Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-174

176 Àz országgyűlés képviselőházának ITA hogy az a kis paraszt ember a malacok árából, a tojások árából 400—500—800 négyszögöles kertecskét tudott szerezni. Természetes dolog, hogy ezeknek jelentékeny részét kenyérmagtermesztésre használják, de végig mindegyiknek van egy ikiis zöldségese és gyümölcsöse. Mert ezek is szeretik a gyümölcsöt, ezeknek is van családjuk. Es a törvény ezeket is halálra ítélte, mert ezek közül az egyik megfelel a hegyközségi törvény kívánalmainak, lévén annyi gyümölcsfája, hogy a hegyközségibe számítható, van azonban mellette 15—20 olyan is, amelyik már, nem fedvén a törvényes kívánalmakat, nem esik a hegyközségbe. Egy mozaikszerű kép van itt. Az egyik kis darabot őrzi a hegyőr, a mellette lévő 20 kis darabot pedig nem őrzi a hegyőr. Szóval itt egy szörnyű állapot van, amely nagyon sok kisember megélhetését veszélyezteti, mert ha ezek sorsáról nem intézkednek, ezek a kisemberek kezén lévő zöldséges, gyümölcsös és közben szántott területek őrzés és vezetés hiányában szétzüllenek. Még egy harmadik bajunk is van és ez abból származik, hogy nagy határral rendelkező község vagyunk, olyan község vagyunk, hogy sokat fogunk, de keveset markolunk. Olyanok vagyunk, hogy háromszor vetünk, de egyszer sem aratunk, csak csetkelünk. Nagy határunk van és azon a határon ezer tanya van. Már most méltóztassanak elgondolni, hogy ha a keleti részen, a határ mentén van egy kis tanyás ház, mögötte van a kis gyermekek számára egy 400 négyszögöles gyümölcsös, amit páratlan szorgalommal tart fenn a kis paraszt és ha ott a másik oldalon szintén van 20 kilométernyire egy másik ugyanilyen szorgalmas kis parasztnak ugyancsak 300—400 négyszögöles kis gyümölcsöse, akkor mind a kettő beleesik a hegyközség kötelékébe, annak ellenére, hogy 20 kilométerre vannak egymástól, mert hiszen ezt a törvény rendeli így. Már most szeretném azt a hegyőrt látni, aki ezeket megőrzi, ha csak annyira nem fejlődünk, hogy repülőgépről látják el a szolgálatot és szeretném látni azt a hegybírót, aki ezeket a törvény végrehajtásához fűződő érdekek kielégítése céljából ellenőrzi. Tisztelettel kérem tehát a földmívelésügyi miniszter urat, hogy méltóztassék először a törvény 23. Vát úgy módosítani, illetve e tárgyban olyan módosító rendeletet kiadni, hogy az Alföld. agyagos talajain necsak az udvarlábakon legyen 100 tőke szőlő ültethető, hanem kimondottan vad alanyra 300 négyszögöl szőlőkertekben is ültethető legyen és így a jelenleg meglévők miniszteri engedély nélkül pótolhatók legyenek, mert ma fent sem lehet tartani, pótolni sem szabad. Kimondani kérem másodszor, /hogy ugyancsak az Alföldön a meglévő öreg, garádokkal és árkokkal körülvett kertek, — abban az esetben, haaz érdekeltek birtokarány szerinti többsége kéri — szintén bekapcsolhatók legyenek éspedig egész területükkel a hegyközség kötelékébe. Ha azonban nem kérnék, akkor ezek kertgazdaságokba tömörülhessenek ós sorsukat önállóan intézhessék. S végül harmadszor kérem, hogy a törvény 2. §-ának (4) pontjától eltérően a várostól 5 kilométeren kívül fekvő tanyasi gyümölcsösök csak az esetben essenek bele a hegyközség kötelékébe, ha területük a 500 négyszögölet meghaladja (Éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: A földmívelésügyi államtitkár úr kíván szólani. . ülése 19 hl február 