Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-174

178 Àz országgyűlés képviselőházának Ï74, ütése 1911 február 5-én, szerdán-. szélsőbaloldalon: Megint gróftól vettek a zsi­dók!) Tudom, — s meg- vagyok győződve, hogy itt is ez történt — hogy amikor egy-egy ilyen szerződést jóváhagyás végett a cseh­szlovák földmívelésügyi miniszterhez küldtek, a szerződés aljára egy záradékot vezettek, amely szerint ezen a birtokon nyerészkedni nem szabad. Ennek ellenére az történt, hogy Grünwald Mór a három álerdőszövetkezettel 2.5 millió csehkoronás áron megvett ezer ka­tasztrális hold erdőből anélkül, hogy azt ki­vágták volna, 7 millió csehkorona értékű fát adott el. (Egy hang a s&élsőbalaldalon: Inkább őt vágták volna ki!) Ügynökeivel beígértetett hosszúlejáratú kölcsönöket és 13 magyar községet tett földön­futóvá, mert a hosszúlejáratú kölcsönöket a mai napig sem tudták megszerezni. Ez a Grün­wald Mór ezt a 13 magyar községet a mai na­pig is pereli és azt hiszem, ez az ügy a legbo­nyolultabb problémája a felvidéki földreform­kormánybiztosságnak. Mindennek ellenére ezt a zsidót mentesítették a zsidó-birtokokra meg­állapított következmények alól. (Maróthy Ká­roly: Mit csodálkozik ezen! Nem értem!) En­nek a zsidónak az említett erdőpanamából ki­folyólag összeköttetése volt a csehszlovák ál­lam összes magasrangú tisztviselőihez és en­nek révén sikerült mentesíttetnie az ungvári telekjegyzökönyvben lévő 290 és a nagykaposi telekjegyzőkönyvben lévő 599 katasztrális holdnyi birtokát a parcellázás alól. (Maróthy Károly: Szabad egy zsidóról így beszélni? — Derültség a szélsőbaloldalon.) Ezek alapján én nem akartam elhinni, hogy ezt a zsidót mentesítették volna a zsidótörvény alól. Mindezeket tudva, nyugodtan vártam te­hát, hogy a földmívelésügyi miniszter úr a le­vélre válaszolni fog. Válaszát 1940. május 31-én .meg is kaptam. Ez a következőképpen szólt (olvassa): »Kedves Barátom! Botfáivá és a környékbeli községek lakosainak földigénylése ügyében szíves érdeklődésedre értesítelek, hogy Grünwald Mór őrdarmai lakos, földbir­tokos az Országos Vitézi Szék bizonyítványával szabályszerűen igazolta...« (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ejha! — Zaj a szélsőbalolda­lon. — Elnök csenget. — Keck Antal: Bor­zasztó!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Halljuk! Halljuk! — Keck Antal: A neve miatt sem lehet mentesíteni!) Keck képviselő urat rendreutasítom. Papp Mihály (tovább olvassa): »... hogy rá az 1939 : IV. te. 16. §-ának rendelkezései nem terjednek ki, ezért vele szemben az eljárás nem folytatható le. Szívélyesen üdvözöl igaz híved: Teleki.« (Maróthy Károly: Na tessék! — ifj. Tatár Imre: Ez a helyzet 1941-ben! — Maróthy Károly: Tanuljatok, erdélyiek! — Elnök csen­det.) Annak ellenére, hogy rólunk, ellenzékiek­ről azt mondjákj hogy mi mindig- csak a hibá­kat keressük, mégsem akartam ezzel az üggyel mindjárt idejönni, (Király József: Kár is volt! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Miért? Miért! — Gróf Festetics Domonkos: Ne zavar­játok a szónokot! — Elnök csenget. