í 77 < a uépszaporodíás folytán annyira eloszlott a nép kezén, hogy videKünkÖn alig volt egy családnak több mint 3—10 holdja, az is 10—12 parcellában. Az 1890~es évek táján — amikor népünk annyira megszaporodott, hogy egy-egy udvarban három család is lakott s mivel egyegy családnak Öt-hat gyermeke volt, tehát 15, lb, sőt 20 gyerek is volt egy udvarban, amennyi ott természetesen nem fer el — megindult a tömeges kivándorlás Amerikába. Népünknek egy része azután hazajött, másik része azonban ott maradt. Az egyik része hazajött azért, hogy pénzért földet szerezzen; a másik része ottmaradt, hogy ott új hazát teremtsen magának, azért, mert itt pénzért sem tudott földet vásárolni a zsidóktól. A világháború után 1919-ben lecsatoltak bennünket édes hazánk testéről. A magyar, nagy- és középbirtokokat a csehek már 1920-ban parcellázni kezdték. Mindenesetre elsősorban saját népüknek, saját testvéreiknek juttattak, de másnak is adtak, csak kimondottan magyarnak nem. Népünk tehát ismét föld nélkül maradt. Most, amikor visszacsatoltak bennünket és egy esztendővel ezelőtt kihirdették, hogy jelentkezzenek az emberek földért, nagy öröm lett: most a visszacsatolás után betartják az Ígéretet, a mi népünk, a magyar nép is földhöz jut. Csakhogy azután itt történt a csalódás. Olyan ütemben kellett a íöldigénylőket összeírni, hogy — láttam — a községházán még éjjel egy órakor is ott dolgoztak a jegyzők. Azonban mi történt? Semmi! Nem osztottak földet sem a juttatott birtokokból, sem a zsidó birtokokból; részint azért nincs kiosztás, mert nem sietteti a kormány, részint meg azért, mert a zsidók egy részét mentesítették a zsidótörvény alól és így birtokuk is mentesítve lett. (Maróthy Károly: Felvidékiek! Szóljatok hozzá! Nos, Király Jóska!) Ez év áprilisában négy községből kerestek fel engem itteni lakásomon, hogy hallomásuk szerint à határaikban lévő Grünwald Mórbirtokot a zsidótörvény alól mentesítették, (Maróthy Károly: Persze, mert fajmagyar) és félnek, hogy nem fognak földet kapni. Kértek engem, hogy panaszkérvényüket, amely két részben volt megfogalmazva, juttassam el Teleki Mihály gróf akkori földmívelésügyi miniszter úrhoz, illetőleg Jaross Andor képviselőtársaimhoz, akkori miniszterhez. (Keck Antal: Hol vannak már! — Rajniss Ferenc: Auch der schönste Jud wird schäbig! — Derültsége Mind a négy község lakosai arra kértek, kövessek el mindent, hogy ez a zsidó birtok ine mentesüljön. Kérvényeiket eljuttattam rendeltetési helyükre s meg voltam győződve arról, hogy ezek az emberek földféltésükben már talán mindenkire gyanakodnak, talán minden ok nélkül. Tudtam, hogy Grünwald Mór, akinek a birtokát mentesítették s aki Bozoson lakik, nem vett részt a húszéves cseh uralom alatt a magyar élet küzdelmeiben; tudtam, hogy nemcsak hogy hű csehszlovák állampolgár volt, hanem szoros összeköttetésben is volt a csehekkel és nekik szolgálatokat tett. (Maróthy Károly: Erdélyiek, füleljetek!) Azonkívül ő csinálta 1926-tól kezdve azt az erdőpanamát, amelyhez a csehek alatt sem volt hasonló: ő volt az, aki három álerdőszövetkezetet alapított és azok háta mögé bújva megvett 1926-ban ezer katasztrális hold^ erdőt a magyarkocsányi erdőben gróf Majláth Józseftől 25 millió cseh koronáért, (Egy hang a 29