5-en, szerdán. Bárczay János földmívelésügyi államtitkár: T. Ház! A földmívelésügyi miniszter úr nevében Pápai István t. képviselőtársam interpellációjára a következőkben van szerencsém a választ megadni. A hegyközségi törvény előírta, hogy a törvény életbelépésétől számított négy hónapon belül a hegyközségek lehetőleg mindenütt megalakíttassanak. Kétségtelenül elismerem, hogy vannak még mindig helyek az országban, ahol a hegyközségek nem alakíttattak meg. Énnek oka egyrészt az volt, hogy az azóta bekövetkezett viszonyok sok esetben lehetetlenné tették a hegyközségek megalakítását, de nem tagadom, hogy nagyon sok helyen maguk a gazdák és a szőlőbirtokosok is idegenkedtek a hegyközségek megalakításától. Tagadhatatlan az is, hegy a hegyközségek megalakítása kétségtelenül kötelezettségeket és anyagi áldozatokat ró a hegyközségbe tömörült termelőkre és szőlőbirtokosokra, azt hiszem azonban, hogy a hegyközségbe való tömörüléssel járó előnyök meszsze meghaladják azt az anyagi terhet, amit a hegyközség megalakítása és fenntartása a szőlőbirtokosokra jelent. Bizonyítja ezt a feltevésemet az is, hogy azokon a vidékeken, ahol a hegyközségek megalakultak és a hegyközséggel járó előnyöket a gazdatársadalom és a szőlőbirtokosok felismerték, mind többen és többen jelentkeznek önként és kívánják a hegyközségek megalakítását és vállalni hajlandók az ezzel járó terheket. Az interpelláló képviselő úr felvetette .azt a kérdést, hogy a hegyközségi törvény miért intézkedett úgy, íhogy azokon a területekon, amelyek elsősorban más mezőgazdasági művelési ágakra is alkalmasak, tehát nem kimondottan immúnis homoktalajok, vagy hegyoldalak, köves területek, amelyek kizárólag csak szőlőtermesztésre alkalmasak — a szőlők felújítása, új szőlőik telepítése vagy egyáltalában tiltva van, vagy a földmívelésügyi miniszter engedélyéhez köttetett. Ezt az intézkedést meg méltóztatnak érteni akkor, ha vissza méltóztatnak gondolni azokra az időkre, amikor részben a kielégítő szőlőtermés, részben a borkészletek el nem helyezhetése folytán olyan készletek álltak rendelkezésre a történelmi borvidékeken, hogy e készletek nagy volta és elhelyezésének nehézségei .annyira nyomták a borpiacot, hogy a sokkal költségesebben művelhető történelmi borvidékeken és különösen a hegyvidékeken a szőlő művelését jóformán lehetetlenné tették és a szőlősgazdák olyan összegeket voltak kénytelenek ráfizetni a termelésre, hogy ennek következményeképpen a nagyhírű és az ország szempontjából is fontos és a külföldön is elismert borfajtákat termelő borvidékek valósággal tönkrementek. Azt hiszem, hogy az országnak és a fogyasztó közönségnek is érdeke az, hogy elsősorban a történelmi borvidékek és az egészen kiváló borfajtáikat szolgáltató borvidékek termelése biztosíttassék és ez a termelés váljék jövedelmezővé a gazdatársadalom számára. Ezt kívánta a hegy községi törve ny ezzel az intézkedésével elérni és nagj;on kérem a t. képviselőtársamat, hogy méltóztassék — bár tudom, hogy ez az intézkedés sok esetben sérelmes — válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon. — Felkiáltások: Termelünk mi búzát is! — 'Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Méltóztatnak az államtitkár úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul venni? (Frieke Valér: Meg kell változtatni a hegyközségi törvényt! — Maróthy Károly: Frieke Valér meg-