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Ez nagyon fontos kér­dés! Ezt nem lehet úgy elintézni!) hanem az ungmegyei törvényhatósági bizottság 1940 jú­nius 26-án tartott gyűlésére felszólalást je­gyeztem be s k,értem a törvényhatósági bizott­ságot és a főispán urat, tegye magiáévá az ottani lakosok kérését, azoknak az indokoknak alapján, amelyeket itt is elmondtam; kértem, írjon fel a vármegye a kormányhoz, hogy ezt a mentesítést semmisítse meg. (Szöllősi Jenő: Nem lehet! — Maróthy Károly: Beszélhetsz, jó vitéz!) Azt hiszem, ez nem nevetni való dolog, hi­szen százan és ezren várják, hogy ezt a birto­kot ismét zsidó-birtoknak minősítsék. (Maróthy Károly: Egy zsidó többet nyom, mint ezer ma­gyar!) Nagyon kérem a miniszterelnök urat. mint a m. Mir. kormány fejét, hasson oda, hogy ha a Vitézi Szék még nem vonta volna vissza ezt a mentesítést, akikor vonja vissza most és nemcsak ezt a zsidó-birtokot, hanem minden egyes zsidórbirtokot mind a Felvidé­ken, (Szöllősi Jenő: Csanád megyében is van sok!) mind pedig az egész ország területén von­jon ki a mentesítés alól és adja át a földet azoknak, akik azt művelik és akik azt készek életük és vérük árán is megvédeni. (Éljenzés és taps a jobb- és szélsőbaloldalon. — Szöllősi Jenő: Kár volt a Vitézi Széket ehhe a kérdésbe belevonni!) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a miniszterelnök úrnak. Következik Bajcsy-Zsilinszky Endre kép­viselő úr interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Zeöld Imre Péter jegyző (olvassa): »1. Az ország egyik legszegényebb és elemi csapások­tól az utóbbi években leginkább sújtott vidé­kén, Szatmár és Bereg vármegyében megint a szociális szempontok figyelmen kívül hagyá­sával folyik az adóbehajtás. Attól lehet tar­tani, hogy az amúgy is katasztrofálisan cse­kély termés, lecsökkent erejű, értékű és számú jószág nagyarányú elkótyavetyélése elŐsegí­tője lehet valóságos éhínségnek is. 2. Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr a sze­gény falusi lakosság létszempontjainak a köz­ségi hatóságokra is kötelező figyelembevételé­vel igazságosabb és emberségesebb adóbehaj­tási módszert rendszeresíteni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. (Felkiáltások: Nincs itt!) A képviselő úr nincs jelen, interpellációja töröltetik. Következik Bajcsy-Zsilinszky Endre kép­viselő úr második interpellációja a földmíve­lésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az inter.t pelláció szövegét felolvasni. Zeöld Imre Péter jegyző (olvassa): 1. »A szabadkézből való birtokelaprózódásnak mind­untalan előbukkan két igen sajnálatos vele­járója. Az egyik az, hogy jómódú gazdák vá­sárolják föl a piacra kerülő birtokokat a meg­felelő anyagi eszközökkel nem rendelkező kis­emberek elől. A másik pedig az, hogy az ura­dalmi cselédség állásából kiesik _ ugyan, de földhöz nem juthat szegénysége miatt. 2. Hajlandó-e a t. miniszter úr odahatni és megadni az eszközöket is hozzá, hogy az amúgy sem túlságosan sok rendelkezésre álló föld mostantól kezdve csakis, vagy legalább túlnyomó részben arra rászorulók kezébe jus­son, akár mint tulajdon, akár mint kisbériét?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. A képviselő úr nincs jelen, interpellá­ciója töröltetik. . , Következik Prokopecz József képviselő ur interpellációja a földmívelésügyi miniszter iirhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjek az interpelláció szövegét felolvasni. Zeöld Imre Péter jegyző (olvassa): Vvan-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a eukorrépat&rmelő gazdák a gyáraktól hónapok múlva kapják csak meg a beszolgáltatott cu­korrépa ellenértékét, s emiatt késve tudjak

Next

/
Thumbnails
Contents